Sokan tartják, hogy a nagylemezborító már formátuma alapján is kínálja magát művészeti alkotásokhoz. És valóban, most jelent meg az Arcade Fire új lemeze egy Rodin-szoborral, valamint Lady Gaga friss albuma Jeff Koons művével. Art és pop fókusztémánk keretében megnéztük, hogy milyen híres festmények láthatók albumcímlapokon – most sorra vesszük a legismertebb, festményeket megidéző, azokat kifordító alkotásokat. Ilyenkor már kell egy kicsit gondolkodnia a lemezborító tervezőknek, ez néha szerencsés, néha bizony kudarcos vállalkozás. Valamint mutatunk néhány magyar példát a festményes albumcímlapokra.
Magritte például az idézetek témakörben is előjön szellemesen, Jackson Browne: Late For The Sky, 1974:
a másik híres-hírhedt példa a Bow Wow Wow 1981-es lemezén Édouard Manet festményének élőszereplősítése:
gyakori megoldás még az "átfestés", a Pogues Géricault-t (Rum Sodomy & The Lash, 1985):
a Crash Test Dummies Tizianot (God Shuffled His Feet, 1993):
Rod Stewart Renoir-t (A Night On The Town, 1976):
a Fleetwood Mac pedig Rousseau-t (Tango In The Night, 1987) koppintott:
a konkrétan festőként is elismert Joni Mitchell pedig egyszerűen Van Gogh-osította önarcképét (Turbulent Indigo, 1994):
az amúgy is gyakori idézet-Mondrian a Silverchairnél háromdimenziósodott (Young Modern, 2007):
Boticelli Vénusza borzasztóan született újjá (Judi Pulver: Pulver Rising, 1973):
a Coldplay egyszerűen megbecstelenítette Delacroix-t (Viva La Vida…, 2008):
a Siouxsie And The Banshees Gustav Klimtnek csak a motívumaival díszítette a Kiss In The Dreamhouse (1982) címlapját:
Florence Welch pedig Frida Kahlót „vitte át” fotós borítójára (Lungs, 2009):
a legelcsépeltebb, gyakran visszaköszönő festménymotívum? Edward Hopper magányos éjszakai bározója (a Nighthawks című 1942-es festmény) egyszer az Eggs Over Easy Good n Cheapje 1974-ből:
az OMD Crush-án 1985-ből: 
és végül, de messze nem utolsósorban a szintén festő Chris Rea The Blue Jukeboxa 2004-ből:
ITT PEDIG EGY MÁSIK VARIÁNS, POPELŐADÓK ÁLTAL FESTETT LEMEZBORÍTÓK.
A magyar képzőművészek közül Szász Endre (Omega: Éjszakai országúton, 1970):
Gross Arnold (Mini: Vissza a városba, 1978):
Szurcsik József (több East-album) például az 1982-es Hűség:
Nyári István (Fonográf: Útközben, 1978):
szintén az ő festménye látható a Hobo Blues Band 1980-as első lemezén:
vagy épp Rácmolnár Sándor (Kistehén Tánczenekar: Szerelmes vagyok minden nőbe, 2006) alkotása szerepel lemezborítón:
a Kispál és a Borz utolsó albumával (Én, Szeretlek, Téged, 2004) pedig hozzájárult a nemzetközi nagy Teremtés-portfólióhoz is (Vetlényi Zsolt festménye látható a lemezen):
összeállította: Dömötör Endre
