„Túlfűtött, bár visszafogott energiákkal” –– Kiss Tibor az új Quimby-album dalairól

A Quimby öt év után új albummal jelentkezett. Múlt heti beharangozó cikkünkben Kiss Tibor frontember már beszélt egy keveset a Kicsi ország című anyag keletkezési körülményeiről (majd zenésztársaival együtt egy listát is összeállított mások lemezeiből a Recordernek), most pedig következzék egy hosszabb interjú, ahol dalról dalra végighaladva mesél a 17 számos új Quimby-albumról.
 
 
 
1. Intro (zene: Mikuli)
 
- Ez alapvetően a Ferikének a témája, a basszusgitárosunké, akinek rengeteg olyan szösszenete van, ami nem biztos, hogy dalként működik, de attól még nagyon jó kis ötlet. Ez a sok ezer közül egy, egy egy percnél is rövidebb intro. Itt igazából a basszusgitár a lényeg, annak a témájára vannak kis zörejek felépítve.
 
 
2. Nem volt kulcsom (zene: Kiss, Balanyi, Gerdesits / szöveg: Kiss)
 
- Ez zeneileg a balkáni, cigány umcaccás dolgoknak a rockos verziója, egy frankó kis témával, amit timpani is hoz, a végén pedig jön egy rockos elszállás. Igazából egy mai kocsmadal, amelyben a párját hiányolja a főhős. Egy sztorin keresztül követjük, merrefelé megy, aztán végül hazafelé keveredik, ahol még a koldus is megszánja. Még a koldus szemében is sajnálatra méltó: a koldus dob neki aprót, nem ő a koldusnak – annyira szerencsétlen (nevet). Ebben a dalban még talán van valami slágeresség is. Merthogy erről a lemezről az a kimondott sláger talán hiányzik.
 
 
3. Ultravaló (zene: Kiss, Balanyi / szöveg: Kiss)
 
- Ez a dal sebtében született a stúdióba vonulás előtt, és gyakorlatilag még kész sem volt, mikor fölvettük. Ez egy klasszikusan pár akkordos, balladisztikus téma. Egy középtempós, egyszerű ballada, ahol nem akar sokat a dal. Több minden ihlette: egy lomtalanítási jelenet, mikor ráülnek a romák a lomokra, és árulják őket. Erre jött rá egy metaforikus kép egy uzsorásról, aki igazságokat árul a lomokon, lomtalanított igazságokat. Egy kietlen várost vagy utcát kell elképzelni, ahol az emberek keresik az igazságokat, amelyek vezethetik őket az életben. Persze kiderül, hogy az emberben legtöbbször az érdekek, az ösztönök és a szükség vezérlik az irányokat, de azért mindig megpróbálkozunk ideológiákba kapaszkodni.
 
4. A bolond meg a gyermek (zene: Kiss, Gerdesits, Mikuli / szöveg: Kiss)
 
- Itt egy kicsit drámai, heroikus, rockos western világot jelenít meg a muzsika, túlfűtött, bár visszafogott energiákkal, amelyek olykor kitörnek. Én ezt egyébként tajga-rocknak hívom, mert a zenében megjelenő motívumban nekem van valami oroszos prérihangulat. A szöveg a bolond és a gyermek alapvető, lényegi szükségességéről szól ebben a világban, és az ő egyszerű igazságukról.
 
 
5. A szebbik nem és a rondább igen (zene: Kiss, Balanyi / szöveg: Kiss )
 
- Nagyon sokat kínlódtunk ezzel a számmal, többféle zenei verziója is volt, aztán végül ennél maradtunk, ami a lemezre került. Húzós fúziós témák vannak benne, és a végére teljesen megőrül az egész. Ez alapvetően egy nagyon lecsupaszított paraszt funk, alternatív kosz-diszkó. Kicsit kántálós, beszélős szövege van, ami a címbéli szójátékkal játszik. Egy olyan helyzet, ahol mindenkinek igaza van, vagy nincs igaza – teljesen mindegy. Párkapcsolati tréningre ajánlom. Abból a játékosságból közelít, ahol a nő általában az egyértelműbb képeket, a szépséget és a költészetet fejezi ki, a férfi pedig bonyolultabb, skizóbb, önmagát lesajnáló világot. Természetesen ez nem így van a párkapcsolatban, csak ebben a dalban, ez a dal egy ilyen kapcsolatról szól.
 
