„Mindegyikünknek van egy szuperképessége” – Elefánt-interjú

Országos turnéval, április elején dupla teltházas Akvárium-koncerttel, július közepén pedig Budapest Parkos nagykoncerttel ünnepli tízéves fennállását az Elefánt, amelynek tagjaival a jubileum kapcsán titkos falusi koncertjeikről, az altertől való eltávolodásukról, a Bordahajtogató és a KÁR sikeréről, és fesztiválozó-ördögűző nénikről is beszélgettünk. Ez a Recorder magazin 92. számában megjelent interjú bővített változata.

Sokszor elmeséltétek már, hogyan alakult meg az Elefánt. Csaba és András régóta zenélt már együtt, és az egyik számuk (Magányos) annyira megtetszett Závada Petinek, hogy beajánlotta Szimler Bálint és Rév Marcell különleges klipfilmjébe, a Kodály Methodba, és akkor hirtelen kellett egy zenekar, ami meg is alakult Závada Petiék szófáján. De mi alapján hívtátok meg oda a többi tagot?

Szendrői Csaba (ének): Próbáltuk családon belül tartani a jogdíjakat. Édesanyám Szabi keresztanyukája és ez nem vicc.

Németh Szabolcs (dob): A családi kötődésen túl többször zenéltünk már együtt Totyával és Csabival, jammeltünk párszor és egész jól működtünk együtt már akkor is. 

Szendrői Csaba: Kunert Peti, aki a zenekar tagja volt az elején, a Závada Petivel lakott, Zolinak pedig vele volt közös zenekara, a Sadant – ő így került képbe.

LEMEZTÁSKA: Szendrői Csaba

Németh Szabolcs: Ede pedig egy basszusgitáros kerestetik Facebook-posztunkra jelentkezett.

Horváth Bence Ede (basszusgitár): Szabival úgy találkoztam, hogy leültem a Závada Peti kanapéjára egy csávó mellé. „Te vagy a basszusgitáros?” „Aha.” „Én meg a dobos.” Totyával egy gitártáborból ismerjük egymást, Csabival meg a szombathelyi éjszakából. Egyszer részegen a Szimfónia Kávézóban azt mondta, hogy majd kéne együtt zenélnünk. Amúgy már a titkos Elefánt-koncerten is ott voltam nézőként.

Mi volt ez a titkos Elefánt-koncert?

Szendrői Csaba: Jákon, a padlásunkon adtunk egy koncertet, amikor anyámék elmentek nyaralni. A nagymamám végigtolta velünk az egészet. Nagyot hallott, mondta, hogy toljátok csak, alig hallom. Szóltunk a szomszédoknak, hogy hangosak leszünk, de feljelentettek minket a rendőrségen. Valószínűleg az egész faluban lehetett hallani minket, mert nem volt felrakva se a zsanér, se szigetelés, csak a cserepek. Játszhattunk volna a kertben is. A barátnőm kirakott az ajtómra egy „Bocsánat, ha hangosak vagyunk” feliratot egy kurva nagy kannabisz jellel. Az fogadta a rendőröket. Ez volt amúgy az első Elefánt-koncert.

Németh Szabolcs: A pre-Elefánt, amiben Totya és Csabi volt benne.

Az első hivatalos Elefánt-koncertre 2012 januárjában került sor a Merlin Színházban. Mennyi időtök volt felkészülni erre?

Tóth András (gitár): Öt nap volt kb és amennyi próba ebbe belefért. Ez a Kodály Method össznépi bulija volt, amin azok a zenekarok léptek fel, akik szerepeltek a Bálint és Marci videóiban.

Szendrői Csaba: Öt számot játszottunk, a Novembert kétszer. A legamatőrebb hiba.

Horváth Bence Ede: Nem gondoltuk, hogy 25 percnél több műsorra lesz szükség.

Németh Szabolcs: Ott alakultunk meg igazából. Nagyon jól sikerült a koncert, és született róla egy tök jó kritika is a Népszabiban.

Szendrői Csaba

 

Tóth András: Sokan ezt úgy vették, hogy a Kispál-Quimby-vonalat fogjuk követni, de mi ezt másképp gondoltuk.

Tudatosan tértetek el a magyar altertől?

Tóth András: Rengeteget hallgattuk Csabival ezeket a zenekarokat, úgyhogy biztos ott a hatásuk a dalainkban, de nem volt célunk, hogy ebben a szubkultúrában induljunk el. A Kispál- és a Quimby-féle zene amúgy is kicsit lecsengett, mire mi elindultunk, és mi úgy akartunk kilépni ebből, hogy behozunk új hatásokat. Az Elefántba mindenki máshonnan jött – Ede reggae-t játszott, Zoli a Little G Weevillel bluesolt annak idején, én sok grunge-ot hallgattam –, és az volt a cél, hogy a sokféle ízlésünk és hatásaink összekeverésével kialakuljon az, ami igazán mi vagyunk. Másfél-két év volt, mire olyat tudtunk alkotni, ami valóban ötünk munkája, és az a korai dalokkal szemben már kevésbé hasonlított az említett zenekarokra.

A korai dalok alatt az első EP-t, a Csabi jáki szobájára utaló Kék Szobát érted.

Tóth András: Igen. Azok a dalok a kettőnk szerzői vonalának első megfogalmazásai voltak, és akkor még nem döntöttük el, hogy ez milyen zenei stílust kapjon.

Szendrői Csaba: Azóta sincs kimondva, hogy ez vagy az a mi genrénk.

Tóth András: Az van kimondva, hogy mi nem az.

A Kodály Method adott egy erős kezdőlökést és ismertséget a zenekarnak. De mi hozta meg az áttörést?

Németh Szabolcs: Nem volt egy nagy kiugrás, lépésről lépésre építkeztünk. A Fishing On Orfű jó szintmérő, mert ott minden évben felléptünk, és végigjártuk a szamárlétrát a legkisebb színpadtól a nagyszínpadi headliner pozícióig. Hálásak vagyunk a Fishingnek, hogy segítettek minket, de mi amúgy is kezdettől fogva eljártunk vidékre, kluboztunk. Inkább ráfizettünk, sőt, az első hét évben mást se csináltunk, de közönséget építeni csak úgy tudunk, ha minden vidéki klubban fellépünk, és ez azóta sem változott.

Szendrői Csaba: Az igazán érdekes az, hogy a Covid alatt mekkorát nőtt a közönségünk, pedig akkor nem koncerteztünk.

Németh Szabolcs: 2019 végén jött ki a legutóbbi nagylemezünk, az EL, amit 3 hónapig turnéztattunk, de nem tudta igazán kifutni magát, és amikor visszatértünk, a covid utáni első koncerteken tapasztaltunk egy nagyobb robbanást a közönségszámunkban. A mai napig fejtegetjük, miért.

"MÉG ÚGY IS, HOGY BEADSZ EGY ÜRES PAPÍRT" - korábbi Elefánt-interjúnk 2015-ből

És mire jutottatok?

Németh Szabolcs: Nem tudjuk pontosan. Dolgoztunk közben, nem dőltünk a kardunkba, amiért elvették az életünket, alkalmazkodtunk és csináltuk azt, amihez értünk. Készültek új dalok és klipek, megcsináltuk az első interaktív online koncertet Magyarországon a mostani menedzserünk, Vedres Hajni ötlete alapján a Ciscóval és több partnerrel együtt, és talán a folyamatos jelenlét mellett a sok, háttérben végzett munka is dobott a zenekar ismertségén.

Szendrői Csaba: Sokkal aktívabban jelen voltunk az online felületeken, mint a legtöbb zenekar. Világtendencia, hogy a nagy sztárok is hétköznapi színben tüntetik fel magukat, de nálunk ez a közvetlenség a közönséggel régóta megvan a színpadon és azon kívül is. Szívesen szervezünk közös programokat, én például a Városligetbe járok ki minden héten olvasni emberekkel, ez a járvány alatt eléggé felpörgött.

Németh Szabolcs: A stratégiánk is megváltozott. Pár éve még nagylemezekben gondolkodtunk, most már inkább dalokban. Az a cél, hogy minél többször jelentessünk meg valami újat. A következő lemezt csak 2023-ban fogjuk kihozni, így most többet tudunk foglalkozni egy-egy dallal.

Egy-egy kiugró sikeres dal nagyot lendíthet egy zenekaron. A járvány alatt kijött KÁR például már alulról karcolgatja a Bordahajtogató egymilliós lejátszását.

Szendrői Csaba: A zenekaroknak van egy exponenciális növekedése, és ha elérsz egy kritikus tömeget, akkor hirtelen begyorsulhat ez a folyamat. A Bordahajtogató nyilván egy olyan dal, ami begyorsította, még ha kiforratlan is volt. A KÁR-nál eleve tudtuk, hogy valószínűleg szeretni fogják az emberek, de voltak olyan dalaink is, amik meglepően nagyot mentek, mint az Ég veled, ami nem egy tipikus popdal.

