Az év egyik legjobban várt popalbuma egy vidéki diszkó üres nagyterméhez hasonlít, ahonnan még a DJ is meglépett inkább. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

Sanzonos, restiben búsongós dalaikkal egészen Los Angelesig jutottak, ironikus diszkójukkal még sikeresebbek lettek. Szalai Annával és Dorozsmai Gergővel az L.A Suzi pompás új italodisco lemeze, a Nem sírok, csak táncolok kapcsán Cicciolináról, boldogságról, emózásról és egy lepukkant Swiftről is…

A post-punk visszhangos gitárjai találkoznak a krautrock monoton lüktetésével a Mueran Humanos negyedik lemezén. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg először.

A hangmintázós, jazzes-soulos hiphop pszichedelikus fajtáját képviselő Slimface ezen a lemezen dobok nélkül, csak jól megválogatott hangmintákkal és néhány ügyes trükkel ér el nem evilági hatást. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.

Éleslátó szövegekkel és dallamtapadó refrénekkel polírozza tovább az americanás hangulatot Waxahatchee a hatodik lemezén. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.

A legendás Prana megalakulásának harmincadik évfordulójára kihozott új lemez színtiszta időutazás a goa trance aranykorába. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.

A 22 éves Tyla bemutatkozó lemeze az év első igazán nagy popmeglepetése. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelet meg.

Shum drone metaltól darkjazzen át zajambientig sok mindent csinált már. Új lemezén a metal különféle extrém változatait használja arra, hogy megfogalmazza, milyen „a rothadó magyar kapitalizmusba bezárva” élni. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.

Szabálytalan "metál", rituális improvizáció, zajongás és mormogás - Porteleki Áron második szólólemeze sokadik hallgatás után is vonzóan rejtélyes marad. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.

A fergeteges brazil bulizene, a baile funk a mainstream közelébe jutott, aki pedig figyel, az különféle mutációit is megtalálja az interneten. DJ Anderson do Paraíso a minimalista, sötét változat egyik úttörője, de zenéje még annál is jobb, mint gondolnád. Ez a kritika először a Recorder magazin…