Március elején, Szombathelyen rendezték az ötvenedik Hangszert a kézbe kiállítást, és a sorozat ebben a hónapban Kaposváron és Balassagyarmaton túljut az 51. és 52. eseményén is.

A nemi alapú megkülönböztetésnek állít görbe tükröt a The Anahit és Zsüd közös dala, a Recorderen debütáló Don’t You Worry Boy.

Gyulai Csaba minden koncerten úgy érzi, pengeélen táncol, az alkalmi trióból állandó zenekarrá formálódott Trio Sordini folyamatzenéjét mi védőháló nélkül is élvezhetjük.

Az itt élő lelkek nagy része után hét évvel új filmmel jelentkezett a magyar filmvilág legeredetibb gondolkodású alkotópárosa, a Buharov testvérek. A Melegvizek országa című experimentális sci-fi vígjátékuk egy igazi csoda. Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

Országos turnéval, április elején dupla teltházas Akvárium-koncerttel, július közepén pedig Budapest Parkos nagykoncerttel ünnepli tízéves fennállását az Elefánt, amelynek tagjaival a jubileum kapcsán titkos falusi koncertjeikről, az altertől való eltávolodásukról, a Bordahajtogató és a KÁR sikeréről, és fesztiválozó-ördögűző nénikről is beszélgettünk. Ez a Recorder magazin 92. számában megjelent interjú bővített változata.

Ez a pillanat is eljött! Majdnem kerek két év után fotózhattam újra koncerten. A Metronomy egyéves késéssel jutott el hozzánk a pandémia miatt. De érdemes volt várnunk rájuk, mert szenzációsan szóltak a slágerek, az új számok a frissen megjelent Small World lemezről és az instrumentális dalok is. Élveztük az electroclashes Lynks felvezető szettjét is. Reméljük, a többi együttes is elindul lassan turnézni és sok hasonló élményben lesz részünk idén. Lékó Tamás fotógalériája.

A Plazúr zenekar az altertől indult, onnan jutott el a poppunkig, vagy ahogy stílusukat jellemzik, a kölyökklubcore-ig. Erről meséltek annak idején a Magyarradar rovatunkban, ahol az aktuális EP-jüket is bemutatták. Másfél évvel később pedig itt az újabb EP, az immár trióban felvett Paralellák, amin a korábbi alteres-poppunkos sodrás mellé erős indie rock-hatások, valamint a fiatalságot elbúcsúztató nosztalgikus ízek vegyültek.

„Nagyon meglepődtem az úgymond külföldi színvonalú producáláson zene és ének tekintetében is. Modern soulnak szokás talán az ilyesmit nevezni. Neosoul, lofi és bass music elemekből összeszőtt, jól strukturált beatek izgalmas váltásokkal, bátran effektezett férfi énekkel” – dicsérte a Slow Village DJ-je, ONE-AB a kedvenc 2021-es zenéi között a cancel.-t, amely négy single-t hozott ki tavaly. Emellé jött idén egy ötödik, a Sorry, amelynek klipje most a Recorderen debütál.

„Példaértékű album: csak így lenne értelme versekhez nyúlni” – lelkesedtünk kritikánkban Pátkai Rozina tavalyi verslemezei kapcsán. A sokáig bossa nova- és jazzénekesnőként ismert Rozina Minka nevű projektjében előbb a nyugatos költők verseit dolgozta fel a szintén Minka című lemezen, majd év végén egy Pilinszky-albumot is megjelentetett. A folyvást kísérletező, hol zajosan, hol slágeresen elektronikus albumok bemutatóját április 2-án a Trafóban tartják, előtte beszélgettünk Rozinával versélményeiről, Pilinszkyről, Víg Mihályról, Nemes Nagy Ágnesről, és arról is, hogyan találta meg a saját hangját.

Jane Campiont a világ legjobb női filmrendezőjeként szokás emlegetni. Ő az egyetlen nő, akit egynél többször jelöltek rendezői Oscar-díjra, ő volt az első nő, aki Cannes-ban Arany Pálmát nyert, és ő az, akinek a hívó szavára bármely sztárszínész mindent eldob – akár a ruháit is. A vasárnap elnyert rendezői Oscar-díja apropóján rangsoroltuk Campion eddigi filmjeit, köztük a korai, kevésbé ismert remekműveket és a félreértett, azóta újraértékelt gyöngyszemeket is. Ez a cikk a Recorder magazin 92. számában megjelent írás aktualizált és bővített verziója.