Rolling Stones '69: így született az arénarock

1966 és ’68 között több zenetörténeti jelentőségű esemény is volt: az NBA-ben játszó csapatok száma 9-ről 14-re, az NHL-ben 6-ról 12-re nőtt. De tényleg, ez meghatározó hatást gyakorolt a rockzenére. A Recorder magazin 72. számában megjelent cikkünk, az Éljen az élő! fókusztémában.

Valamivel meg kell tölteni az arénákat

A kosár- és hokiliga kibővítése ugyanis hirtelen egy csomó új sportaréna építésével járt, például a Madison Square Garden és az inglewoodi (Los Angeles vonzáskörzetébe tartozó) Forum is ekkor nyílt meg. Az arénákat pedig akkor gazdaságos működtetni, ha minél több napon van program, nemcsak akkor, amikor kosár- vagy hokimeccset tartanak.

A rockzene és a közönsége pont ekkor kezdett jelentősen megnőni: egyrészt mennyiségileg, másrészt idősebbek, „érettebbek” is lettek a rockrajongók. (Mick Jagger 1969-ben úgy fogalmazott, hogy a közönség „intellektualizálódott”.) Így a műfaj legnagyobbjai már képesek voltak arra, hogy megtöltsék az arénákat. Ez jó volt a helyek tulajdonosainak és a zenekaroknak is, amelyek így egyetlen este annyi ember előtt játszhattak, és így annyit kereshettek, mint egy színháztermes turnéval egy hét, vagy egy klubturnéval egy hónap alatt – írta visszatekintő cikkében a Los Angeles Times.

Az arénarock születése

Mind a Madison Square Gardenben, mind a Forumban a közönségtől búcsúzó Cream adta az első koncertet 1968-ban, de az igazán nagy dobás a Rolling Stones 1969-es amerikai turnéja volt. A Guardian 2011-es sorozatában a rocktörténet 50 kulcseseménye közé sorolta mint „az arénarock születését”. Gyakran idézik Lester Bangs legendás kritikus jellemzését: „a rock and roll történetének első mitikus turnéja”. (Igaz, ma híresebb-hírhedtebb a turnét záró Altamont Speedway Free Festival, a Hell’s Angels által elkövetett gyilkosság és a „woodstocki álom vége” miatt.)

A három év kihagyás után az Egyesült Államokba visszatérő (és Mick Taylorral először turnézó) Stones olyan hang- és fénytechnikát alkalmazott, ami jócskán felülmúlta az addigi rockkoncertekét. Szokás kontrasztként felemlegetni a Beatlest, akik azért hagytak fel a koncertezéssel 1966-ban, mert a sikítozó közönségtől nem hallották saját magukat – itt ilyen probléma nem volt.

Az aréna gazdasági okból lett koncerthelyszín, azonban ez magára a zenére is visszahatott. David Byrne How Music Works című könyvében (ami épp arról szól, ahogy a külső körülmények alakítják a zenét) ezt írja: „az arénák és stadionok akusztikája általában csapnivaló; nagyon szűk annak a zenének a köre, ami képes működni ebben a környezetben. Olyan, ami megmarad egy szűk hangerőtartományban, többé-kevésbé változatlan a textúrája, és meglehetősen egyszerű, pulzáló a ritmusa. Ipari zene ipari terekbe. A funk például visszaverődik a falakról és a padlóról, káosszá válik, meghal a groove. Az arénák közönsége másfajta zenét követelt, mint ami a klubokban vagy a lemezekről szólt, és a zenekarok elkezdték ezt leszállítani: ez lett az arénarock, a maga harsány, emelkedett himnuszaival.”

Az arénaturnék gazdasági háttere

A Rolling Stones turnéja a színfalak mögött is áttörést hozott. A gazdasági lebonyolítással Ronnie Schneidert bízták meg, a hírhedt menedzser, Allen Klein unokaöccsét, akivel ekkoriban szakította meg a kapcsolatot a Stones. Az első öt koncertre kaptak valamennyi előleget, de egyébként „napról napra éltek”, ahogy Schneider később fogalmazott, vagyis komoly feladat volt biztosítani az anyagi hátteret. A menedzser innovatívnak számító pénzügyi megoldásai aztán később sztenderdekké lettek, legalábbis egy bizonyos méret fölött. Az addig jellemző, előre kialkudott, fix összegű gázsi helyett a Stones a bevétel 65%-át kapta, és  volt egy garantált minimum is, ami alá az összeg nem mehetett.

A Rolling Stone korabeli cikke közöl adatokat is: a két Los Angeles-i koncert bruttó bevétele 260 ezer dollár volt, ami ma 1,8 millió dollár, több mint félmilliárd forint – a zenekar így több mint bruttó 300 millió forintot keresett. Más koncerteken azért kevesebb, 71-73 ezer dollár volt a bruttó bevétel. A phoenixi koncert kétharmad házzal ment, a helynek ez bukást jelentett, ám a Stones így is megkapta a 40 ezres garantált minimumot (ma 280 ezer dollár, 81 millió forint). Ráadásul ekkoriban az ebből fizetendő stáb jóval kisebb volt: száznál több helyett 16 fő dolgozott a zenekar mellett.

Végül még egy (kettő) mérföldkő: ha nem is az első bootleg, de az első, ami több tízezres példányszámban kelt el, ezen a turnén készült, Live'r Than You'll Ever Be címmel jelent meg; 1970-ben ezért kiadtak egy hivatalos albumot (Get Yer Ya-Ya’s Out!), ami az első koncertlemez lett, ami az eladási lista első helyéig jutott.

Rónai András