Tóth András: A Szex is nagyot ment.

Szendrői Csaba: Jó a címe, az a helyzet. Tudod, hányan keresnek rá arra, hogy elefántszex? Megmondjam, mennyi elérésünk van Indiából?

Horváth Bence Ede: Amikor a Facebook-csoportunkban megkérdeztük, hol találtak ránk, a legtöbben azt írták, hogy a Társas játék című HBO-sorozatban hallották a Szexet, illetve ajánlotta nekik a Bordahajtogatót a YouTube.

Milyen szempontból tartod kiforratlannak a Bordahajtogatót?

Szendrői Csaba: A hangszerelését. Nem a dallamait vagy a harmóniáit.

Tóth András: Ma már nem tudnánk megírni azt a dalt, mert túlgondolnánk.

Horváth Bence Ede: Amikor a Bordahajtogató született, egy gitár, egy basszusgitár, egy dob és egy zongora volt a zenekarban. Lehetőségünk se volt bonyolítani rajta. Most meg itt van egy hegynyi szintetizátor.

Tóth András: Akkor még zenét is másképp írtunk. Nem ültünk le a program elé, nem demóztuk fel, hanem a klasszik megoldás volt: próbateremben telefon kitesz, és játsszunk halkan, mert úgy érthetőbb, vagy hangosan, mert úgy jobb.

Mi volt az első lemez, amin azt éreztétek, ez az igazi Elefánt?

Tóth András: Az EL.

Szendrői Csaba: Nekem a Minden.

Tóth András: A Minden még elég kaotikus volt. Műfajilag is. Az EL-en, ha másképp is szólnak a számok, van köztük kohézió.

Szendrői Csaba: Én a Mindennél érzem ezt, mert azon vannak az első közös dalaink szerzői szempontból.

Tóth András: Már voltak ott is izgalmas alkotói megoldások, csak még nem tudtuk úgy megszólaltatni őket, ahogy akartuk. A Faun után például azt éreztem, hogy bármilyen zenét csinálhatunk. A szinti beemelése hatalmas fordulópont volt. Az volt a bajunk, hogy hiába játszunk jól, az esztétikája nem olyan a dalainknak, amilyet szeretnénk: mégse ilyen zongoratónus, mégse olyan gitársound kéne. Erre jók a szintik: zeneileg kinyílik a világ és belemászhatsz jobban a részletekbe, és megtalálod azt a hangzást, amit szeretnél.

Kovács Zoltán (billentyűk): A GS Fanatic feldobta egy hirdetésben ezt a do-it-yourself szintetizátort [rámutat a sajátjára – S.T.], és nem tudtam neki ellenállni. A Gomoly után fogalmazódott meg bennem az igény, mert addigra kimaxoltuk a hangszeres tudásunkat. Sosem volt kérdés, hogy mindannyian nagyon jól tudunk zenélni, de egy ilyen formációban véges, hogy mit tudsz kihozni a zongorából. A Gomolyon emiatt próbáltunk úgy játszani a hangszereinken, ahogy az nem szokványos. Totya úgy akart gitározni, mintha szintetizátorozna. A Rejtőhöz például szétkaptunk egy zongorát, és a gitártémáit a húrokon pengettük el.

Tóth András: Az nagyon szexi volt. Ott is azt kerestük, hogyan szólhatna másképp a gitártéma.

Horváth Bence Ede: A Vérkeringő után nagyon nagy ugrás volt a Gomoly.

Németh Szabolcs: Zenei megoldások szempontjából az a legérdekesebb lemezünk, gondolok itt olyan számokra, mint a Por, a Cirkusz, a Vacak, vagy a Szikra.

Kovács Zoltán: Akkoriban kezdődött el ez az őrület, hogy ezer verziót csinálunk számokból. Ma már van három szintetizátorom, ha játszom egy témát, de nem tetszik a hangja, végtelen lehetőség van, hogyan változtassunk rajta.

Szendrői Csaba. Ma már ugyanannyi idő elmegy a soundkeresésre, mint régen egy téma kitalálására.

Tóth András: Viszont így sokkal jobban közelítünk ahhoz, amit hallani szeretnénk.

Kovács Zoltán és Horváth Bence Ede

 

Idővel egyre jobban nyitottatok az elektronika felé, ez a Faun trance-alapra húzott rappelésénél nyilvánvalóvá, de az új dalok is ebbe az irányba mutatnak.