 
6. Sail Away (zene: Kiss / szöveg: Kiss)
 
- A Sail Away-t világéletemben angolul énekeltem. Egy őszhajú professzorral üldögéltem kinn a kertben, és nagyon régen ő hajós volt, tengerész – ez a „sail away” dolog, az elhajózás onnan jött. Ez egy szerelmes szám. De persze nem a professzorba voltam szerelmes (nevet), csak hogy ő is értse, miről énekelek, valószínűleg azért énekelgettem angolul. Egy Skandináviában élő amerikai professzorról van szó, de azon kevés amerikai közé tartozik, aki lemondott az állampolgárságáról, mert nem értett egyet az országa politikájával. Ez a találkozás még Komlón történt 2003 táján, ott látogatta meg a professzor a csoportot, amiben voltam. Nagyon jó fej volt: mivel ott nem nagyon tudtunk zenét hallgatni, ő csempészett be nekem Neil Youngokat meg mindenféle zenéket, hogy tudjak valamit játszani meg tanulni. Ő nagyon szereti a rockzenészeket, az ő fia a Turbonegróban a basszusgitáros! Szociálantropológus, az oslói egyetemen tanít, de mellette hetekig, hónapokig különféle közösségekben él, eszkimókkal együtt, vagy indián rezervátumban, vagy éppen ilyen drogfüggő táborban. A mai napig nagyon jó barátok vagyunk, tartjuk a kapcsolatot, és mindig megajándékoz Svédországból könyvekkel, lemezekkel... Szóval ezt a dalt ott találtam ki mellette. Ahogy a gitár elindul, az a tengert, a tengerparti hangulatot, a habok hullámzását akarja megidézni, és erre egy olyan szöveget kreáltam, ahol egy férfi egy nőhöz beszél. Nem mondja azt magáról, hogy tökéletes, meg azt sem mondja, hogy minden zsír lesz, ha a nő itt marad vele – de valami speciális dolog történhetne kettőjük között, ha maradna. Tudod, amikor nem áltatod a nőt, de elmondod neki, hogy nagyjából hogyan viszonyulsz a történethez – és hogy nagyon örülnél, ha maradna mégis. Egy tengerparti öblöt kell elképzelnünk, ahol szemlélődik a dal főszereplője, közben borul be az ég, a parton is történnek mindenféle dolgok, és ő magában egy lányhoz beszél.
 
 
7. Elvisz a szél (zene: Kiss, Mikuli, Kárpáti, Gerdesits / szöveg: Kiss)
 
- Ez egy húzós puritán rockdal, nagyon szeretjük ezt a világot. Kevés baj volt vele, alapvetően szürreális megfogalmazásban arról szól, hogy minden eltűnik, minden elmúlik. Több dal is foglalkozik az élet elmúlásával, ez is egy ilyen, de nem a fejlehajtós, cipőnézős, szomorkodós fajtából, hanem inkább egy ilyen katartikus kitárulkozás, egy húzós, vibrátós, súlyos szakadék.
 
 
8. Cukrot öntök (zene: Kiss / szöveg: Kiss)
 
Ez egy eszköztelen, puritán dal. De nem volt teljesen egyszerű megcsinálni, mert amit zongora játszik, az eredetileg gitáron lett megírva, csak annyira bonyolult, hogy gitáron majdnem lejátszhatatlan, legalábbis az én legjobb tudásom szerint az, szóval átültettük zongorára. Amúgy nagyon egyszerű szám. Egy gyerekdal hangulatában van előadva, gyermeki egyszerűséggel és bájjal kell elképzelnünk egy figurát, aki mint egy unatkozó kisgyerek, kiönti az asztalra a cukrot, és abban turkál az ujjával, abba rajzolgat figurákat. Közben a felnőtt mondanivaló az, hogy egy házassági vagy párkapcsolati veszekedés után az egyik fél, jelen esetben a hölgy, eltűnik a helyszínről. De igyekeztem a három és öt éves kor közötti hangulatban tartani a dalnak a szellemi esszenciáját.
 
 
9. Turning To The Blue (zene: Kiss, Balanyi / szöveg: Kiss)
 
Talán az egyik legbonyolultabb és legösszetettebb dala a Quimbynek, ami angol nyelven íródott. Itt a zenei alap tulajdonképpen a marching band hangulatot idézi, egy kicsit western, kicsit New Orleans-i menetelős zenei világot. Az volt a cél, hogy a menetelés hangulatát adja vissza, fokozatosan emelkedik, amíg el nem ér egy csúcspontot, majd leesik egy versszakra, aztán megint kitör még utolsó katartikus alkalommal. Zeneileg tulajdonképpen ennyi: hömpölyög végig a dal. A szöveg pedig ugyanúgy fokozódik, ennek megfelelően, vonul végig az életkorokon: születés, gyerekkor, kamaszkor, találkozás a hittel és az eszmékkel, a szerelemmel, aztán a háborúval, aztán jön az őrültekháza, a végén pedig a megfeszülés, amikor a pokol vagy menny várja a halandó embert. Sok versszakon keresztül az élet egy-egy periódusa van röviden megfogalmazva. Mindig jön az élettől egy-egy olyan jelzés, amitől szomorúvá válhatna, beborulhatna, de mégis mindig megyünk tovább, mert élni kell. Az az izgalmas ebben a dalban, hogy van benne egy magyar versszak: a háborús versszak az magyarul van, és ott kiürül a zene.
 
 
10. Leszek ma én a tiéd (zene: Kiss, Balanyi, Mikuli / szöveg: Varga)
 
Volt egy zúzós rockszámunk, és kifejezetten én kértem meg Liviust, hogy nincs-e kedve írni erre szöveget, mert én ebben szívesen gitározgatnék csak. Ez egy nagyon húzós rock parafrázis, amiről ugyanúgy eszünkbe juthat az ős-rock, Jimi Hendrix, a punk-rock vagy akármi. A rock eredendő egyszerűsége van benne zeneileg. A szövegvilágától Liviust kellene megkérdezni – valamilyenfajta piroslámpás negyedről szól.
 
 
11. Amit kergetek (zene: Kiss, Balanyi, Gerdesits, Mikuli / szöveg: Kiss)
 
- Ez a legbaljósabb, vagy ha lehet így mondani, „a nyomasztós dal” a lemezen. De azért van feloldás a refrénben a végén. Zeneileg kicsit a triphopos világhoz tudom leginkább hasonlítani, baljós, skizó hangokkal, meg kicsit olyan bluesos is. Szövegvilágában pedig nagyjából arról szól, hogy az ember állandóan választások elé kerül. Sokféleképpen lehet az életet nézni, sokféleképpen lehet választani, és előbb-utóbb tudatosan vagy öntudatlanul az ember utoléri azt, amit kerget: aki sokat iszik, abból alkoholista lesz, aki a pénzre hajt, abból lehet, hogy pénzember lesz, a pénz rabja. Attól függ, milyen kardinális tengelyek mentén éli valaki az életlét. A refrénben ez az egész mollos, skizó dal kinyílik dúrba, és megadja az egyszerű választ: rengetegféleképpen utol lehet érni azt, amit kergetünk. Ezt úgy csináltuk meg, hogy mindig más tag válaszol a refrénben: Fefe, Dódi, Sziszi, Livius (a basszusgitáros Mikuli Ferenc, a trombitás Kárpáti József, a billentyűs-vokalista Balanyi Szilárd és az ütőhangszeres-ceremóniamester Varga Livius) – mindenki egy-egy eltérő archetípust jelenít meg. Ezáltal kap egy feloldást a dal, és az utolsó pár sor arról szól, hogy lehet indulni. Csak ne toporogjon egy helyben az ember, az a fontos! Indulás van, menni kell!
 
 
12. Tébolyda (zene: Kiss / szöveg: Kiss)
 
A Tébolyda című számnak többféle ihletője van. Az egyik az, hogy bezárták a Lipótot. Szélnek eresztették a bolondokat, és nagyon sok bolondból, akinek ott menedéke volt, egyszerű hajléktalan vált. A dalban elmeséljük a bekerülés történetét, amikor az embernek súlyos szelek fújnak a fejében, majd a benti állapotokat, például ahogy gyógyszereket adnak az emberek szájába. Meg hogy milyen történetek vannak egy ilyen helyzetben. De végig nagyon diszkréten, áttetszően van megfogalmazva a dolog. Vannak, akik integetnek, mennek ki és már gyógyulnak. Van, aki benn marad még. És van, aki – miután bezár a tébolyda – egy kuka fölé hajolva kukucskál. Az életfunkciók teljes lezsugorítása: az utolsó dolog, amire tud figyelni, hogy talán talál valamit, amivel megmentheti a napját. Merthogy bezárt a menedék, a tébolyda... Zeneileg ez egy nagyon egyszerű, puritán szám. A dalszerkezete szép, van egy klasszikus kocsma-country hangulata, gitározós szám, kicsit ballada, kicsit country. Olyan bontogatós cucc.
 
 
13. Lepedőország (zene: Kiss / szöveg: Kárpáti)
 
- Ebben elég súlyos a szöveg szerintem, de viszonylag egyszerű kis muzsika van alatta. Adva volt egy helyzet, a Dódinak volt egy szövege, egy nagyon személyes élmény: amikor az édesanyját meglátogatta a kórházban, az ihlete ezt a szöveget. Arra gondolt, hogy én énekeljem el, de jobb így, hogy ő maga adja elő. Alapvetően ez egy elég súlyos dolog, és hogy ezt egy picit feloldjam, olyan zenét próbáltam kreálni hozzá, amire ez a szöveg elmesélhető, amire elmondható ez a történet. Ezt sem kimondottan dalként kell értelmezni, hanem inkább olyan, mint egy zenés mesejáték. Kicsit olyan, mint a teátrumos dolgaink.
 
