Legalábbis az egyik: a fesztivál szervezője, Emily Eaves hétfőn jelentette be hivatalosan, hogy Paul McCartney 16 év után visszatér a Glastonburyre.

William Benjamin Bensussen sokatmondó művésznevét még a még DJ-karrierje kezdetén érdemelte ki, amikor a népszerű friscói szórakozónegyed, a Gaslamp District táncparkettjeit ürítette ki előszeretettel. Azóta viszont készített Essential Mixet a BBC-nek, egyike volt a Los Angeles-i beatmaker színtér origójának Low End Theory alapítóinak, és Gonjasufin át Flying Lotus-ig számos izgalmas előadóval/producerrel dolgozott már. A két, látszólag egymásnak ellentmondó állítás feloldására pedig pénteken is tesz egy kísérletet, valószínűleg bebizonyítva, hogy nincs túl meglepő váltás vagy szelekció, csak nem elég befogadó közönség.

Na és a legkelendőbb lemeze? Mindkét kérdésre választ ad a Billboard – legalábbis egyféle, saját mérései alapján kimatekozott választ.

Egy találomra felcsapott világatlaszban véletlenszerűen kiszúrt folyó áll a fiatal magyar DJ, Edo Denova művészneve mögött. Dolmányos Edina az üzbegisztáni Denov istennőjét választotta kísérőként karrierje állomásain, ezzel is jelképezve, hogy 2011-es debütálásakor még nem számított megszokott jelenségnek, hogy nők álljanak a keverőpult mögött. Edót novembertől az OMV és az MTV Magyarország közös kampányának arcaként az egész ország megismerheti.

1999-ben jelent meg az Ékszerelmére, a Quimby és a hazai alternatív könnyűzene egyik legjobb lemeze, amit a november-decemberi jubileumi turnén teljes egészében eljátszik a zenekar. De miként lett tökéletes a lemez? Vajon miért szereti valaki a német rapet? És hogyan tanult meg Livius kotonból kucsmát fújni? Múltidéző Quimby-interjú, sztorizós dalkommentárral. Ez a cikk a Recorder magazin 77. számában megjelent írás bővített változata.

Felismertek mindenkit?

Nick Cave legújabb lemezéről a The Guardian azt írta, hogy pályafutása legszebb dalai szerepelnek rajta, míg mások szerint az ausztrál énekes-dalszerző előállt "a saját Carrie & Lowelljével". De vajon tényleg olyan jó a Push The Sky Away – Skeleton Tree trilógia lezárása, mint amilyennek mondják? Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.

A Sleater-Kinney tíz intenzív év alatt egy sokszínű, kompromisszummentes, határokat tágító punkrockkarriert épített fel, hogy aztán egy évtizedre elvonuljon, majd diadalmasan visszatérjen. A trió a kilencedik sorlemezének megjelenésekor megint változáson ment keresztül: áttekintjük az eseménydús pályát. Ez a cikk a Recorder magazin 75. számában megjelent írás bővített változata.

Nyolc év szünet után új Erik Sumo-albummal jelentkezett Tövisházi Ambrus. "Borzasztóan nehéz szülés volt" - mesélte a Mount Fuji című lemezről a Recordernek adott interjúban. Kritikusunk utánajárt, hogy megérte-e a sok fáradozás, Harcsa Veronika pedig beavatja az olvasót egy izgalmas japán legendába, ami az egyik dalt ihlette. Ez a két írás először a Recorder magazin 76. számában jelent meg.

Az egykori thekillingscreens romjain alakult trió legutoljára tavaly januárban adott ki új anyagot; a II-n ugyan megmaradt a rájuk jellemző, a Black Tuskra vagy a korai Cancer Bats-re jellemző mocskos, olykor punkkal felütött stoner/sludge, de sikerült azt még agresszívabban játszaniuk. Most pedig itt a folytatás, az Obelisk Of Power, ami először a Recorderen hallható - és amiről a zenekar tagjai meséltek nekünk.