Melegrapper front - Queer rap

Július 8-án, hétfőn este a Monday Sessionön lép fel az amerikai rapper-producer Le1f, napjaink egyik legőrültebb, legeredetibb nyíltan meleg hiphop-előadója - tökéletes apropó a queer rap vonulat áttekintéséhez.

"A hiphop mainstreamjében a buzulás ki van zárva” - írtuk 2011-es őszi számunkban a meleg előadók helyzetét a hagyományosan macsó műfajokban áttekintő cikkünkben. Azóta igencsak nagyot változtak a dolgok: tavaly az Odd Future-falka R’N’B-sztárja, Frank Ocean coming outolt (a gyűlölködőket pedig 50 Cent leidiótázta), Azealia Banks bevallotta, hogy biszex, a fehér rapper Macklemore az azonos neműek házasságát pártoló dalt írt - miközben kirobbant a melegforradalom a fekete rapperek körében. Ideje hát a majd két évvel ezelőtti státuszt update-elni: A hiphop mainstreamjében a „buzulás” kezd egészen elfogadott lenni.

A hiphop ugyebár a heterótól bárminemű eltérést mutató szexualitás elleni gyűlölködés, khm, melegágya, ahol a buzizás a legdurvább sértés (Nas a 2001-es beef-meccsük során lazán "Gay-Z”-nek nevezte Jay-Z-t) és amelynek egész kultúráját alapvetően továbbra is meghatározza a No homo-hozzáállás. Ez mondjuk nem zárja ki a melegekkel társított extravagáns, harsány öltözködési stílust (az előszeretettel nohomózó Cam’ron - a képen balra - imádja a pink plüssbundát), ahogyan a "nőies” ruhák viselése is swag ("Régebben homofób voltam, de ha most a tükörbe nézek, csupa meleg ruhatervező cuccát látom magamon, szóval mi a szar is van?” – nyílt meg A$AP Rocky a Pitchforknak) - ami jól jellemzi a hagyományos, macsó férfikép, illetve a konzervatív nemi identitás-szemlélet összezavarodását a hiphopban. Amely, miközben az Elnök (embere), Jay-Z az azonos neműek házassága mellett szólal fel (őszintén vagy politikai szándékkal, mindegy), még mindig kiakad egy I’m Gay albumcímtől (pedig Lil B, akinek ez a 2011-es lemeze volt, ráadásul heteró) – szóval, mint maga a társadalom, úgy ez a műfaj is lassan halad a szexuális másság teljes elfogadása felé. Egy nagy lépéssel viszont közelebb jutott hozzá mostanában - hódítanak a queer rapperek.

Nem mintha eddig nem lett volna nyíltan meleg vonulata a hiphopnak; ott a két évtizedes múltra visszatekintő, gyorstüzelő ritmusalapú New Orleans-i bounce zene travi-ága, a sissy bounce (Katey Red, Big Freedia, Sissy Nobby), amire a kultúrkeselyű Diplo is rárabolt (az Express Yourselfben az irányzat új generációjából Nicky Da B turbószájal), vagy a manapság új virágkorát élő, a tánczenét és a divatot egyaránt komolyan inspiráló ballroom szubkultúra és az abból kinövő, lúdbőröztető rapper Zebra Katz, nem beszélve a queer hiphop közvetlen elődjéről, a homohopról.

Ahogyan a queer hiphop, úgy a homohop sem zenei irányzat, inkább mozgalom, amely Amerika (sőt, a világ LMBT-rappereit igyekezett mobilizálni és hathatós, masszív közösséggé kovácsolni, élén a 2000-ben alakult kaliforniai Deep Dickollective formációval (jobbra a képen) . Az együttes biszex tagja, Juba Kalamka művészeti irányításával 2001-2007 között rendezték meg a PeaceOUT World Homo Hop Festivalt, ahol a homohop fő szószólói léptek fel, mint Katastrophe, Tori Fixx, vagy a kigyúrt fehér Cazwell (a fesztivált, és az egész mozgalmat dokumentálja a Pick Up the Mic című 2005-ös film). Az efféle címke persze (amely természetesen bennfentes poénnak indult) kétélű, mert amellett, hogy elengedhetetlen a csoport kulturális önazonosságának meghatározása és könnyen megfoghatósága céljából, a kívülállók számára egyúttal a megkülönböztetést tápláló módon be is szűkíti azt - mert nincs, és ne is legyen olyan, hogy homokos hiphop, hanem hiphop van, amit történetesen meleg rapperek adnak elő.

Ugyanez áll a queer hiphopra is, amelynek képviselői egyöntetűen és határozottan hangoztatják, hogy saját nemi identitásuk fontos, de semmiképpen sem az elsődleges attribútuma a művészetüknek. A queer hiphop közeg legfőbb társasági eseményének számító Ghe20 Goth1k partikat szervező Venus X szerint ma már a homoszexualitásától nem lesz forróbb valaki, a színtér legnagyobb dámája, az előadókén egy általa kitalált nő karakterét felvevő Mykki Blanco pedig úgy látja, a siker egyetlen kritériuma, hogy kúl legyél. Ha az egyelőre azért még nem is általánosan igaz, hogy a média számára a homóság ne lenne értékszempont, az viszont tény, hogy a queer rapperek veszettül kúlak. A jelenlegi mezőny királynői 2011-ben, a közösségi médiacsatornákon tűntek ki, és bár hatott rájuk a homohop, a mozgalmi attitűd távol áll tőlük. „Nincs semmiféle buzifilozófia, egyszerűen rossz vagyok, romlott és útszéli” - vallja magáról a pufók Cakes Da Killa, aki a Mussy Mayhem című számában azzal henceg, hogy olyan segge van, ami egy szentből is kihozza a homárt.

A szexuális vonzerővel kérkedésben a New York-i rapper-producer Le1f viszi a prímet: "tőlem egy neonáci kamikaze is szétrobban” - jelenti ki a Wut című táncos dalában a tavaly áprilisi bemutatkozó mixtape-jéről (Dark York).

Le1fnek előremutató underground producerek sora (pl. Nguzunguzu, Morri$, Matt Shadetek, DJ Hoodcore, Helix) szállítje a baljós, minimalista, futurisztikus zenét, akárcsak a tavaly novemberi első mixtape-jével (Cosmic Angel: The Illuminati Prince/ss) berobbanó költő-rapper-performanszművész "glamazon” Mykki Blanco számára (Brenmar, Sinden, Matrixxman és mások) - az amerikai és angol jővőzene-specialisták markáns, egyszerre ijesztő és vonzó alien-hangzással ruházzák fel a queer rap két kulcsfiguráját. A queer hiphop napos oldalán pedig ott a chicagói fehér szőrös mackó Big Dipper, a zsáner szexőrült bohóca.