Lemez gyorstár – 2013. 3. hét (lemezkritikák)

Múlt héten még alig akadt figyelemre méltó friss 2013-as albummegjelenés, január harmadik hetében viszont túlcsordul az új lemezekkel teli gyorsajánlónk. Az új Tarantinto-film zenéje, füves hiphop (A$AP Rocky), ír indie-folk (Villagers), amerikai prog-folk (Christopher Owens), indie-rock-legenda (Yo La Tengo), indie-pop-legenda (New Order) és ez még messze nem minden, ráadásul több lemez végig is hallgatható összeállításunkban!

Django Unchained (filmzene)

Kiadó: Universal

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: válogatás, filmzene

Kulcsdal: Rick Ross – 100 Black Coffins

Tarantino ugyebár nem csak a zsánerfilmek mestere, de a filmzenék összeállításában is biztos kezű zseni. Már a Reservoir Dogs óta külön figyel a dramaturgiailag is tökéletesen illő betétdalok kiválasztására (a Pulp Fiction zenéjét ezen amszterdami lemezboltok egyikében válogatta össze). Magyarországon a héten bemutatott legújabb alkotása a spagetti western különös újraértelmezése, ennek megfelelően sok klasszikus műfaji zene kapott helyet a Django elszabadulban (Luis Bacalov klasszikusai sorakoznak, Ennio Morricone még írt is egy új dalt). A film zsánerközegéből zeneileg leginkább Rick Ross hiphopja kacsint ki (ahogy a film képeiről a 19. század közepére oda nem illő napszemüvegek). Mindezt a film nélkül hallgatni (az elmaradhatatlan párbeszéd-részletekkel) ezúttal nem hátborzongató élmény, de rengeteg szituációt el lehet képzelni, amikor tökéletes háttérzeneként funkcionálhat.

7/10

Dömötör Endre

A$AP Rocky: Long.Live.A$AP

Kiadó: RCA / Sony

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: cloud rap

Kulcsdal: F**kin' Problems

Amilyen nagy lendülettel lépett be a rap game-be a csibész kiállású, fonott copfokat és aranyfogsort viselő harlemi A$AP Rocky a 2011. október legvégén megjelent mixtape-jével, a nagykiadós karrierje (leszerződtette az RCA) annyira nyögvenyelősen alakult: debütáló albuma tavaly nyár óta lógott a levegőben, mire most végre megjelent. A Lana Del Reyjel közös dal végül nem került rá az anyagra (Rocky bezzeg szerepelt LDR National Anthemjének klipjében), de annyi baj legyen, így is hemzseg a sztárközreműködőktől: Kendrick Lamar, Drake, Santigold, Danger Mouse, Florence Welch (a deluxe kiadás egy dalában) és - kapaszkodjatok meg - Skrillex. A brostep-császár és a francia Birdy Nam Nam által összerakott, reggae-es lüktetést hápogós szintihangokkal kombináló, egészen major lazeres zene harsányságával kakukktojás a sok tompa és elmosódós - kicsit kábult, durván bekómált vagy már szinte síri hangulatú - cloud rap szám között (illetve, Hit-Boy szállított még két penge klasszik hiphop-alapot), de hősünk ezt is eladja - lazán. Ez a hanyagul lezser szövegelési stílus, na meg a karizmája és a magabiztossága a kulcsa az egésznek, mert A$AP Rocky nem kifejezetten nagy formátumú rapper (persze még lehet az), a mondanivalóját is össze lehet foglalni a pussy, money, weed, dizájner ruhák tagekkel, mégis magával ragad ez a lemez. A$AP Rocky nagy spíler és szórakoztató figura, akinek van füle a zenéhez és a jelek alapján a művészi víziója is kerek - és ez tulajdonképpen pont elég egy remek albumhoz.

