Lemez gyorstár – 2013. 2. hét

Heti lemezkritika összeállításunk némi szünet után jelentkezik újra (decemberben nagyon szórványossá válnak a friss megjelenések), de január első heteiben is alig van még izgalmas új album, így részben visszatekintünk, hogy a lemezipari alkonyzónában kijött kiadványokról sem feledkezzünk meg. Az elmúlt hónap egyik legjobb lemezéről már beszámoltunk, de decemberben, szép csendben jött ki a Cat's Eyes énekesnőjének, a nyitóképen látható Rachel Zeffirának a szólódebütálása és talán kellő fanfár nélkül Big Boi második albuma is. 2013 első jelentős kiadványai közé tartozik a Broadcast filmzenelemeze és a Merz szép popalbuma.

Rachel Zeffira: The Deserters

Kiadó: RAF / Neon Music

Megjelenés: 2012. december 10.

Stílus: kamara-pop, éteri, gótikus pop

Kulcsdal: Here On In

Rachel Zeffira valamit elszúrt. Na, nem a zenéjével van baj, hanem marketingszempontokból érthetetlen a december közepi lemezmegjelenése. Oké, nyilván karácsony előtt kiadni valamit egyből egy nyüzsgő piacra való belépést jelent, csakhogy mára íratlan szabály a popiparban, hogy december elejétől szinte csak válogatás-, koncert-, karácsonyi- és egyéb extra albumot szabad kiadni (na meg hiphopot). Persze lehet ezzel a nézettel szemben menni (még valahol dicséretes is), de Zeffira bizonyosan elszalasztott egy lehetőséget, hiszen a zenei orgánumok ekkor már kevéssé figyelnek az új megjelenésekre. Pedig a Horrors énekesével, Faris Badwannal közös zenekarának, az eddig egylemezes Cat's Eyes-nak a hírneve pont olyan dolog, amit ügyesebben is meglovagolhatott volna egy jobb időzítéssel. Zeffira szólóbemutatkozása ugyanis ha nem is kiváló, de jó lemez, finom elmozdulás jellemzi a Cat's Eyes zenei világától, a hatvanas évekbeli girl-groupos pop felől a gyökereit jelentő klasszikus zene felé. A változatosság ezt az albumot is jellemzi, jól megszűrt krautrockos ritmusokon énekel éterien Zeffira (ilyenkor a Toy és a S.C.U.M. tagjai kísérik), aztán Cocteau Twins-es szinti- és gitárfátylazás közben csábít szopránjával, vagy zongorás-hegedűs-oboás hangszereléssel visz el egy teljesen más hangulatba. Még egy My Bloody Valentine-feldolgozás (To Here Knows When) is helyet kapott ebben a minimalista kamaraverzióban. Ígéretes szólóban is.

8/10

Dömötör Endre

A HORRORS ÉNEKESE ARRÓL NYILATKOZOTT NEKÜNK, HOGY LESZ MÁSODIK CAT'S EYES-LEMEZ.

Big Boi: Vicious Lies And Dangerous Rumors

Kiadó: Purple Ribbon / Def Jam

Megjelenés: 2012. december 10.

