Az 1964-es svéd születésű Neneh Cherry a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik meghatározó énekesnője volt: az amerikai dszessztrombitás Don Cherry nevelt lánya tizenévesen a poszt-punkot soul-dzsessz-funk elemekkel keverő bristoli Rip Rig + Panic együttesben indult, majd 1989-től első vonalbeli popsztárként folyatta Raw Like Sushi (1989), Homebrew (1992) és Man (1996) című szólóalbumaival – ám ez utóbbinak azóta sem lett folytatása. Egy évtized kihagyás után a férjével, Cameron McVey producerrel és lányukkal közösen indítottak egy CirKus nevű kis családi együttest (Laylow – 2006, Medicine – 2009), de olyan új stúdióalbumra, aminek Neneh Cherry név szerepel a borítóján, egészen mostanáig kellett várnunk, bár ez sem tekinthető igazi sorlemeznek: a számos kollaborációjáról ismert (nemcsak a Massive Attack első lemezén, de már annak Wild Bunch nevű elődjével is kollaboráló, Geoff Barrow-val már a Portsihead születése előtt együtt dolgozó, Trickyvel és Youssou N'Dourral is duettező, sőt pár éve a Gorillazba is beugró) énekesnő ezúttal a jó nevű The Thing skandináv free jazz trióval közösen készített meglepő feldolgozáslemezt. A június 19-én megjelenő The Cherry Thing című Neneh Cherry & The Thing-albumról már több dalt – és az egyikhez egy friss klipet – is tudunk mutatni.

Az április 28. és május 5. között zajló kremsi Donaufestival elmúlt hétvégjéből a vasárnapi programot emeltük ki (és volt is bőven mit nézni a John Bock-kiálltáson zenélő And Also The Trees dark wave veteránjaitól a CocoRosie-operán és -táncszínházon át addig a pillanatig, mikor a Chairlift hasított bőrnadrágot viselő copfos énekesnője, Caroline Polachek és az Deerhunter/Atlas Sound-frontember Bradford Cox saját fellépéseik után az Ariel Pink-koncert egyik száma alatt berohantak a színpadra táncolni), a ma indult második hétvégi blokkból pedig egyértelműen május 5-re, a szombati zárónapra voksolunk, amikor a Hercules And Love Affair és a Hunx And His Punx mellett egyik kedvenc avantgárd popzenekarunk, az Of Montreal is fellép. Az extravagáns dalszerző-énekes Kevin Barnes és hat zenésze a 2012 elején megjelent Paralytic Stalks albumhoz tartozó aktuális turnén a szokásos teatralitást tucatnyi vetítővászonnal és fura amorf figurákkal viszik el még inkább valami szürrealista trip irányába, amint arról a washingtoni 9:30 Clubban adott áprilisi Of Montreal-koncert videófelvélete is tanúskodik, amit az NPR rádióhálózat oldalán tettek közzé, és a szombati ausztriai fellépés előtt kedvcsinálóként itt a Recorderen is látható – de előbb nézzük meg a zenekar különleges új klipjét, melyet a kanadai független filmes Jesse Ewles rendezett a Spiteful Invervention című dalhoz!

A világ rohadt igazságtalan. Jack White második legjobb zenekarának, a 2006 és 2008 között két remek albumot (Broken Boy Soldiers, Consolers Of The Lonely) jegyző, de még 2011 őszén is többször koncertező Raconteursnek mindkét dalszerző-gitáros-énekes-frontembere pont most április végén adott ki szólólemezt, de míg Jack a Blunderbuss-szal pályafutása legnagyobb sikerét aratva egyszerre vezeti az amerikai és brit albumlistákat, addig Brendan Benson új lemezéről lényegében nem is tudnak az emberek. A Recorder most ezen próbál egy kicsit segíteni, főleg hogy az 1970-es születésű multiinstrumentalista dalnok korábbi négy míves szólóalbuma (One Mississippi – 1996, Lapalco – 2002, The Alternative To Love – 2005, My Old, Familiar Friend – 2009) után az itt hallható ötödik, a What Kind Of World talán az eddigi legjobb anyaga. A Readymade Records nevű saját kiadójánál – kisfia második születésnapjához igazítva – megjelentetett új lemezén Brendant a Posies (és a kései Big Star) két kulcsfigurája, Ken Stringfellow és Jon Auer, illetve a Ryan Adams-féle Cardinalsból ismert Brad Pemberton dobos segítette, és külön érdekesség, hogy az egyik dal, a Here In The Deadlights annak az Open You Eyes című szerzeménynek az átirata, melyet a Racounteurs is felvett második albumához, ám végül nem került a lemezre (csak a napokban jelenik meg a Jack White-féle Third Man Records kiadásában egy gyűjtőknek szánt, bolti forgalomba nem kerülő limitált kislemezen, egy fan club csomag részeként). Az elejétől végéig meghallgatható új Brendan Benson-album mellett a legutóbbi Raconteurs-lemez turnéjáról is mutatunk egy teljes koncertvideót.

(X) A Soroksári úton, a Rákóczi híd pesti oldalán ma este megnyíló Park méltán pályázhat a "Budapest legnagyobb szórakozóhelye" címre. A 11 ezer négyzetméteres, öt koncertszínpaddal rendelkező impozáns szabadtéri közösségi hely változatos programokkal várja a nagy koncertek, a felszabadult bulik, a tomboló partik megszállott látogatóit és az indusztriális fesztiválturistákat egyaránt!

A nyitó hétvégét május 3-án, csütörtökön 20 órakor a bécsi downtempo koronázatlan királya, az elektronikus zene Richard Straussa, Richard Dorfmeister indítja a jamaikai Ras MC T-Weed közreműködésével bemutatásra kerülő látványos koncertjével. Dorfmeister nem először lép fel Magyarországon, sokaknak ő a műfaj egyik legfontosabb, kultikus figurája, aki a finom, elszállós dubokat váltó nu jazzek, hiphopok, laza house-ok mestere. És ez még csak a csütörtöki éjszaka programja, a hét további napjai tovább fokozzák majd a Park-hangulatot...

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

A dalszerző-gitáros-énekes Kőváry Zoltán vezette The Trousers együttesről a 2010-es második nagylemez, a Soul Machine idején írtunk, illetve idén januárban is, mikor a Planetary Process című 2008-as debütalbum legismertebb rockdalából, a Blood For You-ból egy zongorára és finom női énekhangra áthangszerelt meglepő feldolgozást készített a régi zenészbarát Poniklo Imre, akivel Kőváry 2004 és 2009 között az Amber Smith-ben is együtt játszott (sőt néha még ma is adnak közös akusztikus gitáros duófellépéseket Krapulax & Bellepomme név alatt). Ez a zenei kör amúgy is kimeríthetetlen forrás itt a Recorderen, hiszen új Amber Smith-album mellett tartottak már premiert nálunk Amber Smith-zenészek külön zenekarai (The Twist, Spacesh!t), illetve Poniklo másik együttese (The Poster Boy), sőt annak további tagjai is külön zenekaraikkal (Bastiaan, Kamikaze Scotsmen), most pedig a Trousers is bemutat egy új dalt készülő harmadik albumáról. A garázs- és hard rock hőskora, illetve az ezredfordulós skandináv retro revival (Hellacopters, Gluecifer stb.) ihlette együttes I Get Around című vadonatúj felvétele az esti rádiópremier előtt itt a Recorderen hallható először.

Friss lemezeladási listák Nagy-Britanniából

Egymondatos hír: a Dresden Dolls duó zongorista-énekesnőjeként nevet szerzett, de pár éve már inkább szólóban (illetve The Grand Theft Orchestra nevű kísérőzenekarával) dolgozó és ügyes kommunikációjának köszönhetően a közösségi média zenészkirálynőjévé váló Amanda Palmer ezúttal a közösségi finanszírozás elvét alkalmazó Kickstarter oldalon döntött rekordot, mikor egy hónapon át tartó gyűjtésének már az első két napja alatt máris 400 ezer dollárt kapott rajongóitól (1-től 10000+ dollárig választható tételekben) márciusban felvett és szeptemberre ígért új stúdiólemezének utómunkálataira és turnéjára, illetve ehhez kapcsolódóan egy harmincvalahány vizuálművészt szerepeltető könyvre és utazó kiállításra – márpedig ez az összeg már most jóval több, mint amit hajdani kiadójától (a napokban megszűnt Roadrunnertől) kaphatott volna, ha nem választja pár éve a teljes függetlenséget.

A 2010 legjobb lemezei közé tartozó The Family Jewels után bő két évnek kellett eltelnie, de pár napja végre megjelent a második Marina And The Diamonds-album, és teljes egységében élvezhetjük az ambiciózus görög számazású walesi dalszerző-énekesnő, az 1985-ös születésű Marina Diamandis újabb színes-szélesvásznú popvízióját.  A nagy sikerű tavalyi Sziget-fellépés idején készült interjúnk óta persze igencsak megváltozott az album koncepciója: a Fear And Loathing és Radioactive klippárban ígért egyszeri nagy szerepváltás helyett – ahogy egymás után ismertük meg a Starring Role, Homewrecker, Primadonna és Power And Control című dalokat (illetve az akusztikus formában közzétett a Liest) – végül egy női sztereotípiákat és illúziókat körbejáró halmozott szerepjáték lett a dologból (pont ahogy az amerikai konceptművésznő Cindy Shermant megidéző The Archetypes videóból sejteni lehetett). A „Marilyn Monroe, Madonna és Marie-Antoinette inspirálta” esztétikához igazodva a fifikásan fülbemászó Marina-szerzemények a korábbinál jóval kommerszebb pophangzást kaptak Greg Kurstin producertől, illetve a Lana Del Rey-sikerlemez kapcsán már dicsért Rick Nowelstől és Dr. Luke-tól (az egyetlen Stargate-kollaboráció, a Radioactive végül túl kommersznek is ítéltetett, és csak az album deluxe kiadásának bónuszai között kapott helyet), de mindez perfektül szolgálja ennek az univerzumnak az úrnőjét – amint erről itt rögtön meg is győződhetünk, amíg az album teljes zeneanyagát tartalmazó YouTube-linkek élnek.

Egymondatos hír: a Spin magazin honlapján tegnap közzétett interjújában Dave Gahan azt nyilatkozta, hogy a Depeche Mode már mintegy húsz dal demójával elkészült a követlező stúdióalbumhoz, melyet a legutóbbi lemezeken már bevált Ben Hillier mellett Christoffer Berg producerrel (Fever Ray, The Knife) rögzítenek, és minden a legjobban halad ahhoz, hogy a november végére kitűzött határidőre be is fejezzék a stúdiómunkát, sőt már tervbe van véve a 2013-as lemezmegjenéshez kapcsolódó turné is.
http://www.depechemode.com
http://www.spin.com