Hetvenéves korában elhunyt a világ egyik legnagyobb hatású basszusgitárosa, Donald ‘Duck’ Dunn, aki a Booker T. Jones orgonista vezette Booker T & The MG's nevű instrumentális rhythm & blues együttes basszistájaként lett a legendás soul kiadó, a Stax házi zenekarának meghatározó zenésze Al Jackson, Jr. dobos mellett (annak 1975-ös haláláig). Ritmusszekciójuk több száz világhírű felvételen hallható (Otis Redding, Wilson Pickett, Eddie Floyd és Sam & Dave legnagyobb slágerei mellett Isaac Hayes és Bill Withers első lemezein is), és Dunn basszusgroove-jai a mai napig aranybányát jelentenek a hiphop előadók számára. Dunn a Booker T. & The MG's másik fehér tagjával, Steve Cropper gitárossal részt vett Blues Bothers zenekar alapításában, játszott összes lemezükön, szerepelt az 1980-as The Blues Brothers filmben és annak Blues Brothers 2000 című 1998-as folytatásában is. Booker T-ékkel együtt 1992-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, 2007-ben pedig Grammy-életműdíjat kaptak. Dunn 1993-tól kezdve rendszeresen játszott Neil Young mellett, ő basszusozott a legutóbbi Crosby, Stills, Nash & Young-stúdióalbumon is (Looking Forward - 1999), az Are You Passionate? című 2002-es albumon és annak turnéján pedig a Booker T. & The MG's társaságában kísérte Youngot. Donald ‘Duck’ Dunn álmában halt meg Tokióban, ahol a héten két koncertet is adott.
Donald ‘Duck’ Dunn karrierje két percben:
Otis Redding fellépése a Booker T. & The MG's kíséretében az 1967-es Monterey popfesztiválon:
