Újrakiadás! Jazzékiel: Holy Shit

2019.06.09. 17:10, Gaines

small_jazzekiel_2019_press_photocredit_martin_wanda_2.jpg

A Jazzékiel "debütáló" lemeze, a Holy Shit tíz évvel ezelőtt jelent meg, az albumot a 21. század ötven legjobb hazai kiadványa közé is beválogattuk. A zenekar az évforduló alkalmából a Draze Records gondozásában újra kiadja a lemezt, ráadásul vinylen, és öt állomásos jubileumi miniturnét tart, melynek utolsó, budapesti állomását a Recorder fogja bemutatni. A Holy Shit újrakiadása most szintén nálunk debütál online, az (újra)premier kapcsán a zenekar a lemezről egészében, és a dalokról egyenként is mesélt nekünk.

A Holy Shit megszületése 2006-ra nyúlik vissza, akkor kezdték el írni a dalokat, pedig valójában nem is ez a legkorábbi Jazzékiel-album. Az első, cím nélküli nagylemezt 2007-ben, kissé mostohán, szinte eltitkolva jelentették meg, lemezbemutatót sem tartottak, a sajtónak sem küldték el, ugyanis akkor már szinte kizárólag a Holy Shit-féle irányban gondolkodtak. A lemez irányváltást jelentett a zenekar történetében. „Ezen a lemezen váratlanul szakítottunk az addig ránk jellemző stílussal, aminek következtében nagyrészt a közönségünk is (a zenekari tagsággal együtt) lecserélődött” – mesélte a zenekar. – „A korábbi dalaink közül néhány még be-be csúszott a koncerteken, ebből adódóan volt egy átmeneti, kissé identitászavaros, átmeneti állapota a zenekarnak.” Nevet a viszonylag fix fővárosi közönség miatt nem cseréltek, amit utólag megbántak, mert „rengeteg félreértésre ad okot a név és az ahhoz kapcsolódó első kis- [Legenda EP - szerk.] és nagylemez.”

JAKAB PÉTER FRONTEMBER SZUBJEKTÍV-SZELEKTÍV KRÓNIKÁBAN SZTORIZOTT A RECORDERNEK A JAZZÉKIEL ELSŐ 15 ÉVÉRŐL

A Holy Shit 2009. május 30-án jelent meg, bár a bemutatót már 2008 novemberében megtartották a Budapest Bábszínházban. Az albumot akkor a Hunnia Records adta ki, egy 30 oldalas, aranyozott, műbőrkötéses Bibliát idéző csomagolást finanszírozva meg, ami akkortájt különleges dolognak számított a hazai piacon. Két klip forgott hozzá. „Az első a lemez kulcsdalának számító Letheonhoz, amit Kósa Péter kamerázott és egy Gödör Klubos koncert anyagából készült – a Gödör Klub ebben az időben nagyon fontos szerepet töltött be a zenekar életében. A videó jól illusztrálja a zenekar akkori koncertjeinek a hangulatát. A másikat Szabó Áron jegyzi, egy expresszionista hangulatú kisfilmet készített a Kamillához.”

A lemez újrakiadását nemcsak az évforduló indokolta, hanem az is, hogy a CD-verziókat a mai napig keresik a rajongók. Az eredeti, Németh Márton-féle mixen nem változtattak, viszont újramasterelték a lemezt: a korábbi Deutch Gábor Anorganik master helyett ezúttal Maczkó Róbert vinylre optimalizálva, a Lovasi András-féle LA Gardensben masterelt újra. „A mai fülünkkel sok mindent másként csinálnánk vagy írnánk, vagy akár le is hagynánk a lemezről, de akkor 23-25 évesen ez volt az első igazi lépés a saját arcunk megtalálása felé” – fogalmazta meg a zenekar, akik külön-külön is mesélnek nekünk mindjárt a lemezen lévő dalokról.