8/10

Forrai Krisztián

Villagers: {Awayland}

Kiadó: Domino / Neon Music

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: indie folk

Kulcsdal: My Lighthouse

Villagers egy ír dalszerző-előadó (Conor J. O’Brien) alteregója, érzékeny, de izgalmas dalos, afféle ír Bon Iver. Második szólólemezével ő is továbblépett a könnyen dúdolható folkból és meg sem állt a technóig. Jó, nem kell megijedni, a finom elektronika a helyes terminus a kibomló hangszerelés részeként. Forradalminak nem kifejezetten nevezhető ötletek helyett pedig egyszerűen csak jól átgondolt hangszerelések a jellemzők, apró megoldások és olyan megszólalás, amit jól esik hallani. Mindez természetesnek hat a csupaszabb Villagers-világhoz képest is, amelynek az igazi sarokpontjai továbbra is az okosan megfogalmazott szövegek terén rejlenek. Eklektikus második lemez, ami akár sok rajongót is toborozhat magának.

8/10

Dömötör Endre

A VILLAGERS ELSŐ LEMEZÉT ITT KRITIZÁLTUK MEG JÓ ALAPOSAN.

Yo La Tengo: Fade

Kiadó: Matador Records / Neon Music

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: indie rock

Kulcsdal: Ohm

Zenekarban játszani olyan, mint egy házasságban élni. Vagy egy házasságban élni olyan, mint egy zenekarban játszani? Ira Kaplan és Georgia Hubley valószínűleg nem nagyon tud különbséget tenni, hiszen idestova már 30 éve, hogy a házaspár megalapította a Yo La Tengo zenekart. Legújabb, 13. stúdióalbumukkal újra bebizonyították, a kettő együtt még mindig képes tökéletes harmóniában működni. Már a dob- és kóruscentrikus nyitódal, az Ohm is nagyon magasra helyezi a lécet, amit sem a dob nélküli, akusztikus I’ll Be Around, de a fúvósokkal megspékelt záródal, a Before We Run sem ver le, és a sort még bőven lehetne folytatni. Idén ismét a nyugodtabb, kevésbé zajos és gitárcentrikus énjét mutatta meg a Yo La Tengo, ami még mindig olyannyira gigantikus, örökzöld és színes tud lenni, mint a lemezborítón látható fa, ami alatt a trió áll. Néha, nehezebb időkben lehet kicsit elsárgul, de aztán mindig kivirágzik, ahogy tette most idén is.

9/10

Elekes Roland

Christopher Owens: Lysandre

Kiadó: Fat Possum / Turnstile / Neon Music

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: indie dalszerző-előadó, prog-folk

Kulcsdal: Here We Go

A Lysandre sajnos nincs a két Girls-lemez színvonalán, és azért fontos ezzel kezdeni a rövid recenziót, mert a tavaly megszűnt zenekar énekes-dalszerzője akármilyen albummal is mutatkozott volna be szólóban, a Girls-szel nagyon magasra tette a lécet maga előtt. Ha megnyugodtunk ettől az összehasonlítástól, akkor már tiszta füllel is nekiszaladhatunk a lemeznek és ebből a pozícióból nézve már nagyon szórakoztató lesz a végeredmény. Owens egy 2009-es szerelmi afférjának kerekített félórás konceptlemezt, melyhez egy kivétellel az összes dalt egyetlen nap alatt írta meg, még 2009-ben, zeneileg pedig hetvenes évek eleji folk, dalszerző-előadó pop és sok fuvolával díszített progresszív folk stílusköntösbe öltöztette a dalokat (de a francia lánnyal való románcot támogatja hangzásban a nyolcvanas évekbeli megszólalású tengerparti fehér funk – ahogy a dal címe is mutatja a francia riviéráról). Nos, Owens-nek szüksége volt erre a kiadványra a továbblépéshez, szüksége volt arra, hogy kiadhassa magából felnőtté válási folyamatának egyik fontos történetét, de most, hogy ez megvolt, várjuk a még izgalmasabb folytatást.

8/10

Dömötör Endre

AZ EX-GIRLS ÉNEKES ELSŐ LEMEZÉT MEGJELENÉS ELŐTT BEMUTATTUK, ITT HALLHATÓ VÉGIG.

New Order: Lost Sirens

Kiadó: Rhino / Warner Bros

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: gitárpop, new wave

Kulcsdal: Shake It Up

Bár a New Order természetesen nem maradvány-zenekar a Joy Division után, a sors fintora, hogy ennek az utolsó, Peter Hook basszusgitárossal közös kiadványnak az esetében pont egy „maradék-lemezről” van szó. A Lost Sirens felvételei (mint ahogy arra a cím is utal) az együttes legutóbbi, 2005-ös Waiting For The Sirens’ Call című albumának időszakából maradtak fent. A történet röviden: 2007 májusában a basszusgitáros Peter Hook egy brit rádiónak elmondta, többé nem dolgozik együtt az együttes frontemberével, Bernard Summerrel. A New Order napjai innentől kezdve meg voltak számlálva, bár hivatalosan csak 2009-ben jelentették be a véget, hogy újabb két év elteltével újra szárnyra kapjanak (legalábbis élőben, lemez nem készült azóta). A nyolc számos lemez dalai az eredeti tervek szerint a Waiting For… folytatására kerültek volna, de már az is elég beszédes, hogy arra a lemezre sem fértek fel (hivatalos megfogalmazás szerint: nem passzoltak oda). Könnyed gitárok által dominált dalok, néhol fülbemászó szinti-dallammal. Bár Hook basszusát jól hallhatóan hátrébb keverték – még az ugyanerről a sessionről származó, említett utolsó lemez hangzásához képest is. A Hookkal közös múlt lezárva és lerázva, a kérdés pedig az, hogy van-e még jövője ennek a zenekarnak (amelyiknek, akárcsak a Joy Division esetében, volt egy olyan fogadalma, hogy bármilyen tagcserekor nevet vált – de ezt persze már sokszor meg kellett volna tennie).

6/10

Biczó Andrea

Ulrich Schnauss: A Long Way To Fall

Kiadó: Spirited Realities / Domino / Neon Music

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: elektronika, experimentális

Kulcsdal: A Long Way To Fall

Ulrich Schnauss, mint mai interjúnkban is elmondta, az elektronika/shoegaze összepároztatása után (melyet a múlt évtized elején-közepén járatott csúcsra) egy új korszakot nyitott karrierjében. Az Engineers billentyűseként továbbra is kiélheti gitárfüggönyös zene iránti szeretetét, de a hangszereivel és egyéb hangkeltő eszközeivel saját neve alatt az elektronikus zene útvesztőiben bolyong tovább. Az A Long Way To Fall radikális újítások nélkül hozza a nagyon jó minőséget, sokszor filmzeneszerű, sokszor meglepő apró ötletekkel teli, a havazáshoz például tökéletes kísérőzene.

7/10

Dömötör Endre

PANTHA DU PRINCE LEMEZE EXKLUZÍV MAGYARORSZÁGI STREAMKÉNT HALLHATÓ NÁLUNK.

Pantha du Prince & The Bell Laboratory: Elements Of Light

Kiadó: Rough Trade / Neon Music

Megjelenés: 2013. január 14.

Stílus: harangjáték-techno

Kulcsdal: Spectral Split

Pantha du Prince első két lemezével (főleg a 2007-es This Bliss-szel) bebetonozta magát a német techno elitjébe, a 2010-es Black Noise már talán kissé át is billentette őt a szépelgő minimal techno tartományba, de sikerei töretlenek maradtak. A norvég harangzenekarral közös Elements Of Light elkészítésében radikális volt ugyan (három tonna harang kellett hozzá), a végeredmény viszont nem sokban tér el Pantha du Prince korábbi megszólalásától, a csilingelő, csengő-bongó hangszínek és a puha basszus összeeresztése eddig is védjegy volt nála. Mike Oldfield önsorsrontó folytatásaival szemben ez az igazi techno-Tubular Bells, és ez nem irónia. Nagyon jóleső hallgatni.

7/10

Dömötör Endre

A Villagers {Awayland} című itt hallgatható végig:

A New Order Lost Sirens-e teljes terjedelmében: