A kultikus hiphop banda első fellépése pont tíz éve volt, a Szigeten, és most újra átélhetjük azt a nyolc napon túl is alig múló koncertélményt. Lesz true hiphop, és ha szerencsénk van, több üveg kiosztott tequilába is belefuthatunk az első sorokban.

A riffek nem hazudnak. A Wasteland eleven gitártémái bizonyítják, hogy a Kevin Starrs vezette brit retro-doom brigád többre hivatott, mint amit sápadt utolsó két lemezük mutatott. Ragadósabbak most a riffek, több a dallam, és szaporább a tempó. A hangzás mámorítóan zajos, mintha a Jesus and Mary Chain játszana Iron Maiden-számokat. A hangmérnököt elküldték sörért, minden sáv a pirosban villog. Starrs torzított kántálása belevész a zakatoló gitárok és a gurgulázó orgonahangok lármás masszájába.

A metalt játszó The Southern Oracle harmadik nagylemezéhez multimédiás körítést álmodott meg: az album zenei anyaga mellé 40 oldalas képregény formájában mellékelik a szövegkönyvet. A csapat énekese, Kókai Barnabás által rajzol képregényből már mutattunk néhány kiragadott oldalt, most viszont megérkezett maga a nagylemez is, Hiraeth címmel. Halljuk!

Február 10-én tartják a 61. Grammy-díjátadó gálát, és a pénteken bejelentett jelöltlista alapján érdekes harcoknak nézhetünk elébe. Már csak azért is, mert több kategóriában – beleértve a négy nagyot – az eddig megszokott öt helyett immár nyolc jelölt fog versengeni a díjakért. A mezőnyt 11 jelöléssel Kendrick Lamar vezeti, mögötte Drake 7 jelölésével, aki idén 8 milliárd streammel vezeti a Spotify hallgatási listáit. De akadnak mellőzött Grammy-kedvencek is.

Alig egy hónapja mutatta be nálunk az ék zenekar legújabb EP-jét, a három számban három különböző stílust képviselő Orchardot. A Mountains II című szám ezzel szemben még az idén tavasszal megjelent második nagylemezen szerepelt, a hozzá készült klip viszont egészen friss, most debütál. Premier!

A Felejtsd el című dal a 30Y és Kispál András közös munkája. Múlt hét végén pedig a jegyértékesítés is elindult a 2019. június 19-22. között megrendezendő Fishing on Orfűre.

Megfoghatatlan, de ott van mindenütt. Sokaknak szemét, mások szerint teljes értékű művészet. Már halott, de még itt marad a nyakunkon egy darabig. Perifériáról a fősodorba, avagy hogyan uralta el a populáris kultúrát a trash? Az oroszok már a mainstreamben vannak! Csepelyi Adrienn címlapcikke a nyomtatott Recorder magazin 67. lapszámából, extra (és korhatáros) videós tartalmakkal dúsítva.

A Szűcsinger duó könyv+CD kiadványa fura szerzet, hiszen a zenekar is az.

Amikor a zene és a nyelv párhuzamáról beszélek, sokszor használom példának a koreait, nyilván a teljes idegensége, nehéz megközelíthetősége miatt. Vannak ismerős hangzású és struktúrájú nyelvek, mint mondjuk számunkra az olasz: egy-két szót el tudunk kapni, felismerünk, élőbeszédben is érezzük, hogy egy mondatnak hol van vége, és hogy dühös vagy érzelmes, unott vagy feldobott a mondat. Cikkünk a Recorder magazin 67. lapszámában jelent meg.

A szaxofonos-énekes-költő Ted Milton még 1979-ben indította el Blurt nevű zenekarát, ami a punk romjain kinőtt új angol színtér egyik legizgalmasabb és egyben legfurcsább jelensége volt a maga sajátos, hibrid zenéjével. Punk, free jazz, post-punk, no wave és avantgarde keveredik náluk hol monoton, hol mániákus szövegmondással és hisztérikus szaxofonfutamokkal. És habár volt egy sor tagcsere, a zenekar mind stílusát, mind magával ragadó nyers erejét tekintve igazából változatlanul élte túl az elmúlt évtizedeket. Hozzánk kilenc év kihagyás után, de egyébként már sokadik alkalommal tértek vissza, most éppen az A38 kiállítóterébe, közel teltházat csinálva.