Stílus: hiphop, funk

Kulcsdal: Raspberries

Az OutKast már évek óta tartó jegelése alatt Big Boi a sokkal aktívabb a duó tagjai közül (pedig a legtöbben azt hittük, hogy André 3000 lesz a nagy sztár szólóban, ám ő még csak nem is adott ki albumot). Ez azt is jelenti, hogy Big Boi a sokat csúszó első lemeze (a 2010-es, egészen parádés Sir Lucious Left Foot: The Son Of Chico Dusty) után viszonylag gyorsan – vagy inkább pont időben – 2012 decemberében jött ki második albumával. Bár nagyon mocskos funk lemezt ígért (ehhez illő, más munkacímmel: Daddy Fat Saxxx: Soul Funk Crusader), a Vicious Lies And Dangerous Rumors végül inkább visszafogott anyag lett. Bár a nyári felvezető klip emlékezetes (a She Said OK végül csak bónuszdal lett), de az album most szűkölködik igazán nagy slágerekben és a hangzás se viszi le a fejünket a várt módon, sőt a dübörgő funk helyett inkább a divatosabb lassú soul uralkodik rajta. Na meg persze feltűnik sok közreműködő (Little Dragon, Killer Mike, Kelly Rowland, A$AP Rocky, Phantogram, Kid Cudi és mások mellett még meglepetésként a surf-punkos Wavves is). Az innovatív ötletek helyett viszont megbízható színvonal jellemzi, jó hallgatni, de a fejünket csak néha kapjuk fel (A Shoes For Running rock-rapje vagy az elektrós Raspberries ilyen), a legjobb trekk pedig a bónuszdalok között bújik meg: a Higher Res Jai Paullal és Little Dragonnal közös mélybasszusa lett volna az innovatív irány, ami remélhetőleg legközelebb meg is valósul.

7/10

Dömötör Endre

BIG BOI 2011 NYARÁN MÉG ARRÓL BESZÉLT A RECORDERNEK, HOGY SEGGFÖLDHÖZVERŐS FUNK LEMEZT KÉSZÍT.

Broadcast: Berberian Sound Studio OST

Kiadó: Warp

Megjelenés: 2013. január 7.

Stílus: filmzene

Kulcsdal: The Equestrian Vortex, Teresa, Lark Of Ascension

Vannak bizonyos típusú zenék, amelyek csak egy adott kontextusban, élethelyzetben működnek igazán. Ez egy ilyen lemez (itt meghallgatható az egész album), és nemcsak azért, mert filmzene (2012 egyik legmeghökkentőbb „horror”-filmjének, a Berberian Sound Studionak a zenéje), hanem mert tényleg egy sötét szobában (ahol csak a laptop fénye világít) és fülhallgatóval jön át legjobban a hangulata. Az albumot még Trish Keenan 2011-es halála előtt kezdték el felvenni, de az elkent énekhangja már csak nyomokban található meg ezen a többnyire egyperces aláfestő „számok” és filmből vett szövegrészletek füzéréből álló, többek között analóg szintikkel, csembalóval, fuvolával színezett anyagon. Nekem éppen egy igazi dal hiányzik innen, egy dal, amiben a síron túlról hallhatnánk énekelni Trisht. Még egyszer utoljára.

7/10

Soós Csaba

Merz: No Compass Will Find Home

Kiadó: Accidental

Megjelenés: 2013. január 7.

Stílus: elektro-folk, pop

Kulcsdal: Goodbye My Chimera

Merz (azaz Conrad Lambert) 1999 egyik titkos reménysége volt, de a folkos gyökerű zenét elektronikával párosító dalszerző-énekes nem váltotta be a hozzá fűzötteket és egyetlen nagykiadós lemez után a függetlenek között találta magát. Azóta is alacsonyan száll karrierje, de ez azt is jelenti, hogy a földközelben maradt zenész egyre inkább rátalált saját hangjára, mely ezen a negyedik albumán mutatja eddigi legjobb formájában. A svájci Alpokban, hosszan született albumon Matthew Herbert volt a producer- és zenésztárs, és ez bizony azt is jelenti, hogy a szomorkás, akusztikus folktronicát valami sokkal izgalmasabb váltotta. A folk-pop mag köré szőtt ambientes rétegek továbbra is megvannak, de a dalok Herbert szokatlan ritmusaival már teljesen új színben mutatják magukat, ráadásul erősen változatos a lemez, ugyanakkor ezzel együtt is koherens. Ezeknek a szürke januári évindító napoknak pont megfelelő ellenpontja: nem túl harsány, de megnyugtató hallgatnivaló.

7/10

Dömötör Endre