
Egy kanál véres takony; némi híg, bűzlő bélsár; egy hatalmas fing; valami állati belsőség és egy nagy adag többnapos, gyomorban érlelt fekete okádék – körülbelül ezt kell magunk elé vetítenünk, hogy a Butthole Surfers képi megfelelőjét kapjuk. A csapat életművének szebbik része ugyanis nem állt többől az emberi gyarlóság, a világ ocsmány barbarizmusa és a jó ízlés által felkérődzött visszataszító genny megörökítésénél, ez a sokszor durva és figyelemfelkeltő attitűd pedig, számos döbbent pillantás mellett persze, elegendő hírnevet is biztosított a formáció számára. A 90-es évek relatív kommerciális sikere azonban a felszínen amennyire tűnt árulásnak, legalább annyira volt igazolása a banda felháborító törekvéseinek: hiszen egy olyan társadalomban, ahol egy Surfers-hez hasonló együttes a tömegmédiában szerepelhet, valami tényleg nagyon, de nagyon nincs rendben. Terítéken a zenekar legjobb lemeze, az 1987-es Locust Abortion Technician.
tovább →