a jubileumi koncertek dátumai: június 22. (Fishing On Orfű), július 12. (Bánkitó Fesztivál), július 21. (Művészetek Völgye), augusztus 18. (Fekete Zaj), szeptember 5. (Budapest). További részletekért a Jazzékiel Facebook-oldalát érdemes követni.

fotó: Martin Wanda

és akkor először következzen a tíz éves Holy Shit:

itt pedig a zenekar tagjai hozzáfűznek még néhány gondolatot a dalokhoz:

Sirató:

Hegyi Áron: A Prágai Nemzetközi Fesztiválon léptünk fel, amikor a város utcáit járva kibuggyant az alapvető dallam. Napokig érlelgettem fütyülés formájában, amitől azt hiszem a zenekar többi tagja kezdett már megőrülni. Ezt megelőzően rengeteget beszélgettünk arról, hogy szeretnénk egy saját formára öntött spirituális dalt írni, és úgy látszik a tudatalatti mindig dolgozik. Mikor hazaértünk, megharmonizáltuk és Hammond-orgonáról álmodoztunk...ez nem jött össze azóta sem:(

Jakab Péter: Három lépés hosszú, két lépés széles és az Isten tudja, hogy milyen mély. Ez az én akkori 3x2 méteres szobám.

A rossz testvér:

Jakab P.: A rossz testvér az egyetlen kvázi mulatós dala a zenekarnak. A néplélek érzékeny húrjain való pengetés a Republic wapwapwapsuwapjának analógiájára. Ez persze nem igaz, az viszont az, hogy legalább egy évig kérdezgettem mindenkit, hogyan haljon meg a cipész felesége. Aki amúgy Kamilla. Enyhén szinesztéziás vagyok, ez a dalunk terrakotta színű. Nagyon jó érzés rosszul belépni a kiállásnál, mert a közönséggel lehet olyankor évődni. A koncerteken a Milánnal csujjogatunk, meg sikoltozunk a végén, amit szörnyű hallgatni, de jó csinálni.

Kamilla:

Jakab P.: Egy olyan nőről szól, akit az önsajnálat tart fogva. A címében szereplő név valós személyhez köthető, de nem róla szól. Hanem arról, aki a címet adta neki. Amúgy a lemezen 3 helyen van gitár összesen, ez az egyik, mert Hajba Áron még nem volt tag, Köllner Dani meg még nem jött akkor haza Franciaországból és nem dőlt el, hogy kilép.

Akasztófablues:

Jakab P.: Én sokáig tényleg azt hittem, hogy soha nem leszek rendes ember. Aztán az lettem. Aztán mostanában megint nem, de azért igyekszem ismét az lenni, de erről majd bőven lehet hallani a negyedik lemezen. A végén a szöveg impro volt a stúdióban és meghagytuk. Nagyon jó koncerten játszani, néha 10-12 percig tart, egy szélesvásznú gitárszólóval a közepén. És nincs is fekete pitbull. Asszem. A dal egyébként a vinyl megjelenésen helyet cserélt a Cabaret-val.

Cabaret:

Hegyi Á.: Ezt a dalt Dávid, a bátyám szerezte, mikor én 10-12 éves lehettem körülbelül, és egyfajta cinkosságon alapszik a kettőnk szempontjából. A szüleink - mint zongorázni tanuló gyerekeket - időről időre felszólítottak hogy játszunk valamit, ugyan mutassuk már meg, milyen ügyesen haladunk a hangszerünkkel. Barátaiknak, családi rendezvényeken, néha teljesen indokolatlan helyzetben is játszanunk kellett, így Dávid védekezésképp kidolgozta ezeknek a számunkra kényelmesebb verzióját, ezt a dalt, amit négykezesben játszhattunk. Hangulatából adódik,hogy nem kell megfeszülni a játszása közben, egy könnyed, picit talán humoros darab, és rövid!!! :)

Nagyon örültem, mikor Fürge szöveget írt rá, mert így igazán teljesen családi darab.

