Az új lemezének jól áll, hogy Erika de Casier bátran nyúl a táncolhatóbb ritmusokhoz. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →
Az új lemezének jól áll, hogy Erika de Casier bátran nyúl a táncolhatóbb ritmusokhoz. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →Kultsarok rovatunkban olyan kevésbé ismert filmekre hívjuk fel a figyelmet, amiket valószínűleg amúgy nem jutna eszedbe megnézni. Ez a cikk először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →
Az All Life Long a magunkba tekintés, nem a felfelé nézés lemeze. Kali Malone ennyire konkrétan – és provokatívan – még nem fogalmazott. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →
Tisztességes mennyiségű névnapi felest döntenek magukba Hajdu Szabolcs új filmjében a szereplők, végül mégsem a piától készülnek be, hanem a spontán felszakadó őszinteségtől. Nyolc évvel az Ernelláék Farkaséknál után ismét két középkorú házaspár problémái pezsegnek fel, egyetlen helyszínen, pár óra alatt, csodálatos színészekkel. A színdarabként hosszú évek óta játszott magánélet-trilógia második darabjában, a Kálmán-napban minden picit hasonló, mégis nagyon más, mint az elsőben. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →Tavalyi telt házas koncertje után első albumával tér vissza az Opusba az ambientes jazz, a sokévszázados brit folk és a kortárs kamarazene finom keverékét játszó trió március 28-án.
Meglepően polírozott és részletgazdag debütáló album vagy újrahasznosított műfaji klisék tömege? A The Last Dinner Party biztos kézzel nyúlt az eszképizmushoz. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →A '90-es évek thrash metal videóit idézi meg új klipjében a Lazarvs, amely egyben az utolsó videó a tavalyi Blackest albumukról. Premier!
tovább →
Az Ellenszélben az eddig sem apolitikus Galaxisok nyíltan proteszt-lemeze. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →Először játszik Magyarországon a brit pszichedélia és spacerock egyik óriása, a Jason Pierce vezette Spiritualized, bár Pierce járt már nálunk a brit pszichedélia egy másik óriása, a zajrockosan szédítő Spacemen 3 tagjaként. Vele beszélgettünk a megőrülős Lyuk-koncertjükről, a '90-es évek egyik csúcslemezéről (Ladies And Gentlemen We're Floating In Space), meg arról, hogy ami sikeresebb, az nem feltétlenül jobb is. Szóba került az is, hogyan kerültek nála egymás mellé az űrutazó gitárzenék, az isteni gospelkórusok, a soulos-bluesos dallamok, a klasszikus zene és a free jazz, és ki tudja, még mi minden, amiből a Spiritualized merít, miért akar csakis zseniális albumokat készíteni és inkább ebbe belebukni, és az is persze, hogy mire számítsunk az első hazai Spiritualized-koncerten, ami április 7-én lesz az Akvárium Klubban, a Bartók Tavasz keretében.
tovább →