A punkos agresszivitástól az érzéki hömpölygésig. Mueran Humanos: Reemplazante (lemezkritika)

A post-punk visszhangos gitárjai találkoznak a krautrock monoton lüktetésével a Mueran Humanos negyedik lemezén. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg először.

Az első két, abszolút hibátlan lemeze után a harmadikon (Hospital Lullabies - 2019) némileg lendületét vesztő argentín származású, de berlini székhelyű duó ezen, a náluk szokásos négy-öt év szünet után kihozott új anyagon végre megint magára talált. Ahogy eddig is, a zenéjükben most is a post-punk melankólikus hangulata és visszhangos gitárjai találkoznak a krautrock lassan építkező, monoton lüktetésével és ebből kevernek ki valami egészen egyedi hangzást, amit hallva akaratlanul is azon gondolkodik az ember, hogy hogy a fenébe nem jutott eddig eszébe másnak ezeket a műfajokat ilyen módon ötvözni.

Habár a lemezen minden dal ezt a receptet újrázza, az arányokat azonban úgy adagolják, hogy mégis mind tud valami újat nyújtani. Sőt, néhol egészen szélsőségesek a különbségek: a nyitó, Desastre Personal nyugtalanító, már-már fenyegető lüktetésével például látszólag köszönőviszonyban sincs az El Camino del Dolor líraisága, ahogy az A un lugar Cerebral punkos agresszivitásának sincs sok köze a záró El Lago lassú, érzéki hömpölygéséhez, de annyira jó érzékkel lett felépítve az anyag, annyira gondosan kiagyalt íve van az egésznek, hogy gyakorlatilag fel sem tűnnek az átmenetek és csak utólag jövünk rá, hogy mekkora hangulatváltások voltak menetközben.

Előadó: Mueran Humanos

Cím: Reemplazante

Kiadó: Sterbt Menschen

Megjelenés: 2024. március 14. 

Műfaj: post-krautpunk

Kulcsdal: Desastre Personal

8.5/10

Frank Olivér

Korábban a Recorderen:

• Mueran Humanos a The Horrors előtt
• Fekete Zaj 2019
• XV. Wroclaw Industrial Fest 2016