„Amikor egy atléta átlépi a célvonalat” – Citizens!

- Már rengeteg alkalommal hallhattuk és olvashattuk azt a sztorit, hogyan találkoztatok a Franz Ferdinand-frontember Alex Kapranosszal, a debütáló lemezetek producerével, és milyen volt vele dolgozni. Én inkább arra lennék kíváncsi, mi volt a legviccesebb momentum a vele való együttműködés során?

Martyn: - Ez egy nagyon jó kérdés. Emlékszem, mikor a Know Yourselfet, az album utolsó dalát rögzítettük, az időtájt volt egy közös vacsora. Ettünk egy kis marhahúst, meg persze sok bort ittunk hozzá. Aztán lementünk egy bárba, és az emberek csak azt látták, hogy Alex körbe-körbe ugrál valami buraka stílusú zenére, elég vicces volt. Valami dél-amerikai buli volt, igazából mindenki rázta rendesen.

- Korábban Franz Ferdinand-rajongók voltatok?

Martyn: - Abszolút, én mindig is nagyon szerettem a Franz Ferdinandot, sokszor jártam koncertjükre is Londonban, szerintem meghatározó zenekar.

Lawrence: - Én egyszer egy olyan esküvőn is voltam, ahol a jegyespár nagy rajongójuk volt, és ők voltak a meglepetésvendégek, az elég király volt!

- A „szakértők" szerint vége az indie aranykorának. Mit gondoltok erről, egyetértetek vele?

Lawrence: - Szerintem mi sosem csináltunk igazán indie-t, bár tudom, hogy rengetegen ebbe skatulyáznak be minket. A mai indie a múltból táplálkozik, olyan, mintha újragondolna például bizonyos amerikai hangzásokat, és ez az, ami megöli a kreatív zenét. Az embereket sokkal jobban érdekli a hiphop, az elektronikus zene vagy a rock'n'roll, az, ami egyedi, és nagyon szeretnénk mi is ilyet csinálni.

- Szerettek az elektronikus zenével kísérletezni, de mi a legkeményebb elektro, amit hallgattok?

Martyn: - Nagyon szeretem a Modeselektort. De szoktam hallgatni basst is, például Rustie-t eléggé bírom.

- Ha körül kellene írnotok a Here We Are című debütáló albumotokat, mit mondanátok róla?

Lawrence: - A Here We Are alapvetően egy poplemez, némi elektronikával fűszerezve. A célunk az volt, hogy semmire se hasonlítson, hogy valami olyat hozzunk létre, amit előttünk más még nem csinált. Egy valódi album őszinte, igazi zenével.

- Tegyük fel, hogy a második lemezetek után beszélgetünk, és ugyanez a kérdés – akkor mit mondanátok? Mik az elképzeléseitek a jövőt illetően?

Martyn: - Nem tervezünk ennyire előre, nagy út áll még előttünk, amit csak követni kell, dalokat kell írni, aztán majd kialakul. A következő lemezen talán kicsit bőkezűbben bánunk az elektronikával. Most látom, hogy Lovebox-karszalag van rajtad, ott lakunk nem messze a fesztiváltól. Kiket láttál?

- Rengeteg mindenkit, de főleg Lana Del Rey miatt mentem. Őt bírjátok?

Martyn: - Elég jó nő!

- És nektek van olyan kedvencetek, akit nagyon szeretnétek megnézni, de még nem sikerült?

Lawrence: - Ami épp most szól a háttérben, az Austra, na őket eléggé bírom! Mike (a zenekar dobosa – a szerk.) már látta egy csomószor, irigykedek is miatta. Meg a Friendly Firest is már jó ideje el akarom csípni.

- Akkor van egy jó hírem: velük egy napon léptek fel a Szigeten.

Lawrence: - Komolyan? Szuper! Azari & III nem lesz véletlenül?

- De, ők is lesznek egyik nap.

Lawrence: - Ez a Sziget akkor egy elég király fesztivál!

- A Recorder aktuális fókusztémája a zene és a sport kapcsolata. Próbáltatok már valamilyen extrém sportot?

Martyn: - Nem, én nem vagyok az a fajta fiú.

Lawrence: - Én sem.

- Mennyire követtétek nyomon a foci Eb-t? Turnézás közben van lehetőségetek meccset nézni?

Thom: - Abszolút! Kicsit meg is osztja a zenekart. Vannak ketten, aki szeretik ugyan a focit, de azért nem követik annyira nyomon. De Lawrence-szel és Martynnal mi hárman nagyon szeretjük a focit. Van, hogy a turnébuszban vagy fél óráig csak valami teljesen jelentéktelen focis dolgot vitatunk meg, a másik két srác pedig a végén már könyörög, hogy hagyjuk abba. Nagyon élveztük az Eb-t, de persze nagyon sajnáltuk, mikor Anglia kiesett.

- Mint londoni lakosok, mennyire izgat titeket az idei olimpia? Készültök valami különlegességgel?

Thom: - Persze, remek érzés, hogy nálunk kerül megrendezésre, jó látni, mennyire felpezsdült tőle a város. Készülünk is rá: szeretnénk, ha a Let's Go All The Way című dalunk lenne az olimpia nem hivatalos dala. Azt akarjuk elérni, hogy ez a szám szóljon például akkor, ha a tévében azt a pillanatot mutatják, amikor egy atléta átlépi a célvonalat.

- Ha írnotok kellene egy dalt izzadó hölgyeknek egy aerobic órára, hogyan szólna?

Martyn: - (nevet) Igazából a lemezünk tökéletesen illik egy ilyen alkalomhoz! Pont a testvérem említette nemrég, hogy tornázáshoz múltkor betette az albumunkat, és nagyon jók voltak a ritmusok a különféle gyakorlatokhoz.

interjú és fotók: Biczó Andrea

a Citizens! két tagja, Lawrence és Martyn köszönti a Sziget-fesztivált és elárulják, hogy már a koncert előtti napon, kedden is Budapesten fognak tartózkodni és meglátogatják az egyik fürdőt:

a zenekar tagjai fociznak, vagy legalábbis megpróbálnak focizni:

a Citizens! a Love You More-t adja elő az Exit fesztiválon: