Ariel Pink: Dedicated To Bobby Jameson (lemezkritika)

Ariel Pink legutóbb - ami 2014-ben volt (pom pom) - az év lemezét készítette el, szerintünk. Azóta a 4AD helyett a hozzá jobban passzoló Mexican Summerhez szerződött és csinált még egy nagyon jó szólólemezt. A hétvégevárásra rásegítő és mennyei Cure-tisztelgéssel felvezetett Dedicated To Bobby Jameson egy kultikus, de minden tisztelgést megérdemlő előadót is reflektorfénybe helyez. Na jó, de lesz-e megint év albuma titulus?

Kiadó: Mexican Summer

Megjelenés: 2017. szeptember

Stílus: newwave-hypnagogic-zolo-psychprog-pop

Kulcsdal: Do Yourself A Favor

Ariel Pink eltöltött néhány évet a 4AD-nél, ahol készített három nagylemezt, de nem igazán érezte magát otthon a nagynevű független kiadónál. Ami ma már szinte nagykiadónak számít, hiszen elmosódóban vannak a határok majorök és nagy indiecégek között. Pink trófea volt az egyik cégvezető falán, örültek neki, büszkék voltak rá, de nem kifejezetten törődtek az igényeivel. Talán ez a helyzet is segítette azt, hogy kimozduljon komfortzónájából és mind a Haunted Graffitivel (Before Today, 2010), mind szólóban (pom pom, 2014) elkészítse legjobb lemezét. De ez a kaland véget ért számára és korai dolgaihoz erősebben kötődő új albumát hallva bizonyos szempontból biztosan jót is tett neki a váltás. A saját világát (80s szintfunkpop, dobgépes darkwave, kásás garázspszich, hypnagogic dreampop stb.) hallhatóan nagy örömmel, magabiztosan bejáró lemez a három év szünet után érkezett Dedicated To Bobby Jameson.

És a címnél álljunk is meg egy hosszabb pillanatra. A különcnek tartott (és persze sok szempontból igaz ez a címke), valójában meg töknormális Ariel Pink egy olyan különcről nevezte el lemezét, aki valójában töknormális zenész volt, csak nem jött neki össze. Mit nevezte el! Pink ajánlja a lemezt Bobby Jamesonnak, tiszteleg előtte. A hatvanas évek sokadik kultikus zenésze évtizedek után került elő 2007-ben és 2015-ös haláláig mesélte kalandos életét blogján. Már ez is elég és helyénvaló ahhoz, hogy a kívülállókkal mindig szimpatizáló Pink újra bedobja a nevét, de Jameson három szólólemezéből az 1965-ös (Chris Luceyként kiadott – ez is elképesztő sztori, de erről majd máskor) Songs Of Protest And Anti-Protest konkrétan tényleg egy elveszett csoda! Könnyedén a hatvanas évek egyik legjobb lemeze, a Love-nak és társaiknak utat mutató folkos barokkpop mestermű – pedig ezt én is csak négy hónap hallgatás után mondom. Szóval már ennyivel is nagyon sokat adott ez a legfrissebb Ariel Pink-LP, ám a rajta hallható dalok sem okoznak csalódást. A kazettás lapszámunkhoz prímán kapcsolódva Pink is visszanyúl korai kazettás korszakához, de azt az esztétikát most nagyrészt jobb dalok által tölti meg tartalommal. Elsőre azt éreztem, hogy ez egy átlagosabb anyag lett, de ez inkább jó jel volt, a Dedicated To Bobby Jameson minden egyes meghallgatással határozottan mélyül és terebélyesedik, érdemes belevetni magunkat. Mert elnyelni sem fog.

8.5/10

Dömötör Endre

NA NÉZD CSAK! INTERJÚ ARIEL PINKKEL!

a friss lemez: 

ez nem az a Feels Like Heaven: