A fergeteges brazil bulizene, a baile funk a mainstream közelébe jutott, aki pedig figyel, az különféle mutációit is megtalálja az interneten. DJ Anderson do Paraíso a minimalista, sötét változat egyik úttörője, de zenéje még annál is jobb, mint gondolnád. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg.
Ilyet még nem hallottál – ám DJ Anderson do Paraíso nagyszerűsége messze túlmutat újdonságértékén (a nem brazil emberek számára). A kiindulópont a baile funk, amit a global bass hullám dobott be a nyugati zenebuzik tudatába, és a latin műfajokra ráerősítő streamnek köszönhetően mára a mainstream közelébe is eljutott. Ettől lejjebb pedig nemzetközi figyelmet kapnak a különféle lokális verziók.
Ezek közé tartozik a Belo Horizonte-i minimalista, sötét funk, aminek a 2010-es évek közepén DJ Anderson do Paraíso volt az egyik innovátora. A riói változatában harsány, sűrű, csapkodó baile funk itt csontvázára csupaszítva, lelassítva és tágas, üres térbe helyezve szólal meg, olykor kifejezetten rémisztgetős effektekkel (harang! kórus!); reszelős hangú férfiak és „velem ne szarozz” csajok mondják a magukét.
Mindez önmagában is elég izgis lenne, de hozzájuk jön még az az egészen parádés mód, ahogy DJ Anderson do Paraíso a klasszikus hangszereket használja. Elárvult vonósok, zavartan tévelygő fúvósok képeznek akusztikus és hangulati ellenpontot a zene többi részével, és emelik magasan a „nahát, ilyen is van” kategória fölé a lemezt.
Előadó: DJ Anderson do Paraíso
Cím: Queridão
Kiadó: Nyege Nyege
Megjelenés: 2024. március 1.
Műfaj: dark baile funk
Kulcsdal: Joga Leite
9/10
Rónai András