Soha nem tanulunk semmiből, bizony, semmiből sem, komám! A középszerűen boldog élet látleletének diadalmenete. Ágyamban kelt fel most a bánat, túl sok dolga volt és fáradt. Az árulás, az igazságtalanság és az édes bosszú; Rózsa Sándor kevesebb elfogultsággal; a csend örvénye. A Recorder új magyar…
Az új szavainkra nincsen érzelem. Nem mondom, mit csinálok a nőddel, mert van saját nőm és megvagyok. Rezgőn vagyok; tudom, hogy fontos, de hagyj békén. Mi van akkor, ha fullra megőrülök? A kövér macska túléli a világvégét is. Cicabajusz, melankolikus dalmata, polinomosztás. A Recorder új magyar…
A halkitsadle néven alkotó zenész nyolcéves kislányával készített ambientlemezt, és az eredmény tényleg olyan szerethető, mint amilyennek ezek alapján remélni lehet. Ez a kritika először a Recorder magazin 102. számában jelent meg.
Én pohárban muslica, te meg a sörhab. Nagyon viccesek és dilisek vagyunk így együtt. Azért szedem szét, mert összerakni így lehet. Sexy, groovy, smooth. Autóba való basszusok, magába gabalyodó szörf, nosztalgikus siklóernyőzés, részletgazdag barangolás, chicha. A Recorder új magyar zenéket bemutató…
Gyere, megmutatom, hogy lesz bécsi keringőből mosh pit. Látom az alagút végén a fényt, amit elloptok. Csak a tekerés, meg a rázás, meg a füstölés. Én fordulok, amíg te térülsz. Ha ennyire szétfolyok megint, lehet, még jó leszek tengernek. Üres a te feled az ágyban. Hallottam, ahogy kisütött a Nap.…
A dolgok mennek, nem csak jönnek, ilyen egy kibaszott dolog ez. Egész nap láblógatás, sosincs megaláztatás. Elértünk ebben a szarban magasra, mint Everest. A cimbalom bármikor felrobbanhat. A testem nem köztulajdon, a méhem nem közjószággyár. Gyere, dobd a pofámba, hogy nem vagyok elég jó. Kedves…
Az én csajomra nyomul egy arab. Hogyha lejárt a fogyaszthatósága, véletlenül se vedd meg, kicsim. Felesleges még tíz évet várni, a fürdőző írókhoz oda kell menni. Holdszemüveg, önírógép; reklám helyett tumor; duranos húzás, bólogatás és diszkó. Így nézne ki, ha koncerteznénk. Szétfeszítjük…
