2015. január 20-án elhunyt S. Nagy István, a magyar popzene egyik legtöbbet foglalkoztatott dalszövegírója, több ezer magyar dal társszerzője, közte olyan nagy slágereké, mint a Máté Péter-féle Elmegyek, a Neoton-féle Kell, hogy várj és a Németh Lehel-Felföldi Anikó-féle Nekem a Balaton. Az 1934. január 20-án született S. Nagy az elmúlt két évtizedben gyakran kórházi ápolásra szorult, felesége, Csongrádi Kata színész-énekesnő gondozta, legutóbb 2014 őszén lett súlyos beteg, előbb kétoldali tüdőgyulladást, majd ennek következtében december elején szívinfarktust kapott, de még megérte újabb évfordulóját, éppen ma, halála napján töltötte be 81. életévét.
S. Nagy István az ötvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig végigkísérte a magyar popzene történetét. Huszonévesen kezdte a dalszövegírást, a hatvanas évek elején már a fiatal generáció nagy reménységének tartották, amit Ki mit tud?-kompatibilis dalok (Koncz Zsuzsa és Gergely Ágnes), filmzenék és a táncdalénekeseknek (eleinte főleg Payer Andrásnak) szállított slágerek (például Nekem a Balaton) sora jellemzett. A hatvanas évek közepétől a beatzenekarok (Illés, Omega, Metro, Scampolo, Echo, Atlantis, Dogs, Liversing, Pannónia) is igénybe vették tehetségét, és nagy korszaka is ekkor kezdődött, az összes "beatlány"-nak (Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta) írt több tucat slágerszöveget, miközben az ő soraival előadott dalok két Táncdalfesztivált is megnyertek (1969: Késmárky Marika: Egy fiú a házból (Bágya András volt a zeneszerző), 1971: Zalatnay Sarolta: Fák, virágok, fény (Schöck Ottó volt a zeneszerző)).
S. Nagy gondozta Fenyő Miklós korai Hungáriás zsengéit (a Csavard fel a szőnyeget a legismertebb, a Rémlátomás a legjobb közös munkájuk), és a hatvanas évek végén kezdett dolgozni talán legfontosabb szerzőtársával, Máté Péterrel, akivel annak 1984-es haláláig jóbarátok maradtak, írtak közös rockoperát (Krízis, 1982), S. Nagy könyvet is Mátéról annak halála után (Elmegyek - Máté Péter emlékére címmel) és persze közösen számos hatalmas slágert (Azért vannak a jóbarátok, Egy darabot a szívemből, Egyszer véget ér, Most élsz, Ott állsz az út végén, Zene nélkül mit érek én?), közte az egyik legnépszerűbb magyar dalt, az Elmegyeket. Eközben a hetvenes években is tovább dolgozott szinte bárkivel, Szécsi Pál volt a másik nagy énekesbarátja (Gedeon bácsi, Hagyjuk szívem stb.), Ihász Gáborral írt hatalmas nosztalgiaslágert (Múlnak a gyermekévek), a Neoton első nagy sikerszámának is ő vetette papírra a szövegét (Kell, hogy várj, 1971) és népszerű popegyütteseknek is besegített (Apostol, Generál, Bergendy). Még a nyolcvanas években is írt örökzöld szöveget (Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének, 1981-es Táncdalfesztivál második helyezettje), sőt, meglepő módon az őszinte rockzenekarok élmezőnyének (Piramis, Edda Művek, Karthago, Dinamit, Óceán) lemezein is felbukkan a neve.
Szentimentális, nosztalgikus, bús dalai számos válogatáson is megjelentek, első önálló gyűjteményes albuma a Rohan az idő című 1983-as lemez volt, jó néhány rangos díjat, kitüntetést is megkapott (EMeRTon-díj 1992, Huszka Jenő Életműdíj 1998, A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 2009, Artisjus Életműdíj 2011).
az Omega és az Azt mondta az anyukám:
a Hungária és a Csavard fel a szőnyeget:
a Neoton és a Kell, hogy várj:
Szécsi Pál és a Gedeon bácsi:
Máté Péter és az Elmegyek:
