Friss listák Magyarországról

A Recorder anyák napja alkalmából is bemutat pár új dalt, bár ezt fura módon egy olyan amerikai szervezet válogatáslemezével tesszük, mely No Mothers Day felkiáltásssal épp bojkottálni szeretné ezt a felhőtlen ünnepet, hogy ezzel is felhívja a figyelmet arra a napi ezer anyára, akik csupán az anyaság miatt halnak meg szerte a világon. A gyermekágyi halálozás visszaszorításáért és a szülő nők védelméért (főként a fejlődő országokban) küzdő Every Mother Counts alapítvány sztárparádés 2012-es jótékonysági albumáról április végi összeállításunkban már a megjelenés előtt bemutattunk három felvételt (Beck: Corinna Corinna, Eddie Vedder: Skipping, Edward Sharpe And The Magnetic Zeros: Mother), most a megjelenés hetében pedig két további számot is közzéteszünk: a U2 két vezére, Bono és The Edge az Original Of The Species egy eddig publikálatlan akusztikus verzióját adták az egykori szupermodell Christy Turlington vezette alapítvány gyűjteményes lemezére, Alanis Morissette pedig egy vadonatúj szerzeményt. Az anyai ágon magyar származású kanadai dalszerző-énekesnő, aki a 2008-as Flavors Of Entanglement című legutóbbi stúdióalbuma óta anya lett (és 2010 karácsonyán született fiát az Ever Imre névre keresztelte), pont a héten jelentette be, hogy 2012. augusztus 27-én Havoc And Bright Lights címmel jelenteti meg új sorlemezét, melyhez Guy Sigsworth producerrel harmincvalahány dalból választotta ki a végső 12-t – az egyik kieső szerzemény, a Magical Child pedig címét tekintve ideális ajándék volt az Every Mother Counts 2012 válogatásra.

2012 márciusában egy nagy összeállításban már összefoglaltuk a Portishead zenei vezérének, a képünk bal szélén látható Geoff Barrow-nak az idei terveit: mielőtt anyazenekarával a nyári turné után nekiállna a negyedik Portishead-album felvételének, három külön projektjének lemezét is kiadja. Az ausztrál DJ Katalyst (Ashley Anderson) és a Portishead-hangmérnök 7STU7 (Stuart Matthews) társaságában alapított Quakers számos vendégrappert szerepeltető 41 számos címnélküli hiphop albuma már meg is jelent (arról már több számot is mutattunk márciusi cikkünkben), a basszista-énekes Billy Fullerrel és a dobos Matt Williamsszel közös BEAK> együttes pedig június 11-én áll elő második albumával (a címe az lesz, hogy >>), de a legérdekesebb mind közül a DROKK néven megjelenő szintetizátoros sci-fi konceptlemez, melyet a jeles brit zeneszerzővel, a David Attenborough ismeretterjesztő filmjeinek aláfestő zenéiért számos díjat nyerő Ben Salisburyvel közösen készített. Amint a borítón is olvasható, az albumot a Mega-City One nevű posztapokaliptikus metropolisz ihlette a Dredd bíró képregénysorozatból (melynek Sylvester Stallone-féle 1995-ös hollywoodi moziadaptációja után épp most készül Dredd címmel egy újabb filmváltozat brit produkcióban, de ennek a közös alapanyagon kívül nincs köze Barrow-ék munkájához). A hetvenes évekbeli analóg Oberheim szintetizátorokon komponált, de a BEAK>-től már ismert krautrockos hatásokat is beépítő DROKK: Music Inspired By Mega-City One album Barrow és DJ Katalyst közös Invada cégénel jelenik meg május 7-én, de itt a Recorderen már most meghallgatható elejétől végéig.

A Recorder-mixtape-pel ünnepelt magyar hálószobapop/lo-fi színtér egyik izgalmas együttese, a Sad Kolibries egy kisbéri szőlőházban indult Skrihár József (gitár, ének) és Gál Tamás (ukulele, gitár, orgona) hobbiprojektjeként, de csak egy éve vált Fodor Csaba (basszusgitár) és Németh Máté (dob, vokál) csatlakozásával igazi zenekarrá. Nagy sikerű élő bemutatkozásukat a novemberi EUShorts-nyitóbulin a svéd Air France duó előzenekeraként tartották, de részt vettek a Record Store Day budapesti lemezboltkoncert-rendezvénysorozatán is (melyről képes összefoglalót is közöltünk), sőt már biztos, hogy a júliusi Warpaint-fellépés előtt is játszanak majd az A38-on. Addig is hallgassuk meg a Pavement-féle hangzáseszményt követő kvartett első rendes stúdióanyagát, a King Of The Pointless című négyszámos Sad Kolibries-EP-t, melynek itt és most a Recorderen tartjuk a premierjét!

Kevés zenekar hangzása változott olyan nagyot egy évtized alatt, mint a Gossipé. A XXI. századi melegikonok című cikkünkben is kiemelt helyen említett Beth Ditto (született: Mary Beth Patterson) és a szintén Arkansas államból származó Brace Paine (született: Nathan Howdeshell) 1999-ben a washingtoni Olympiában alapított együttese az első két nagylemez (That’s Not What I Heard – 2001, Movement – 2003) ének+gitár+dob minimálhangszerelésű másfél-kétperces garázs-blues-punk dalai után a 2004-ben csatlakozott doboslány Hannah Blilie társaságában a zsigeriség mellé már táncos lendületet és basszustémákat is talált (Standing In The Way Of Control – 2006), majd Rick Rubin sztárproducerrel rögzítettek egy milliós példányszámban fogyó csiszolt slágerlemezt, amin már szintetizátorok is voltak (Music For Men – 2009), az új anyaghoz pedig az egyik legnagyobb XXI. századi brit slágergyár, a Xenomania főnökét, Brian Higginst hívták segítségül. Higgins a szerzőcsapatával csak két számot hozott Beth-nek (a Perfect World klipdalt és a Move In The Right Directiont), a trió által írt többi számban csak a felvételek producerként vett részt, és az A Joyful Noise címre keresztelt végeredmény egy olyan mainstream poplemez lett, amivel a Gossip már tényleg nem lóg ki az idei Balaton Sound kínálatából. Ahhoz azonban, hogy igazán megértsük Beth Ditto (láthatóan zenésztársai által is elfogadott) ambícióit, nem árt ismernünk a Simian Mobile Disco tagjaival írt és rögzített 2011-es tánczenei szólólemezét, a négyszámos Beth Ditto EP-t – úgyhogy most azt is közzétesszük a május 21-én megjelenő új Gossip-album teljes anyaga mellett (továbbá egy 2012-es fesztiválkoncertről is mutatunk néhány számot, csak hogy tudjuk, mire számítsunk Zamárdiban).

47 éves korában elhunyt a Beastie Boys egyik tagja, MCA, azaz Adam Yauch, akinek szervezetében 2009-ben diagnosztizáltak rákos daganatot, és azóta több operáción is átesett. A halálhírt a Def Jam lemezcég alapítója, Russell Simmons oldalán, a GlobalGrind.com-on tették közzé először, majd a több forrást is ellenőrző TMZ.com is megerősítette. Az 1964-es születésű Yauch nemcsak a rapperként, de a zenekari felállás basszusgitárosaként is szerepelt, és Nathanial Hörnblowér álnéven több Beastie Boys-videót is rendezett (Sure Shot, Intergalactic, Body Movin', Make Some Noise stb.), továbbá az ő nevéhez fűződik a Tibet ügyét támogató Milarepa Alapítvány és a Tibetan Freedom Concert fesztiválsorozat is. Az 1979-ben hardcore punk zenekarként alakult, majd a nyolcvanas évek közepén hiphopra váltva befutó együttest 2012 áprilisában iktatták be a Rock And Roll Hall Of Fame-be, de Yauch a betegsége miatt már nem tudott részt venni a ceremónián.
http://beastieboys.com

A hét eleje óta itt a Recorderen már teljes hosszában meghallgatható Jack Black és Kyle Gass duójának, a Tenacious D-nek a faszmadaras borítójú új albuma, a május 14-én megjelenő Rize Of The Fenix, de a Dave Grohlt és Val Kilmert is szerepeltető To Be The Best kisfilm után csak mostanra érkezett meg a lemez első igazi videoklipje, a címadó nyitódalhoz. Dave Grohlt ezúttal nem látjuk (aki Grohlt akar látni, az nézzen meg egy teljes 2010-es Tenacious D-koncertet), de a rengeteg speciális effektet használó, és azok használatát rögtön ki is figurázó kisfilm így is elég emlékezetes lett. Az új Tenacious D-klip mellett bemutatjuk a Rolling Stone oldalán tegnap közzétett videóinterjút, melyben Jack Black elárulja Jack White-hoz és a Black Keyshez fűződő misztikus viszonyát is.

