Sokan tartják, hogy a nagylemezborító már formátuma alapján is kínálja magát művészeti alkotásokhoz. És valóban, most jelent meg az Arcade Fire új lemeze egy Rodin-szoborral, valamint Lady Gaga friss albuma Jeff Koons művével. Art és pop fókusztémánk keretében lássuk, milyen festmények láthatók albumcímlapokon – először, azokat, amikor egy híres festmény kerül borítóra.
Persze a lemezborító-készítés is nagyon gyorsan – a hatvanas évek végére már bőven – elismert képzőművészeti, elsősorban grafikai tevékenység lett (a pszichedelikus korszak albumtervezői közül Wes Wilson vagy Victor Moscoso és társaik, aztán a progresszív időszakból Roger Dean, majd később Barney Bubbles vagy épp Neville Brody mind számíthatnának jelentős festőknek is), de most csak arra koncentrálunk, amikor a képzőművészeti ágak közül is elsősorban a festészet konkrétan megjelenik a címlapon. A 20-as, 30-as évektől egészen az 50-es évekig közepéig még elsősorban festmények, azokból vett motívumok, leginkább talán az expresszionisták, kubisták hatása volt érezhető a korabeli címlapokon, de aztán megjelent az előadó mosolygós fotója és kezdetét vette a lemezborítók igazi története. A festményekhez viszont – leginkább, ha nem volt jobb ötletük, és ritkán, ha volt egy nagyon jó ötletük – állandóan visszatértek a kiadók és az előadók.
KIS POP-MŰVTÖRI - ZENE ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET KAPCSOLATÁRÓL.
Két fő kategóriát csoportosíthatunk, az egyszerűbb, amikor egy konkrét alkotás, vagy részlete jelenik meg, az eggyel ravaszabb pedig, amikor egy klasszikus festmény kerül megidézésre, kicsavart megjelenítésre. A harmadik példa pedig az, amikor a lemezt készítő zenész-énekes bizony maga is alkot a másik művészeti ágban és annak eredményét lemezének címlapján is viszont szeretné látni.
EZ UTÓBBIRA LÁSD CIKKÜNKET – POPELŐADÓK ÁLTAL FESTETT BORÍTÓK.
Híres festmény a címlapon
A legelcsépeltebbek a leghíresebbek: Michelangelo Teremtése, Leonardo da Vinci Mona Lisa-ja és Utolsó vacsorája, a Warhol-sorozatok vagy épp a Mondrian-stílus tényleg több ezer lemezborítón szerepel.
A XVI. század sztárja viszont Hieronymus Bosch, például Dead Can Dance-lemezen:
vagy Deep Purple-lemezen:
vagy Pearls Before Swine-lemezen:
René Magritte képei is népszerűek, például: Jeff Beck Group: Beck-Ola, 1967:
Magritte még, Young Rascals: See, 1969:
vagy a R.A.F.: The Heat’s On, 1981:
de M.C. Escher alkotásai is meglepően sokszor tűnnek fel, például: Mott The Hoople, 1970:
vagy Beaver And Krauser: In A Wild Sanctuary, 1970:
Kifinomultabb példa a Third Eye Foundation: You Guys Kill Me-n (1998) egy orosz ikonfestmény:
a Clientele Bonfires Of The Heath-jén (2009) Arcimboldo:
a Fleet Foxes bemutatkozásán Pieter Bruegel nagy tablójának részlete (bár ez szintén nem egy ritka példa):
vagy épp a black metalista Burzum egyik borítóján a XIX. századi francia akadémista William-Adolphe Bouguereau meztelen nőalakja:
Munch Sikolya ne lenne lemezborítón (Morgen, 1969)?
Vagy Gauguin Két tahiti nője (Michael Franks: Objects Of Desire, 1982)?
Netán a romantikus Caspar David Friedrich (Islands: Return To The Sea, 2006)? 
Rousseau (Osibisia: Osibirock, 1974)?
Alfons Mucha (Gypsy, 1971)?
Mind megvoltak valakinek, ahogy Salvador Dali is, de a Dali’s Car nevű Bauhaus-Japan utódzenekar kifinomultabban gondolkodott és egy Maxfield Parrish festményt tett a borítóra (The Waking Hour, 1984):
Ha már Japan: az Oil On Canvas (1983) című koncertlemezén csakis festmény szerepelhet és ha már, akkor az egyik legnagyobb kortárs festő, Frank Auerbach alkotása:
Szintén kortárs óriással, Jenny Saville-jal dolgozott a Manic Street Preachers, kétszer is: The Holy Bible, 1994:
és szintén Saville a Journal For Plague Lovers, 2009:
Egyes festők pedig kifejezetten szerettek lemezborítókat tervezni: Andy Warhol az obligát példa, egy John Lennon-lemez:
...és egy Paul Anka:
H.R. Giger a kicsit obskúrusabb, egy Emerson, Lake And Palmer-lemez (Brain Salad Surgery, 1973):
...és egy Debbie Harry (KooKoo, 1981):
Keith Haring pedig a popkultikus, egy David Bowie-kislemez, 1983-ból:
és az ünnepi szezon közeledtével stílusosan zárjunk az A Very Special Christmas című perfekt válogatáslemez, 1987-ből:
összeállította: Dömötör Endre
és hogy legyen zene is, hallgassuk meg a legjobb festős nevű zenekartól, a Dali's Cartól, a zenekar névadó dalát:
