Ablak a szabadságra: a Fekete Lyuk. Interjú (Klacsán Gábor).

November legvégén temették Nagy Gyulát, a legismertebb underground klub vezetőjét, az F.O. System és a Sex Action menedzserét. Főműve a Lyuk, vagy többször használt nem hivatalos nevén a Fekete Lyuk jelentősége a világ fontos koncerthelyeihez hasonlóan messze túlnőtt a méretein és az ott tartott fellépéseken. A párszáz főt befogadó klubok, mint a CBGB’S New Yorkban, a 100 Club Londonban az Oxford Streeten, a még mindig működő Whisky A Go Go Los Angelesben a Sunset Boulevardon vagy a Fekete Lyuk Budapesten mind megváltoztatták a társadalom kultúráról, popkultúráról alkotott képét és néha a világszemléletét is. Cikkünk a Recorder magazin 68. lapszámából.

A Lyukat a Rolling Stone magazin az év klubjának választotta 1989-ben, az Inconnu csoport itt faragta Nagy Imre újratemetése után azt a 301 darab kopjafát, ami a 301-es parcellába került, ez a klub volt a Kispál és a Borz vagy a Tankcsapda budapesti dobbantója, Király Tamás divatbemutatóinak helyszíne, de a Lyuk hagyatéka ma is ott van sok magyar zenekar hangzásában, a legmenőbb pesti romkocsmák attitűdjében és még számtalan helyen. Mindezt éppen most kezdik feltérképezni, Klacsán Gábor szintén a Lyukból indult filmes és Pecsenka Vince másfél éven át forgatott Nagy Gyulával egy összegző dokumentumfilmet, de gyűjtöttek képeket, hangfelvételeket, adatokat és forgattak a Lyuk meghatározó zenészeivel művészeivel is. Ők szervezték a december 9-ei Nagy Gyula Emlékestet is a Lyukhoz kapcsolható művészekkel, többek között Mátyás Attilával, Legát Tiborral és a Kretens együttessel. Az emlékest bevételét egy Fekete Lyuk-emléktábla kihelyezésére, illetve Nagy Gyula síremlékének kialakítására ajánlották fel. Két nappal a temetés után Nagy Gyuláról, a Lyukról, szellemi örökségről és a szabadságról beszélgettünk Klacsán Gáborral (a lenti fotón).


Miért kerestétek meg Nagy Gyulát a dokumentumfilm ötletével?

Magam is jártam a Lyukba, később a Rituális Rémtettek zenekar szövegírójaként és szervezőjeként alkotóként is részt vettem a klub életében, és 2017 őszén keresett meg Vince a hírrel, hogy Gyula nagyon beteg. Addig is tudtam, hogy valami egészségügyi problémája van, de azt nem tudtam, hogy mennyire súlyos. Szóltam György Leának, ő producer, hogy valamit lépni kellene. Sürgősségivel beadtuk a Filmalaphoz az életműinterjúra az igényünket, amit nagyon gyorsan meg is ítéltek. Ebből a támogatásból forgattunk egy több napos, igazán hosszú beszélgetést Nagy Gyulával. Amikor ez elkészült, azonnal újra pályáztunk egy hosszú Fekete Lyuk nagyfilmre, amihez egyébként én már hosszú évek óta gyűjtögettem az anyagokat, más dokumentumfilmjeim mellett folyamatosan készítettem a Fekete Lyukról is felvételeket. Gyulával úgy készítettem az interjút, hogy a Lyuk előadóival előtte sok mindent átbeszélgettem, a régen az Inconnu-csoportban alkotó, most klubrádiós  Pálinkás Szűcs Robitól - az F.O. System vagy Auróra zenészein át az actionös Szendrey Szaszáig, aki a Fradi-stadionban hergeli mostanság a népet hétről-hétre. Sok emberrel rengeteg felvételt és interjúkat is készítettünk.


Mihez kezdtek ennyi felvétellel?

Kezdetben egy klasszikus beszélő fejes dokumentumfilmre gondoltunk BBC-stílusban, de közben változott a koncepciónk, most inkább egy lengyel típusú, belső monológokra épített dokumentumfilmet tervezünk. A Fekete Lyuk közegét ma már szerintem nem lehet hitelesen átadni, pláne nem pár beszélő fejjel bemutatni. A lényege nem jönne át. Amikor ma megnézem az ott készült fényképeket azt gondolom: atyaisten, így néztünk ki? Pedig mennyire menőnek gondoltuk magunkat... 
Azok a tiltások az akkori politikai rendszer részéről, azok az impresszióink a világról, amik akkor voltak, ma már reprodukálhatatlanok. Azt gondolom, sokkal hitelesebb lehetek, ha nem arról beszélek, hogy mi volt, hanem megmutatom azokat a kortársaimat, akik ott alkottak, hogy mivé lettek. Szerintem szinte változatlanul az a Lyuk egykori szellemisége, amit ezek a srácok ma is képviselnek. Vagy ez áll ahhoz a legközelebb.

Mi volt számodra a Fekete Lyuk szellemisége?

Ha az 1988-tól 1990-ig tartó időszakot nézzük, akkor a Lyuk volt az első szakadás a diktatúra kultúrpolitikájának ruháján. Vagy ha pozitívabban és pontosabban akarom megfogalmazni, a Lyuk az első ablak volt a szabadságra. Én Jászberényből látogattam rendszeresen oda, és mi erre a helyre azért jártunk, mert ott tudtuk megélni azt a szabadságot, amit azelőtt el se tudtunk képzelni. Engem a nyolcvanas évek közepén még gumibotoztak és könnygázzal fújtak le a rendőrök egy Karthago-koncert után Jászberényben, pedig semmi rendbontás nem történt, ma sem tudom, hogy miért tették. Bizonyára ez is az akkori kultúrpolitika része lehetett... Ehhez képest néhány év múlva nagyon vad dolgokkal és eszmékkel találkozhattunk a Lyukban, pedig a rendszer még ugyanaz volt.

Én gimnazistaként jártam a Lyukba, és akkor nem érdekelt, hogyan működik a klub, de utólag bennem is sokszor felmerült, hogy hogyan engedhette ezt a hatalom.

Ez egy széthulló rendszer volt, és talán számukra is egyszerűbb lehetett, ha egy helyen koncentrálódtak ezek a zenekarok és művészek. Mi mindenesetre sokkal szabadabbak voltunk odalent, mint az utcán, amilyen fekete volt a neve és amilyen riasztó volt elsőre, mégis fényesen világító ablaka volt a Lyuk a szabadságnak akkor.

A Lyuk botrányos volt, de egy jó klub mindig az. Miért vállalta ezt Nagy Gyula, aki mégiscsak KISZ-es klubvezetőként indult?

Gyula mindig renitens volt, kultúrkiszesként, a Vasas klub vezetőjeként is lejárt melósruhában a munkások közé. Az interjú során sok szó esett a KISZ-es vonalról is, de a titkosszolgálatok jelenlétéről is. Volt egy öreg rendőr őrnagy, a Kalapos (Kerti László őrnagy - a szerk.), aki egyrészt figyelt, ha már lent volt, másrészt védelmet is jelentett, ha balhé volt, felment, és a rendőrök már nem jöttek le, egyszerűen elmentek. Nagyon furcsa volt, mindig ott állt a lépcsőnél, ahol általában Waszlavikkal beszélgettünk vagy verset írtunk, ami ma már elég viccesen hangzik egy klub kapcsán.

Nem volt már annyi erőforrás a rendszerben, hogy kontrollálják ami történik – Gyulával is sokat beszéltünk erről – , középvezetői szinten egy sor fiatal nő dolgozott a kulturális vonalon a rendőrségen, és Gyula, hogy szépen fogalmazzak, talán átszeretkezte az engedélyeket a rendszeren. Persze ez nem mehetett volna középszinten, ha felülről rátenyerelnek. És persze voltak, akik aztán jelentettek – akár egyes zenekarok tagjai közül is. Én próbáltam az interjúim során provokálni Gyulát, hogy ő hogy volt ezzel, de váltig állította, hogy neki nem kellett jelentenie soha. Én tudok neveket, akik viszont igen, de nem erre fókuszáltam a forgatások során. Nyomja annak a lelkét úgyis eléggé, aki jelentgetett a barátairól.

Lyuk, Yuk, Fekete Lyuk, melyik a hivatalos név?

A Lyuk 1988 elején nyitott, de akkor még nem Nagy Gyula, hanem a Balkan FuTourist zenekar indította, ha jól emlékszem, Balkán klub néven. Szerintem Kistamás Laciéknak (Kontroll Csoport, Balkan FuTourist) a mai napig szívfájdalom, hogy a klub helyzetét Gyulával nem tudták rendezni. Vele nem is tudtam beszélni erről, de tiszteletben tartom az akkor szerzett sebeket, nagyon sajnálom, hogy eddig nem osztotta meg a kamerámmal az ő élményeit, nem beszélt a saját szerepéről. Nagy Gyula is elismerte, hogy nem az ő ötlete volt, hanem a Balkan FuTouristból valakié a Fekete Lyuk név. Elmondása azt sejteti, hogy Kistamás László volt a névadó, amiből feszültség is lett később,állítólag Laci arra kérte Nagy Gyulát, hogy ne használja a nevet, amit Gyula aztán be is tartott, és kizárólag Lyuk néven emlegette a klubot – a plakátokra is ez került fel.

Nagy Gyula mit jelentett neked a sok beszélgetés után?

Egy igazi playboyt. (nevet) Na jó, nem, azt a klubvezetőt, aki ezt az ablakot a szabadságra, nem tudni, milyen alkuk árán, de kinyitotta. Úgy érzem, hogy Gyula bácsi a saját nehéz gyermekkorának a foglya maradt mindvégig. Nem éppen jómódú családból származott, és az előrejutás sem egyszerű a világban, ahogy a mondás tartja: vagy tisztességes dolgokat csinálsz vagy sok pénzt keresel, aztán, ha deficited van valahol, akkor odapakolsz a túloldalról, és megint visszapakolsz pár csomagot az előző helyre a következő döntéseiddel. A beszélgetés során ő hasonló mérleget vont az életéről, ezt a billegést éreztem rajta. Tényleg mérleget vont, elmesélte, mikor tett bevallottan, nem túl helyes dolgokat, és kikkel tett jót, és kikkel előbb jót, aztán keresztbe és újra jót. Az övé nagyon emberi, mély és fájdalmas élettörténet. Gyula sok-sok fiatal sorsába belenyúlt egyébként – üstökénél ragadott meg pár fuldoklót –, rengeteg valóban veszélyben lévő fiúnak és lánynak segített. Elsősorban a drogfüggésből mentett ki embereket, de volt, hogy valaki miatt egy iskolaigazgatóhoz is elment, hogy ne rúgják ki. Többen mondják, hogy ma nem élnének vagy nem lennének azok akik, ha nem találkoztak volna Nagy Gyulával. És ez a lényeg szerintem. Persze Gyula élvezte az életet, a klubot, és lehetne mondani Schopenhauer után azt is, hogy társunk volt a szenvedésben, de ez egy hülyeség, sokkal több mindenben volt a társunk. Kérdésedre visszatérve: én az elmúlt évek sok-sok interjúja nyomán ismerem meg igazán Nagy Gyulát. És nagyon megszerettem. Érző szívű, segítőkész ember volt, aki sok fájdalmat hordozott magában.

Nagy Gyula (Fotó: Urbán Tamás, Fortepan)

Interjú: Réz György

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.