Az új szavainkra nincsen érzelem. Nem mondom, mit csinálok a nőddel, mert van saját nőm és megvagyok. Rezgőn vagyok; tudom, hogy fontos, de hagyj békén. Mi van akkor, ha fullra megőrülök? A kövér macska túléli a világvégét is. Cicabajusz, melankolikus dalmata, polinomosztás. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Riot! Women from the Hungarian wasteland címmel indított válogatássorozatot a Trottel Records; a címből sok minden kiderül, azt érdemes hozzátenni, hogy a 2010-es, 20-as évek magyar női punkzenekarokat dokumentálják a lemezek. Az első rész a műfajt meglehetősen - és szerencsésen - tágan értelmezi: van itt klasszikus punk, de posztpunk, káoszpunk és garázsrock is. A megközelítés ugyan többféle, mégis kirajzolódik egy egységes kép, amit jól megragad az alcím állítása Magyarországról mint kietlen pusztaságról. A 16 szám mindegyike megjelent már korábban, de most egyrészt vinylre is kerülnek, másrészt pont amiatt van értelme ennek a válogatásnak, ahogy egymást erősítik a dalok. Hat előadó számai hallhatók itt, a többségük szerepelt már a Recorderen: Halott Kígyók, Holnaplányok, Palánta, Plüssnapalm, Piresian Beach. A Kultivátor maradt ki eddig nálunk, akik kietlen, kíméletlen dobgépes noise rock-punkot játszanak. Hasadás című nagyszerű lemezük januárban jelent meg. (A válogatáson is szereplő Ima című számukból jön a címbeli idézet.) Kultivátor Facebook, Trottel Records honlap, Facebook
Realisztik a legtöbbek számára Beton.Hofi-számok közreműködőjeként lehet ismert, de első szólólemeze, a Moodswing saját jogán is egy erős trapalbum volt. A majd' két évvel később érkezett Morál EP szinte csak a rapper erős orgánumában közös a bemutatkozással. WaTa alapja a nyitó számban zongorás, hangulatfestő darab. A másik három számot DJ Slow jegyzi producerként, és ezek is a régisulis tempót hozzák, bőven megszórva szellemes, a hiphop történetén belül vagy akár azon kívül is sokfelé nyúló ötletekkel, hangzásokkal, ritmusokkal és -törésekkel. (Az Útvesztő különösen parádés, el lehet benne tévedni.) Realisztik flow-ja is sajátosan köztes: nem egy-az-egyben trapes, de néha hangsúlyosan behozza a műfaj jellegzetes ritmizálásait. A korábbi, rejtélyesen hangulatfestő szövegek most kicsit konkrétabbak, bár azért maradt bennünk elemeltség. Remélem, hogy ez a kilenc perc előjele valami nem sokára érkező nagyobb dolognak. Facebook
Az év egyik emlékezetes megjelenése volt Halkitsadle és nyolcéves kislánya, Hanga drone-ambient lemeze. A már kilencéves Hangával készült a Tábor című album is; a cím magyarázata az, hogy Kesztölcön, az erdő szélén, a világtól elvonulva vették fel. Itt "megszűnik a külvilág", és egy hét után "átalakul a tér-idő fogalma. A természetben az ember sokkal jobban tud figyelni a saját belső hangjaira." A korábbi lemeznél jóval dalszerűbb számokban Hanga énekel, mesét vagy verset mond, suttog. A kíséret a gitár köré épül, egyszer pianínó is hallható; valamint szintetizált vonósok, csilingelések, néha IDM-esen kattogó ritmusok, effektezések, zörejek. Az ember - főleg, ha rég látott már kilencéves gyereket - feltehetően valami cukiságra számít, ami igaz is, de egyrészt ezek ezen túlmenően is tényleg érdekes, szerethető dalok; másrészt többször, a lemez előrehaladtával egyre határozottabban megjelenik bennük egy sötétebb, borongós-gomolygós, mesés-misztikus színezet is. Az album vinylen is megjelent, a borítót Hanga tervezte, és minden számhoz külön illusztráció és leírás is található a Bandcampen. (A nyitókép az este illusztrációja.) Két videó is készült, az egyik fekete-fehér, erdővel, patakkal; a másikban egy macska elmegy szörfözni, aztán új barátjával felszabadítják az állatkertet. Honlap, Facebook
A BeBe Production duó feminista hyperpopot / trapet játszik, erős üzenetekkel és olykor ipari mennyiségű iróniával (nem vagyok biztos benne, hogy boomerként mindig jól el tudom találni, hogy mikor mennyivel). A produkció vizuális oldala is fontos, úgyhogy a nyáron megjelent BeBe In Hysteria EP mind a négy számához készült klip, és azzal együtt teljes az élmény. Facebook, Instagram
6363 nyár végén írt egy hosszú posztot arról, hogy "ebben a formában már nem élvezem a zenélést és nincs mit mondanom. Mindenhonnan ömlenek a kivagyi f*szméregetős szövegek, legyen szó oldszkúl boombapről, vagy trapről. Én abban a kontextusban, amiben ez a zenei stílus ma Magyarországon működik, már nem tudok mit hozzátenni. Vagy csak nem szeretnék. Ez a pont a Lusta Gerivel folytatott közös munkám végét is jelenti. Geri az egyik legjobb barátom továbbra is, és elfogult vagyok, de a legjobb magyar producer. A három elkészített lemez alatt viszont kimaxoltuk egymás kreatív energiáit, új utak után kell néznünk." Szerencsére mielőtt nagyon elmerültünk volna a gyászban, kiderült, hogy az új út máris elkezdődik. "Ez már nem egy ember, ez egy zenekar" - olvasható az Akváriumba szervezett újrabemutatkozó koncert leírásában. A Meruk Marcell egy snittes klipjével kijött rapszöveg2-ben már látható-hallható is a felállás: Klausz Ádám – dob, Gáll Barna – trombita, Imrei Ariel – basszus, Hegyes „nyhill” Dániel – gitár. Amúgy a zene szellemisége nem is áll távol a Lusta Geri-féle alapoktól. Facebook
Niteffect 2007 óta ad ki zenéket, a legtöbbet a német Kreislauf kiadónál, de legújabb albumát a Dalmata Daniel jelentette meg. A Man's Best Friend leginkább electrós ritmusokhoz párosít érzelmes szintiket. Az uralkodó hangulat egyfajta könnyed melankólia, de azért akad felszabadultabb (Afador), szemlélődős (Greyador, Chinook) és sötétebb (Komondor) szám is. Mint látható, a számok kutyákról vannak elnevezve, úgyhogy a kiadóhoz tökéletesen illik a kazettán is megjelent album. Facebook
A Polynomdivision Records ugyan Stuttgartban működik, de Intermediate vezeti, akiről többször írtunk már. Nyáron jelent meg az első kiadvány, egy erős válogatás az underground techno(közeli) zenék számos ismert producerével, néhány külföldivel kiegészítve. Azon túl, hogy underground, sokféle hangulat van itt; Intermediate például pulzáló, kanyargó szintijei alá nem is rakott dobokat. Vannak mások is, akiket hallhatóan jobban izgat az érdekes hangzások kitekerése, mint a táncoltatás; meg persze akad fülledt táncos darab is, illetve sok minden a két véglet között. A Polynomdivision második megjelenése a jól ismert ukrán zenész, Stanislav Tolkachev EP-je volt. Instagram
Felkerült az Eatbrain kiadó katalógusa a Bandcampre. Mint azt remélhetőleg sokan tudják, a neurofunk nevű drum and bass-alműfaj egyik nemzetközi szinten meghatározó kiadójáról van szó, amit a magyar Jade vezet. A stílust Mindscape így jellemezte pár éve megjelent interjúnkban: "Általában ezek kemény zenék, de nem csak odaverés kalapáccsal, hanem van egy erős funkos húzása is. Leginkább szétcsavart és -torzított basszusok, dinamikus dobok és furcsa, gyakran filmszerű atmoszférák jellemzik." Az ő MNDSCP néven megjelent Edge Of Disaster című EP-je a legutóbbi magyar anyag, ami kijött az Eatbrainen. Igen hatásos darab, amivel kapcsolatban a kötelezőkön (ütős ritmus, súlyos basszus stb.) túl az apró, korántsem csak színező hangocskákra fordított nagy figyelmet érdemes kiemelni. A záró Chonky lágyabb, női hangokat is használó drum and bassnek indul, de azért nem túl nagy spolierezés, ha elmondom, hogy egy perc után itt is beindulnak a vaskos basszusok. Facebook
Rónai András
