"Nincsen ott már több virág” - White Fence (interjú)

Július 14-én lép fel az A38 hajón a garázsrockerek egyik legtermékenyebb és legizgalmasabb előadója Tim Presley, akinek első számú projektje, a White Fence három év alatt hat lemezt termelt ki (beleszámolva a Ty Segall-lal közös albumot is), de természetesen ezen kívül is megfordult több formációban (kezdetben a hardcore punk Nerve Agents, aztán a pszichedelikus rockos Darker My Love tagja volt, de besegített a Strange Boys-nak is vagy épp a posztpunk legenda Mark. E. Smith-nek, amit nagyon élvezett). A kissé fáradt Timet a jól sikerült Primavera Sound-os koncert után értük el Skype-on.

- Melyik a legfontosabb számodra a sok projekt közül, amiben részt veszel?

- A White Fence-lemezek, nem kérdés.

- Nem hiányzik egy kicsit sem, hogy a szólólemezek után újra zenekarral alkoss?

- Nem igazán, persze el tudom képzelni, de most jól vagyok így, minden okés. De nagyon szeretek zenekarral játszani, tényleg. Szóval lehet, hogy majd egyszer újra alakítok egyet.

- Hogyan kezdődött a White Fence-projekted? Direkt váltás volt az azt megelőző zenekaraid, a hardcore-punkos Nerve Agents és a pszichedelikus-hard-rock Darker My Love után?

- Nem mondanám. Minden egymásra építkezik, a Darker My Love a Nerve Agents-re, a White Fence pedig a Darker My Love-ra. Már a Darker My Love alatt is írtam szólóban dalokat. Ez mind természetes fejlődés eredménye. Végül is öregebb is vagyok, 33 éves lettem. Sok különböző korszakon vagyok túl.

- Elég elképesztő ütemben veszed fel a számaid. Olvastam, hogy az előző lemeznél különböző zenésztársaidat például Ty Segall-t kérted meg, hogy válassza ki, milyen számok kerülnek a lemezre. Hogy működik ez nálad? Mikor érzed, hogy összejött egy lemezre való, ha folyamatosan jönnek a számok?

- Nem tudom, leginkább úgy van, hogy amikor itt az ideje egy új lemeznek, akkor megpróbálom valahogy összerakni, de néha kell ebben egy kis segítség, szóval elküldöm néhány embernek. Olyan ez, mint megmutatni a jegyzeteidet valakinek. (Itt Tim a Skype-interjú furcsa mivoltáról kezdett el beszélni, és nagyokat nevetni. Rámutat a kamerára.) Milyen fura, hogy épp a szemedbe nézek, és legalább ezer kilométer van közöttünk!

- Ez így van. Mit gondolsz arról, amikor különböző szcénákkal társítanak, hiszen San Francisco-iként a bay area-beli együttesekhez is közöd van, de mégis a Los Angeles-i színtérhez sorolnak? Ráadásul eléggé a saját utadat járod.

- Azok, akik eldöntik, hogy ki melyik szcénában van, soha nem azok, akik aktívan részt vesznek benne. Ez mindig csak valami kívülálló megfigyelése arról, ami épp történik. Nem hiszem, hogy John Dwyer (Thee Oh Sees), Ty Segall vagy Mikal Cronin valamilyen zárt körbe tartozónak gondolnák magukat. Ez tényleg csak kívülről tűnik így. Fene tudja, én például azt gondoltam, hogy tagja vagyok a körnek (nevet).

- Gondolom, mindenki másképp látja...

- Nem, nem, örülök ennek az észrevételnek, én csak magam akarok lenni.

- Hogyan zajlott a közös munka Ty Segall-lal, aki még nálad is energikusabbnak tűnik. Végig közösen dolgoztatok a lemezen?

- Igen és nem. Ő is vett fel számokat külön meg én is, aztán volt, amikor sikerült együtt rögzíteni pár dalt.

- És terveztek további közös anyagokat?

- Persze, Ty is épp most költözött Los Angeles-be, szóval sokkal könnyebben fog menni.

- Úgy tűnik, hogy San Franciscóból mindenki LA-be költözik. (Tim is ugyanezt az utat járta be pár évvel ezelőtt – a szerk.)

- Igen, mert itt saját magad lehetsz, nem kell senkinek megjátszanod magad, mint San Franciscóban. San Francisco sokkal inkább olyan, mint Anglia. Hűvös, szomorú, nincsen ott már több virág (nevet és utal a leghíresebb hippidalok egyikére Scott MacKenzie San Franciscójára). De persze szeretem nagyon azt a várost is, csak már nem olyan, mint volt.

- Hogy állnak a dolgok a saját kiadóddal, a Birth Records-szal? A tavalyi Jessica Pratt-lemez nagyon erős bemutatkozás volt, terveztek még további hasonló megjelenéseket?

- Persze, feltéve, ha hallok valami izgalmasat, és lesz is rá pénzem, hogy kiadjam. De ráérünk, nem sietünk, hogy mi legyünk a következő Sub Pop, vagy ilyesmi.

- Hogyan látod a White Fence jövőjét? Az új lemezen több akusztikusabb dal is van. Egyszer talán még egy teljesen visszafogott folklemezt is hallhatunk tőled?

- Hát ki tudja, akár még az is lehet. Szívesen csinálnám.

- Csak ebből az interjúból is látszik, hogy rengeteg felé szakadsz egyszerre. A hosszú turnék mellett ott van a dalszerzés, a kiadó, a különböző kollaborációk. Hogy van ennyi mindenre időd?

- Hát hagyok időt ezekre, mások meg más hülyeségekre. És ez rendben is van. Én egyszerűen ezt csinálom, minden nap minden egyes percében. Még akkor is, amikor alszom (nevet).

interjú: Csada Gergely

A július 14-i koncert Facebook-eseményoldala

a legutóbbi, áprilisban megjelent Cyclops Readről a Chairs In The Dark:

a Ty Segall-lal közös Hair teljes egészében:

az egyik 2012-es lemez, a Family Perfume Vol. 1 teljes egészében: