A lemenő nap hangulata Jo'burgban. Tyla: Tyla (lemezkritika)

A 22 éves Tyla bemutatkozó lemeze az év első igazán nagy popmeglepetése. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelet meg.

Valamikor a múlt évtized második felében jelent meg az amapiano irányzat Pretoriában és Fokvárosban; zeneileg a deep house és lounge lazulós atmoszféráját kell elképzelni komplexebb basszusú ritmusokkal. Mára úgy tűnik, hogy ebben a hangzásban sokkal nagyobb potenciál rejlik, mint az ország másik nagy elektronikus zenei exportcikkében, a gqomban – valószínűleg az amapiano jobban táncolható és könnyebben befogadható szélesebb körben.

A 2002-es születésű Tyla is erre erősít rá bemutatkozó lemezén. Ilyen a lemenő nap hangulata most a dél-afrikai koktélpartikon. Nagyon jól összerakott számokat hallunk végig, melyek egyszerre működnek popként és klubzeneként, míg Tyla hangja és előadásmódja kifejezetten nagy tehetségről árulkodik. Nagy öreg house-rajongók örömmel fedezhetik fel, hogy rengeteg refrén a kilencvenes évek klasszikus house vokáljait követi. Fura lenne, ha nem hallanánk Tyláról ezentúl gyakrabban.

Előadó: Tyla

Cím: Tyla

Kiadó: Fax

Megjelenés: 2024. március 22.

Műfaj: amapiano, deep house, pop

Kulcsdal: To Last

9/10

Velkei Zoltán