Paul Kalkbrenner Budapest Park-os koncertjén jártunk, ahol a közönség partifotósnak hitte a Recorder tudósítóját, de ő nem ugrott el a feladat elől. Frank Olivér beszámolója és fotói.
Paul Kalkbrenner zenéje sokszor erősen beleng a lakossági techno territóriumába, sőt, nem ritkán a súrolja a giccsesség határát is, de emellett már-már pofátlanul atmoszférikus, izgalmas és egyedi hangzású is... Így nem csoda, hogy tömegeket képes bevonzani, úgy, hogy közben a finnyásabb szakmai körökből sem övezi az a fajta elutasítás, ami sok más hasonló kaliberű dj-t. Ennek köszönhetően egyrészt szépen megtöltötte a Budapest Parkot múlt pénteken, szeptember 8-án, másrészt pedig nagyon vegyes közönséget vonzott be, amiben a Balaton Sound-generáció, a régivágású techno-rajongók és a „hallottam a számait a rádióban” közönség keveredett egymással és sok más olyan alakkal, akiknek felbukkanását nem feltétlen várnánk egy techno buliban.
EZ AZ EMBER SZERETI EGYEDÜL PAUL KALKBRENNER ZENÉJÉT.
Az alapozásért az Amszerdamból érkezett Mees Dierdorp felelt, aki hattól egy nagyon korrektül összerakott szettel és némi ibizai hangulattal igyekezett hangulatba hozni az embereket és habár eleinte még csak páran lézengtek a színpad előtt, a második órája végén már egy masszív méretűre nőtt tömeget passzolt át Kalkbrennernek. Aki sztár dj-nek kijáró fogadtatást kapott, de szerencsére nem ennek megfelelően viselkedett: nem volt semmi hakni, semmi stagediving, semmi konfettiágyú, semmi ugrálás a pult tetején, csak minimalista, látványos vizuál a két hatalmas LED falon és két órányi Kalkbrenner best of. És habár bőven válogatott az újabb zenéiből is, azért a legnagyobb őrjöngés mégiscsak az olyan régi, Berlin Calling körüli időszakból származó klasszikusokra volt, mint a ráadások egyikeként lenyomott Aaron és habár emiatt volt egy kis retrós hangulata az estének, de ennyi azért még bőven belefért.
képek/szöveg: Frank Olivér / Infinite Beat
ÍGY PARTIZTAK A KELET-NÉMETEK HÚSZ ÉVE!
és akkor a fotók, tageld magad:
fotók: Frank Olivér