Kibámulni a vonatablakon. halkitsadle: Vonatablak (lemezkritika)

Gazdag hangszövet, gitárral, basszusgitárral, szintivel, effektekkel és hangokkal a Nyugati pályaudvarról: szó szerint utazós ambient, kis posztrockos és kosmische szintizős kitérőkkel. Ez a kritika először a Recorder magazin 120. számában jelent meg.

halkitsadle az egyik legizgalmasabb alkotó a magyar ambientben; általában effektezett szintivel és gitárral dolgozik. Itt ezekhez a számok egy részében a Nyugati pályaudvaron felvett hangok csatlakoznak (ezek néha felismerhetőek, de hamar visszahúzódnak a háttérbe, atmoszférát teremteni); a másik része pedig a Lahmacun Rádió egy műsorában készült felvétel, amin Eged Márton basszusgitározik.

Visszafogott, lebegő ambient a fő vonulat; halkitsadle kevés eszközzel is gazdag hangszövetet hoz létre. Néha beszüremkednek hatások a „dallamos, de nem ez a fontos, hanem a textúra” típusú posztrockból, vagy kosmische arpeggiók, netán dubos basszusok.

Az erős összkép tényleg megragadja a vonatablakból kibámulást: néha közeledünk a valósághoz, néha messze távolodunk tőle; néha nem fókuszálunk semmire, máskor lazán kapcsolódó eseményekből történetet fantáziálunk; néha komorabb, melankolikusabb a hangulatunk, máshol elrebbenően könnyed.

Előadó: halkitsadle

Cím: Vonatablak

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2024. november 3.

Műfaj: ambient

Kulcsdal: B3

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.