Jakab P.: Koncerten a Bábszínházas bemutatót leszámítva végül soha sem játszottuk el, csak egy punkos, zajos gitár-bassz-dob verzióban.

Jenny:

Jakab P.: A szomszédunkban élt egy lány, akivel nagyon jóban voltunk. Furán jóban, mert sokat gonoszkodtunk vele. Megkért, írjak róla egy dalt.

Letheon:

Hegyi Á.: A dal énekfelvételei közben, az akkori "P"- stúdió fő feljátszójában a nagy zongora mellett kuporogtam, sötétben. Fürge egy üveg Egri bikavérrel a lábánál engedte szabadjára a benne akkoriban nem túl mélyen megbúvó poklokat. Amellett, hogy pontosan értettem, nem lehet könnyű hangmérnökként "tolerálni" a hallottakat - látni nem látott minket, hiszen lekapcsoltuk a lámpákat - nagyon nehéz volt félretennünk, kizárnunk a folytonos, kissé megalázó megjegyzéseit, és hozzáállását a bennünk burjánzó erős szókimondásról, és hangzásbeli elképzeléseinkről.

Jakab P.: Ez a dal talán a zenekarunk esszenciája. Soha sem hagytuk ki még a koncertrepertoárból. És az egyetlen, komolynak szánt dal a lemezről. Ezen a vonalon indultunk aztán tovább, ezt vittük tovább a Másokat szeretnin is. A Letheon testvérdala a Gazdátlan és előzménydala az Altató.

Negyven öltés:

Miklós Milán: Az MR2 akusztik koncertünkre készültünk a srácokkal, és az új hangszereléseken gondolkodva pattant ki a fejünkből, hogy milyen jól szólna egy tuba benne. Mikor megérkezett a próbára a mi tuba-művészünk, először kimérten köszönt, majd rendkívül komótosan kicsomagolta és összerakta az igencsak méretes hangszerét. Amikor végre - majd fél óra várakozás után - elkezdtük átbeszélni a dalt, kiderült, hogy nem csak kimért, hanem elég önérzetes is a mi tubásunk: Amikor nagy vidáman elmeséltük a hangszerelési elképzeléseinket, hogy azt a jó kis “trottyos-rottyantós” hangot szeretnénk tőle hallani ebben a dalban, mintha elvágtak volna nála valamit: felpattant a székről, és vöröslő fejjel, felháborodottan közölte, hogy Őt így még soha sem sértették meg, és különben is, emiatt a “trottyos-rottyantós” hang miatt gondolják azt, hogy ez egy béna hangszer és mint a tuba szövetség országos elnöke ezt nem engedheti. Lefagytunk. Persze megpróbáltuk lenyugtatni a formát, hogy mi nem akartunk semmi rosszat, üljön inkább le, nyugodjon meg, mi nem úgy gondoltuk, inkább jó lesz úgy, ahogy akarja stb.,stb. Mikor végre lehiggadtak a kedélyek és elkezdtünk játszani, hogy mi is oldjuk az időközben bennünk is jelentősen felgyülemlett feszültséget, rágyújtottunk. Sajnos ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert mikor megérezte a cigarettafüstöt, ismét felcsattant, - ezúttal jogosan - ,hogy mi a frászt képzelünk magunkról, hogy rágyújtunk a jelenlétében, amikor Ő itt “liter levegőket forgat”. Végül - a kezdeti súrlódásokat félre téve - a koncerten zseniálisan játszott, és igazi élmény volt a játéka. Még soha senkitől nem hallottam ilyen pattogós funky-tubázást! Természetesen kihagyhatatlan konklúzióval zártuk megismerkedésünk viharos történetét: “A tubás hatalom!”

Jakab P.: Kalotás Csabi mondta, hogy olyan ez a dal a Letheon után, mintha egy drámában a feliratok alá bakiparádét raknának.