Eklektika helyett poszt-punk úthenger – Ilyen volt a Soft Moon a Dürer Kertben

Bár a Soft Moon nem feltétlenül olyan koncertet adott, amit a tavalyi, nagyszerű lemez után vártunk volna, így is tökéletes szettet nyomtak le. Hogy miben volt más a koncert, mint amire számítottunk? Kiderül a masszív fotógalériával megtámogatott beszámolónkból.

Ahogy a koncert ajánlójában is írtuk, az eredetileg a poszt-punk felől indult amerikai The Soft Moon az újabb anyagain más stílusok és hangzások felé is elkalandozik, ami különösen igaz volt a tavalyi albumra, az Existerre, amit a legjobb értelemben vett, totális műfaji csapongás jellemzett. A vasárnapi düreres koncerten ezt viszont szinte egyáltalán nem lehetett észrevenni, itt ugyanis minden a jellegzetesen poszt-punkos zaklatott ritmusok és szomorúra hangolt gitárok körül forgott. És ezzel nem is volt semmi baj, sőt! Luis Vasquez korábban már többször is megfordult Budapesten, az élőben trióvá bővülő kvázi-szólóprojektje ugyanis egészen kiváló ebben a hangzásban, ráadásul az ő poszt-punkjuk nem az a melankolikusan bólogatós, merengős, hanem a dögös, lendületes fajta, ami élőben különösen jól működik. Most is az első pillanattól az utolsóig brutálisan feszes, lehengerlő erejű koncertet nyomtak le.

Az viszont kicsit fura volt, hogy nemhogy nem az Exister anyaga volt előtérben, de gyakorlatilag minden korábbi lemezükről többet játszottak, mint arról. Így az új album olyan meglepő stílusgyakorlatai is kimaradtak, mint a brutálzajos Unforgiven vagy az industrial metal felé kikacsintó Answers, a stúdióverzióban inkább könnyeden slágeres Become The Lies pedig teljesen átalakult, és sokkal jobban előtérbe került benne a poszt-punkos gitárhangzás, ami sokat javított a nekem kicsit az album kakukktojásának számító dalon. De a koncert ezzel együtt is egészen hibátlan volt, csak hát meglepőek voltak az arányok. A hiányzó industrial vonalat egyébként a nyitó, szintén amerikai Trace Amount képviselte, de ebben sajna nem volt túl sok köszönet, Brandon Gallagher lemezeken amúgy nem rossz szólóprojektje élőben ugyanis inkább csak egy énekben eléggé gyengécske, középszerű Nine Inch Nails-utánérzésre hasonlított.

szöveg és fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Trace Amount

The Soft Moon