A 2011-ben összeállt és egészen 2012 márciusáig turnézó örmény-amerikai modern metál sztárzenekar, a System Of A Down frontembere, a pár éve a Szigetre is eljutó Serj Tankian elkészült harmadik szólóalbumával: a 2007-es Elect The Dead és a 2010-es Imperfect Harmonies után 2012. július 9-én jelenik meg Harakiri című új stúdióanyaga, melyet Los Angeles-i házistúdiójában rögzített, de a felvételeken The F.C.C. (Flying Cunts of Chaos) nevű turnézenekarának tagjai, Dan Monti gitáros-hangmérnök, Mario Pagliarulo basszista és Troy Zeigler dobos is feltűnnek. Az első kislemezdal, a Figure It Out a dalszöveget tartalmazó lyric video és egy szatirikus kisfilmsorozat kíséretében már meghallgatható itt a Recorderen.

Az 1964-es svéd születésű Neneh Cherry a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik meghatározó énekesnője volt: az amerikai dszessztrombitás Don Cherry nevelt lánya tizenévesen a poszt-punkot soul-dzsessz-funk elemekkel keverő bristoli Rip Rig + Panic együttesben indult, majd 1989-től első vonalbeli popsztárként folyatta Raw Like Sushi (1989), Homebrew (1992) és Man (1996) című szólóalbumaival – ám ez utóbbinak azóta sem lett folytatása. Egy évtized kihagyás után a férjével, Cameron McVey producerrel és lányukkal közösen indítottak egy CirKus nevű kis családi együttest (Laylow – 2006, Medicine – 2009), de olyan új stúdióalbumra, aminek Neneh Cherry név szerepel a borítóján, egészen mostanáig kellett várnunk, bár ez sem tekinthető igazi sorlemeznek: a számos kollaborációjáról ismert (nemcsak a Massive Attack első lemezén, de már annak Wild Bunch nevű elődjével is kollaboráló, Geoff Barrow-val már a Portsihead születése előtt együtt dolgozó, Trickyvel és Youssou N'Dourral is duettező, sőt pár éve a Gorillazba is beugró) énekesnő ezúttal a jó nevű The Thing skandináv free jazz trióval közösen készített meglepő feldolgozáslemezt. A június 19-én megjelenő The Cherry Thing című Neneh Cherry & The Thing-albumról már több dalt – és az egyikhez egy friss klipet – is tudunk mutatni.

Az április 28. és május 5. között zajló kremsi Donaufestival elmúlt hétvégjéből a vasárnapi programot emeltük ki (és volt is bőven mit nézni a John Bock-kiálltáson zenélő And Also The Trees dark wave veteránjaitól a CocoRosie-operán és -táncszínházon át addig a pillanatig, mikor a Chairlift hasított bőrnadrágot viselő copfos énekesnője, Caroline Polachek és az Deerhunter/Atlas Sound-frontember Bradford Cox saját fellépéseik után az Ariel Pink-koncert egyik száma alatt berohantak a színpadra táncolni), a ma indult második hétvégi blokkból pedig egyértelműen május 5-re, a szombati zárónapra voksolunk, amikor a Hercules And Love Affair és a Hunx And His Punx mellett egyik kedvenc avantgárd popzenekarunk, az Of Montreal is fellép. Az extravagáns dalszerző-énekes Kevin Barnes és hat zenésze a 2012 elején megjelent Paralytic Stalks albumhoz tartozó aktuális turnén a szokásos teatralitást tucatnyi vetítővászonnal és fura amorf figurákkal viszik el még inkább valami szürrealista trip irányába, amint arról a washingtoni 9:30 Clubban adott áprilisi Of Montreal-koncert videófelvélete is tanúskodik, amit az NPR rádióhálózat oldalán tettek közzé, és a szombati ausztriai fellépés előtt kedvcsinálóként itt a Recorderen is látható – de előbb nézzük meg a zenekar különleges új klipjét, melyet a kanadai független filmes Jesse Ewles rendezett a Spiteful Invervention című dalhoz!