Ariel Pink: pom pom (lemezkritika)

Ariel Pink a kilencvenes évek kazetta lofi-színteréről futott be nagyon lassan, de nagyon magabiztosan. Idei lemezén elhagyta a félig a zenekarára, félig amúgy is magára vonatkozó Haunted Graffiti toldalékot és a Put Your Number In My Phone című dallal felvezetett pom pommal elkészítette eddigi legjobb albumát. 

Kiadó: 4AD / Neon Music

Megjelenés: 2014. november 17.

Stílus: eklektikus tütürüpop

Kulcsdal: Not Enough Violence

Ariel Pink (azaz az 1978-as születésű, Los Angeles-i Ariel Marcus Rosenberg), ha dalszerző-zenészként beszélünk róla, nyilvánvalóan egy megzabolázhatatlan zseni. Bár nagyon sok jel utalt arra, hogy belesüpped a naiv géniusz outsider-zenész kategóriába, ám ennél többre volt hívatott és az ő története is bizonyítja, hogy akit tehetsége sokra érdemesít, az néha el is jut az őt megillető helyre. Na most, Ariel Pink jelenleg az alternatív / underground / indie / hipszter (tök mindegy, hogy hogyan nevezzük, csak értsétek jól) közeg egyik legnagyobb sztárja, ami ez esetben nem jelent többet, mint hogy sokan szerelmesek belé és rengetegen csak úgy nagyon szeretik hallgatni a dalait. És abból bőven van neki. A kilencvenes évek közepe óta nagyon lo-fi házidemók, kazetták garmadáját gyártó zenész a kétezres évek közepétől jelentette meg Ariel Pink’s Haunted Graffiti néven az Animal Collective kiadójánál psychpopos-gothrockos-szintis-űrpopos eklektikus kollázszenéjét (adta ki rendesebben archívuma javát), de még miután a 4AD 2010-ben leszerződtette, akkor is kincsesbányájából rakta össze a nagy áttörést meghozó Before Today album dalait.

Időközben – még szintén a kétezres évek közepén – kísérőzenekara is lett, hogy élőben is tisztességes(ebb)en elő tudja adni ezeket a sokszor teljesen megfoghatatlan szerzeményeket. A pálya nagy váltása azonban alighanem az, hogy az előző, 2012-es lemezt, a Mature Themest viszont már komplett albumként, újonnan, egyben írta meg, akárcsak a mostani 17 számos, dupla, pom pom címűt – és kiderült, hogy viszonylag profi zenészként is magabiztosan helyt áll. (Azért persze a legendás archívumot is csak piszkálja még: idén jelent meg – már szintén csak Ariel Pinkként, a Haunted Graffiti elhagyásával – egy direkt rossz dalokat bemutató válogatás a nagyon korai terméséből.) Az új album lényegében összegzése mindannak, amit Pink tud. A zenei stagnálásban hívő dalszerző (filozófiájához hűen) nem húz meglepőt, csak egyre tökéletesíti, ami a legjobban megy neki – még ha a tökéletesítést amúgy alighanem le is tagadná. Az olyan-mintha-egyszerre-szólna-két-szolidan-összeilleszthető-dal technikát és kedvenc zenei korszakait (pszichedelikus pop, gótikus rock, 80s pop) gátlástanul felhasználó Ariel Pink tehát ezúttal is csúcsformában van, a pom pom amolyan tour de force, bárhol elindítható, bármeddig hallgatható: önazonos és végtelenül szórakoztató.

9/10

Dömötör Endre

a pom pom című új lemez teljes egészében - (X) 35 millió dal a Deezeren. Válaszd hozzá a Telenor 2GB+Deezer szolgáltatáscsomagot!: 

a friss videó - Picture Me Gone: