Formabontó fesztivál a belvárosban – Ilyen volt a Reflektor Fesztivál első napja

2022.07.17. 19:15, FRecorder

Kiemelkedően erős, a legizgalmasabb nyugati fesztiválok szintjét hozó programmal nyitott csütörtökön a három napos Reflektor Fesztivál a város szívében, az Akvárium Klubban, és természetesen mi is ott voltunk. Masszív fotógalériával megfejelt beszámoló az első napról!

Az eléggé telített hazai fesztiválpiacon nem egyszerű újat mutatni, az idén először megszervezett Reflektor Fesztiválnak azonban mégis sikerült ez, mind zeneileg, mind pedig azon túl: a koncepció kb. az volt, hogy a megszokott, ottalvós, hajnalig afterezős, Budapesttől távoli helyszínnel operáló felállás helyett ők behozták a rendezvényt a városon belülre, zeneileg pedig az itthon megszokott fesztiválos neveken túlnézve olyan külföldi előadókra építettek, akik nálunk annyira talán még nem ismertek, nyugaton viszont már komolyabb közönségük van.

A fellépők közé bekerült azért pár ismertebb név is, mint a veterán Nightmares On Wax, a Son Lux, vagy az első magyarországi koncertjét adó Temples, melléjük azonban egy nagyon komoly és műfajilag is sokszínű merítést kaptunk a feltörekvőkből. A helyszín eredetileg egy külvárosi, régóta elhagyatott, a fesztivál kedvéért rendberakott terület lett volna, ami izgalmas, de azért kicsit felemás választásnak tűnt, részben mert nem feltétlen a város legjobb részén van, így lehet, hogy végül mindenki jobban járt azzal, hogy területrendezési gondok miatt elengedték a szervezők azt a helyet, és az egész feszt beköltözött az Akváriumba. Ami, szerintem legalábbis, a felsorakoztatott zenékhez is jobban passzolt, mint egy külsős helyszín.

De a lényeg persze nem is a helyszín, hanem a program volt, ami mind nemzetközi, mind hazai zenekarokban kiemelkedően erős lett, egyértelműen olyan embereket megcélozva, akik nem ragadnak le egy-két műfajnál, szeretnek kicsit kilépni a komfortzónájukból, és nyitott füllel állnak a nagy gonddal összeállított programhoz. Az első nap egyértelmű húzóneve a Son Lux volt, akik pár évvel ezelőtt, önálló koncertet adva egyszer már jártak az Akvárium nagytermében. Akkor a Brighter Wounds anyagát hozták, ami amúgy azóta is az utolsó hagyományos értelemben vett nagylemezük: azóta "csak" a 2020/21-ben kiadott monumentális Tomorrows trilógiával jelentkeztek, valamint az amúgy zseniális filmhez, az Everything Everywhere All at Once-hoz (Minden, mindenhol, mindenkor) írt zenéjükkel. Utóbbira Ryan Lott, a zenekar agya külön ki is tért a koncert vége felé, mesélve kicsit arról, hogy mennyire rajong a filmért és milyen meghatározó élmény volt a zenéjén dolgozni. Elő is került persze egy-két, a soundtrackhez kapcsolódó szám, melyek jól illeszkedtek a Son Lux az évek során még a korai lemezekhez képest is egyre kísérletibb, teljesen szokatlan dalszerkezetekkel dolgozó irányba eltolódó hangzásához.

Az amerikai Son Lux, az ukrán énekesnő Alina Pash, valamint a zenekari felállásba átültetett, pittyegős elektronikában utazó cseh Floex mellett az első nap inkább Anglia dominálta a nemzetközi felhozatalt és a szomorkodós-szerelmes Seafret, a soul és funk határán egyensúlyozó Joel Culpepper, valamint a Crows is onnan érkezett. A nap legerősebb koncertjét pedig egyértelműen az utóbbi adta és a (kicsit amúgy fura módon King Dude kisugárzású) karizmatikus énekesükkel az élen eléggé masszívan felszántották a kistermet a hol post-punkban, hol meg csak simán a késő '70-es évekig visszanyúló, tipikusan brit suttyópunkban utazó zenéjükkel. [Még a másnap fellépő Squid is lenézett rájuk - a szerk.]

Hazai fronton a kínálat a napot a teraszt felperzselő napsütésben nyitó, éteri hangú boebecktől még néhány, az itthon az utóbbi években szerencsére egyre erősebb női énekeses vonalat képviselő projekten (Solére, The Anahit, Agavoid), és a napot záró, megbízhatóan nagyszerű mïuson át egészen a bulizósabb szekcióig (Superflake, Moonbase Patel Disco, Obroni, The Acoustic Minimal Techno Party) terjedt, de itt is akadt pár előadó, akik kiemelkedtek az amúgy is erős felhozatalból. Ilyen volt a vendégénekesek sorával érkező Hundred Sins (akivel pár hónapja mi is interjúztunk), a török zenét újraértelmező Nasip Kısmet, nomeg persze a Black Bartók is és habár az utóbbiak kissé megszívták az időzítéssel, mert pont a közönségmágnes Son Lux-szal egyidőben játszottak, de az emiatti kisebb közönség ellenére is simán ők nyomták le a nap egyik legkiválóbb koncertjét.

SON LUX-INTERJÚNK FILMZENÉRŐL, KÍSÉRLETEZÉSRŐL, BARTÓKRÓL.

Szóval zeneileg közel hibátlan és emellett maximálisan hiánypótló volt az élmény, az viszont adott az egésznek egy kicsit szomorkás mellékízt, hogy az első nap a bivalyerős program ellenére sem igazán találta meg a maga közönségét és jóval kevesebben voltunk, mint amennyit egy, a magyar fesztiválkínálatba ennyire izgalmas új színt hozó rendezvény megérdemelt volna. Sok koncerten csak pár tucatnyi ember lézengett, de a második nap szerencsére már korrektebb volt a nézőszám, és reméljük, jövőre még több lesz.

Szöveg és fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Son Lux