A legenda szerint a Jazzbois egyszer megpróbált rossz zenét csinálni... de nem sikerült. Mocskos, dögös grúvok, filmzenés jazzelés álmodozáshoz, útmutató a lazasághoz – és az album, amit a legjobban várt a beatmaker-közösség.

Reggelire megettem egy ezrest, ebédre öt aranyrudat. Még élünk, de már halottak vagyunk. Itt hagylak múlt időben, a kiérdemelt helyeden. Morbidan sötét, melankólikus és szenvedélyes szerelem. Örök harc a keverő irányítása felett a lobotómia utáni első reggelen. Döngölő tücskök, mocskos lámpás,…

Az én soraim mindig a legveszedelmesebbek, ha meghallják a gádzsik, egyből beszerelmesednek. Kereteinkből kiláthatunk-e? Függéseinkből kilábalunk-e? Kiszáll az illatom, utána megyek én. Egyszerű ötlet, ormótlan halász-szán, bajnokok reggelije. Görögös basszusgitár, macis dubtechno, pszichogarázs,…

Állam az isten, az ember csak szolga. A magyar pásztorkultúra szent helye. Bonyolult és arcba mászós; elszabadult és lírai; tiszta és emberi. Zajongós osztálykirándulás, absssszurd techno, gazdag beatek. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.