Tóth András: Ebben benne van az is, hogy az ízlésünk is organikusan változott, és egyre több ilyen zenét hallgatunk. A Radiohead mellett a Portishead a nagy közös kedvenc, ami szépen ötvözi a természetes meg szólalást az elektronikával. Mi is ennek a kettősségét szeretjük.

Évekig írjátok a dalaitokat, többször feldemózzátok, visszahallgatjátok, alakítjátok.

Horváth Bence Ede: Mert valakinek sose tetszik. És az vétót jelent. Az első szám, aminek 12 verziója volt, az a Mona Lisa [az első Elefánt-lemez első dala – S.T.]. 12 próbán keresztül gyúrtuk, és amit felvettünk, azóta se úgy játsszuk.

Kovács Zoltán: Lehet tortúraként is gondolni erre a sok verzióra, de az Elefánt-számok ettől a sok „nem tetszik”-től lesznek olyanok, amilyenek.

Tóth András: Nálam gyakran előfordul, hogy egy hónap múlva jut eszembe, hogy mit kellett volna másképp csinálni. És akkor kijavítjuk. Ez visz minket előre. De amúgy erre van a koncert, mert ott úgy játsszuk a dalokat, ahogy aktuálisan jónak gondoljuk.

Horváth Bence Ede: Nekem a Tizenhat volt a mumusom. Abból is született ezer verzió, és az egyikben az volt az ötlet, hogy ne legyen basszus a refrénben. Hat év után először meg voltam sértődve. Aztán utólag rájöttem, milyen jó, hogy koncerten lehet kicsit pihenni, sörözni, és amikor visszalép a basszus, az nagyon jó érzés.

Tóth András: Biztos ezért nem volt a Metallica …and Justice For All lemezén se basszus, hogy amikor visszajön, az majd milyen jó lesz.

Szendrői Csaba: Az lenne az igazi, ha nem lenne basszus tíz évig, aztán majd visszalépsz.

Voltak nagyobb alkotói válságaitok?

Szendrői Csaba: Nekem most van a legnagyobb válságom, de már jövök ki belőle. Régebben ösztönösen tudtam, mi kell egy szövegbe, de már nem akarok úgy gondolkodni a dalszövegírásról, mint eddig. Valami mást akarok csinálni.

Mit kezdtél el unni magadban?

Szendrői Csaba: A szófordulatokat, a perspektívákat. Írás közben szerepet játszok, karakterek között váltogatok. Én sosem hittem abban, hogy az embernek önmagának kell lennie a színpadon. Én az lettem, aki a színpadon vagyok, és azon belül bárki lehetek. Ettől még csak x mennyiségű minta van az ember fejében, amit ha nem tud bővíteni, egy idő után ugyanazokat a köröket futja. Hogy ezt elkerüljem, sokat kell olvasni és gyúrni a szövegeket. Az új dalunkon például sokat matekoztam, mire rátaláltam egy olyan fura ritmikára, amit eddig még nem használtam.

De a szerepjátszással nem szakítasz.

Szendrői Csaba: Nem. Nem is tudnék másképp írni. Regényt is úgy írok, hogy elképzelek valakit, aki regényt ír, mert ha arra gondolok, hogy nekem kéne, arra jutok, hogy a francba menne, nem vagyok én író. Ha elképzelek egy költőt, aki verset ír, rögtön tudom, mit kell írni. Ezért is van az, hogy a kecskeméti alkotótáboraink alatt végig nagyon kellemetlen karakterekben vagyok. A Paulában és a Paulinában például egy részeg csávó beszélget egy lánnyal, akiről azt hiszi, hogy ismeri, de rájön, hogy összekeverte valakivel. Az én fejemben ez a Balaton Soundon történik, ahol a csávó rommá ekizve megy oda a csajhoz. Az új számunk szintén a Balaton Sound afteren játszódik, ahol két csávó ül a tóban, és véletlenül ott ragadnak egy évre a vízben, mert annyira készen vannak, és olyan gyorsan telik az idő, hogy közben leesik még a hó is.

Kovács Zoltán: Kívülről hatalmas fless ilyenkor figyelni a Csabit. Az EL felvételeinél például parádés volt a stúdióban. Az egyik számban Chaplin volt, a másikban Fred Astaire, mi meg csak ültünk Dexterrel, a hangmérnökünkkel, és ámultunk.

Szendrői Csaba: Volt olyan is, hogy a balassagyarmati fesztiválon üvöltözött velünk egy idős néni részegen, hogy ez az ördög zenéje. Pedig akkor még a Bordahajtogatót játszottuk. Mit hallgatott eddig, citeraszólókat? Ezen annyira felidegesítettem magam, hogy gondoltam, ha ez az ördög zenéje, akkor leszek én az ördög az egyik számban, és megírtam a Hintát.

