Könyvajánló – Filmzenék titkos története

Hubai Gergely: Torn Music – Rejected Film Scores A Selected History
Silman-James Press, 2012, 476 oldal, 24.95 dollár – megvásárolható az Amazonon és a szerzőtől

Hubai Gergely egyebek mellett filmzenéről oktat az ELTE-n, kutatási területéről pedig a jónevű Los Angeles-i Silman-James kiadónál publikált egy vaskos-méretes kötetet. Az eredeti filmzenék – azaz a kísérőzenék, a score-ok – története már többé-kevésbé feldolgozásra került (bár a szerző kéziratban már elkészült egy még nem eléggé kitárgyalt alkotó, Rózsa Miklós munkásságáról szóló anyaggal is), de a filmzenék világa mégis kínál még izgalmas, feltáratlan területeket. Ilyen a Torn Music témáját adó problematika is, azaz, amikor a filmrendező, vagy a producer felkér egy zeneszerzőt az aktuális filmjéhez, de aztán az együttműködés az alkotói folyamat során valahol elakad, a filmzeneszerzőt félúton leváltják és egy másik művésszel helyettesítik. Nem is gondolnánk, hogy hány nagynevű, akár Oscar-díjas zeneszerző járt már pórul e módon. Mint ebből a könyvből is kiderül, a koncepció időközbeni megváltozása, a film kényszerű újravágása, esetleg a várt minőség elmaradása a lecserélés sorsára juttatta Bernard Herrmannt, Ennio Morricone-t, John Barry-t, Michel Legrand-t (akit unokahúga, Victoria Legrand a Beach House billentyűs-énekesnője emleget is interjúnkban), Lalo Schifrint, Henry Mancinit, James Hornert, Maurice Jarre-t, Jerry Goldsmith-t, David Arnoldot, Alan Silvestrit, Elmer Bernsteint, Gabriel Yaredet, Michael Nymant, Philip Glass-t, vagy épp Ry Coodert – szinte a teljes filmzeneszerzői élmezőny. Igaz sokukat más alkalommal be is cserélték.

Hubai a visszautasított zenékhez tartozó legjobb történeteket szedte össze, ahol csak lehetett interjút készített az alkotókkal, igazán alapos a kötet, és még a téma iránt csak visszafogottan érdeklődő film- és zenerajongó olvasónak is lebilincselő lehet. A kísérőzene mellett persze a betétdalok is fontos szerepet játszanak a filmek zenéjében, ez főleg a kilencvenes évek közepétől lett gyümölcsöző árukapcsolás a zene- és filmipar között, mára pedig – részben ennek köszönhetően – számos popzene felől érkező alkotó is ír kísérőzenét. A kötet ilyen szempontból is sok érdekfeszítő esetet kínál: köszönték, de végül nem kérték Jimmy Webb zenéjét a Love Storyhoz; James Brownt Edwin Starr váltotta az 1973-as Hell Up In Harlemben; a Justice által sztárolt Goblin le is került, és be is cserélődött egy-egy filmbe. Aztán tanulságos Jimmy Page közreműködése és kilépése a Kenneth Anger-féle ördögi Lucifer Risingból, Joe Jackson pedig előbb adta ki a Mike's Murdert szólólemezként, mint ahogy a polcra került filmet végül újravágva mégis bemutatták más zenéjével. A Eurythmics felívelő popkarrierje miatt kerülhetett be az 1984-be, a Coilt viszont túl durvának tartották Hollywoodban a Hellraiserhöz. A sort még hosszan lehetne folytatni a police-os Stewart Copelanddel, Van Dyke Parks-szal, David Holmes-szal, vagy a már a bevezetőben említett zenészekkel, de ahogy a könyv előszavában is írja az épp a Hellraiserrel befutott Christopher Young: „a zeneszerző barátaim névtelenül egyetértenek abban, hogy Gergely remek ötletet dolgozott ki ezzel a könyvvel, még akkor is, ha itt sok filmzenész kreatív életének rossz pillanatai kerültek összegyűjtésre. A jó hír, hogy mindannyiunknak – akiket már cseréltek le film közben – segít ráeszmélni: nem vagyunk egyedül."

Dömötör Endre


http://www.amazon.com/Torn-Music-Rejected-Selected-History/dp/1935247050

K&V Hubai Gergellyel:

- Miért pont a filmzene lett a kutatási területed?

- Úgy éreztem, hogy a filmzenék világa még messze nem feltárt, hogy ezen a területen tudok újat mondani, hogy még lehetséges értékes írásokkal bővíteni a téma történetét, mely valljuk be, nem túl jól megírt könyvekből ismerhető meg.

- Hogyan született meg a könyved ötlete?

- A nemzetközi fórumokon a kidobott filmzenék témája mindig nagy érdeklődésre tart számot, azonban sajnos a figyelemmel számos megalapozatlan pletyka, illetve mára megszilárdult tévhit is együtt jár. A könyv lényegében az igazságot szeretné kideríteni a kidobott filmzenék világáról, bár a legismertebb filmek (2001: Űrodüsszeia, Az ördögűző, Trója) mellett számomra az is fontos volt, hogy a kevésbé ismertekről is szóljak, hisz elsősorban itt lehet érdekes újdonságokat találni.

- Mennyire nehéz Magyarországról egy ilyen specifikus témához kiadót találni?

- Az internetnek hála abszolút egyszerű, csak találni kell valakit, aki szintén lehetőséget lát a témában. A Los Angeles-i Silman-James Press szerencsére érdeklődött a téma iránt, nagyon sokat segítettek a könyv megvalósításában.

A legjobb filmzenés könyvek Hubai Gergely szerint:

Richard Davies: Complete Guide To Film Scoring (2000)
Ez a munka egy tankönyv jellegű gyűjtemény, rengeteg gyakorlati tanáccsal, rövid történeti bevezetővel és számos rövidebb zeneszerző-interjúval.

Peter Larsen: Film Music (2008)
Larsen kötete a filmzene elméletébe, történetébe és elemzésébe ad bevezetést olyan filmeken keresztül, mint a Metropolis, vagy az Amerikai graffiti.

Mervyn Cooke: A History Of Film Music (2008)
A kizárólag történeti művek közül ez a legolvasmányosabb kezdőknek, ebben a mainstream amerikai filmgyártás mellett egyéb területekről (például Bollywoodról) is olvashatunk.