 
14. Gekkó Boogie (zene: Kiss, Balanyi, Gerdesits, Mikuli, Varga / szöveg: Kiss)
 
- A zenekarral Thaiföldön voltunk januárban, és az ottani hangulat ihlette ezt a számot. Nagyon megtetszett nekem a gekkó, ami állandóan ezt a hangot adja ki, ami az elején hallható is a dalban. Ez a Fefének a zajgyűjteményéből van – ő a mi nagy zaj-Bartókunk! Mindet fölvesz a légyzümmögéstől kezdve a mellettünk elmenő lovaskocsiig, mindent ütöget, és utána kevergeti a hangokat. Rengeteg kreálmánya van, amiből több is hallható a lemezen, és ezeket az eredeti gekkóhangokat is ő rögzítette. Már amikor a gekkót hallottam, már akkor hallottam magamban hozzá a ritmust is, meg a zenét: (énekelni kezd) „gekkó-geke-geke-gekkó-bugi!” Azonnal megszületett a dal, és sebtében a szövege is nagyjából, és utána már csak egy kicsit kellett kicsiszolni a hangszerelést meg a tálalást. Ez a szám a gekkó, Bangkok és a dzsungel ötvözete, bluesos primitívséggel. Van benne egy reggae-s betét is, de minden nagyon eszköztelen benne. A szövege meg kimondottan az.
 
 
15. Jekyll és Hyde (zene: Kiss / szöveg: Kiss)
 
- Ez egy húzós, kimondottan westernre, Morriconéra, filmzenékre hajazó, azoknak a hangulatvilágát megidéző dal, némi punk-rockkal keverve. Szövegében pedig Jekyll és Hyde történetéről szól, azon belül is arról az alkoholizmusról, amit ugye nagyon sokan, például a pszichológiai szakzsargonban is Jekyll és Hyde-típusú betegségnek hívnak. Ennek a lelki, szellemi, spirituális történéseiről szól ez a dal, de elég áttételesen, enyhe szürreáliákkal. Ebben van a legszebb rímem is, erre nagyon büszke vagyok: „egyszer aztán megjelent neki az Úr / és az égboltról a tintakék lazúr / egyenesen a fejére csöpögött.” Nekem ez a rímpár tetszik legjobban a lemezről: az úr és a lazúr.
 
 
16. Kicsi ország (zene: Kiss / szöveg: Kiss)
 
- Ez önmagárért beszél. Egyszerű, puritán dal, úgy szoktuk játszani, hogy én leülök egy ukulelével vagy egy akusztikus gitárral, Szilárd meg mellém ül a játékorgonájával, amit még a játéknagykerben vett a Fefe a kislányának. Egy ötezer forintos szintetizátorral, egyerűen előadott kis dal. Nagyon hirtelen született, és az egyik Teátrum előadás előtt beraktam viccből, aztán megragadt repertoárban. Kicsit reneszánszos, de annál eszköztelenebb, lecsupaszított reneszánsz hangulatú barkácszene van alatta, a szövege pedig arról mesél, ahogy abban a hangulatban erről a kicsi országról gondolkodtam.
 
 
17. Múló idő (zene: Kiss / szöveg: Kiss)
 
- Az utolsó szám a lemezen. Mi már abban a korban vagyunk, amikor az embernek már van múltja is, vannak dolgok, amik már elmúltak, és ez a szám a körülöttünk lévő változó, elröppenő, múló világról szól a teljes nemes egyszerűségében. Szokták kérdezni számokról, hogy miről szólnak, és itt végre azt mondhatom, hogy „az elmúlásról” (nevet). Valóban olyasmiről szól, de közben figyelmeztet, hogy erre lehetőleg ne úgy gondoljunk, mint egy elmorzsolt könnycseppre a szemünkben, és ne váljunk egy giccsben tobzódó múló lénnyé, hanem folyamatában tekintsük a dolgot. Zeneileg itt is a New Orleans-i világ van segítségül hívva, annak is az a része, amikor vannak ezek a temetési, meg halottkísérő menetek, merthogy az ott náluk vidámabban megy. Annak a kicsit vurstlis verzióját csináltuk meg. El tudjuk képzelni, hogy erre a ritmusra tolunk magunk előtt, vagy húzunk magunk után egy koporsót, és a koporsóban az elmúló időt megszemélyesítő valaki fekszik. Ez a metafora: a múló időt visszük temetni ebben a New Orleans-i halottsirató, halottkísérő stílusban.
 
 
lejegyezte: Déri Zsolt

http://quimby.hu