Voltak zenekari válságok is?

Szendrői Csaba: Egyszer a srácok leültettek, hogy „figyelj, Csabi, mi már jobb zenészek vagyunk, mint amilyen énekes te vagy.” Nem így mondták, de ez volt a lényeg. Nem mondom, hogy azonnal befogadó voltam a felvetéssel kapcsolatban, de hamar beláttam, hogy félre kell tennem az egómat a közös ügy érdekében, és nekiálltam éneket tanulni.

Ez mikor volt?

Szendrői Csaba: 2018-ban. És akkor megtanultam pár dolgot, aminek alapvetőnek kellett volna lenni, hogyan vegyek levegőt éneklés közben és használjam ki a tereket a koponyámon belül. Aztán kitaláltam pár dolgot magamnak is, pl. úszás közben éneklek be a víz alatt, mert úgy nagyon tisztán hallom a saját hangomat. Manapság három levegővétellel úszok le egy hosszt, ez sokat segít a koncertezésnél is.

Hogyan nézett ki ez a leültetés? Csabinak volt pár rosszabb koncertje?

Többiek: Éve.

Németh Szabolcs: De tegyük hozzá, hogy az elmúlt 10 évben mindenkinek volt meghajlása a zenekarban.

Németh Szabolcs: Edével kétszer kellett elbeszélgetni, hogy akkor most ezt a zenekart választod vagy egy másikat. Zolit nem kellett leültetni.

Horváth Bence Ede: Meg a Szabit se.

Szendrői Csaba: Szabit csesztetjük, hogy játsszon elektromos dobon, de már van neki.

"HA EZT TÚLÉLTÜK, AKKOR BÁRMIT" - Elefánt-interjúnk 2017-ből

Edével mi volt a gond?

Horváth Bence Ede: Reggae-ben utaztam. 

Szendrői Csaba: Ha a rasztáiból nem lenne egyértelmű.

Volt egy reggae zenekarod?

Horváth Bence Ede: A PASO-ban helyettesítettem. Meg volt két másik reggae zenekarom, amikor bekerültem az Elefántba, és az első évben kiderült, hogy ez nem megy párhuzamosan.

Németh Szabolcs: Én ezeket nem hívnám válságnak. Ezek konfliktusok, amiket meg kell oldani. Azért működik még ma is a zenekar, mert aki kicsit megzuhan, azt a többiek visszahozzák.

Németh Szabolcs és Tóth András

 

Szendrői Csaba: Mindenkinek van egy szuperképessége, amit hozzáad a zenekarhoz.

Meséljetek.

Tóth András: Nekem nagyon büdös a lábam.

Szendrői Csaba: És ha ezt mind az öten el tudjuk viselni, akkor az egy jó zenekar.

Tóth András: Az mindenképp kihívàs, hogy hogyan simítod össze az egyéb teendőidet a zenekarral úgy, hogy abból mindig jobb dalok, faszább lemez, elég lóvé legyen, és ezek mellett jusson idő barátnőre, családra, és hogy kerek ember maradj.

Kovács Zoltán: Ráadásul zenélni nem lehet egy-két-há-ra. Ehhez csomó minden – cigi, kávé, ráhangolódás –, hozzátartozik, hogy működni tudjon.

Horváth Bence Ede: Hatalmas szerencsénk van azzal, hogy nagyon megszerettük egymást, és ezek az emberi kapcsolatok a zenekaron kívül is fontossá váltak. Ez korántsem egyértelmű, mert gyakran előfordul, hogy elzenélgetsz a többiekkel, aztán mentek a dolgotokra. Az Elefánt viszont egy olyan közösség, ahol számíthatunk egymásra.

Németh Szabolcs: Az évek során kialakultak a szerepek. Zoli hihetetlenül sokat tesz a vizualitásért, a megjelenésért, a zenekari táblázataink mindentudója, jómagam a menedzserünkkel stratégiázok, szervezek, pénzügyezek, logisztikázok, Totya iszonyat mennyiségű időt-energiát tesz bele a zenébe, Csaba a szövegekbe, Ede pedig az online jelenlétünkkel foglalkozik, szakmájából fakadóan. Mindenki hoz magával valamit a civil életéből, és ezt bele tudjuk tenni a zenekarba. Tökéletesen kiegészítjük egymást.

interjú: Soós Tamás
fotók: Vágó Csaba Kornél