Az idei Sziget egyik legemlékezetesebb koncertjét egy itthon alig ismert brooklyni szintipoptrió adta.

Elkínzott, fájdalmas szépségű ének és búgó, hullámzó, torz gitárok: a montreali BIG|BRAVE lemeze új értelmet ad a doom folknak. Ez a kritika először a Recorder magazin 136. számában jelent meg.

Évről évre a Hivatalos Versenyprogram a CineFest legnagyobb érdeklődést kiváltó szekciója. Idén 16 film sorakozik a fődíjnak számító Pressburger-díj, és a zsűri nagydíja, a Zukor-díj várományosai között, köztük két magyar film és olyan alkotások, amelyek már A-kategóriás fesztiválokon – például Berlinben és Cannes-ban – bizonyítottak.

A Depeche Mode-rajongókat is boldoggá teszi új dalával a Fontaines D.C., akik egy sötétebb, szintisebb albumot írtak a digitális és mesterséges világok nyomasztó jövőképéről.

Idén úgy alakult, hogy az utolsó napra már nem tudtam kimenni, ezért megpróbáltam minél több koncertet lefotózni pénteken. A már megjelent két anyagom (Naïka, Bring Me The Horizon) mellett még 12 koncertet fotóztam aznap. Lékó Tamás fotógalériája.

31 év után a Kerekes Band visszafogottabb, akusztikus megszólalás felé fordult, míg a Dalinda kilépett az a cappella keretei közül: a két zenekar közös albuma Vadon címmel jelent meg, amit augusztus 30-án teljes estés koncerten mutatnak be a Kobuci Kertben.

Florence Welch a Sziget Fesztivál egyik biztos pontja és állandó visszatérője, idei koncertjének azonban egy szomorú magánéleti apropó adott plusz mélységet. Az énekesnő a méhen kívüli terhességét és az azt követő halálközeli élményét öntötte dacos, felemelő dalokba új albumán, az Everybody Screamen, hogy aztán élőben egy folkhorrorba mártott, gyógyító rituálévá alakítsa az egészet.

Ganxsta Zolee év elején lett 60 éves, és ezt egy nagyszabású koncerttel ünnepelte meg a hétvégén, amin szinte minden zenekarával fellépett, a gimis punkzenekarától (Zsolti és a Fosfejűek) és a mocsárbluesduójától (Dos Diavolos) kezdve a KGB-n és a (Sex) Actionön át a Kartelig. Szvacsek Attila pedig mindet le is fotózta nekünk.

Pénteken a két, talán legangolabb klubzenei műfaj legnagyobbjai közül lépett fel egy-egy a Szigeten: Skepta, a grime alapfigurája a Nagyszínpadot tarolta le, Nia Archives, a jungle revival központi alakja pedig a Revoluton csinált magával ragadóan önfeledt bulit.

Az elmúlt években kicsit mintha szétfolyt volna Jorja Smith karrierje, így kifejezetten izgalmas kérdésnek tűnt, hogy mit tud kezdeni az elképesztő hangú brit R&B-énekesnő egy „élő dj-szettel” a Szigeten. Szombat este megkaptuk a választ: egy végtelenül puritán, hűvös, mégis tanulságos koncertet, ami az utolsó fél órára találta meg a ritmusát.