Egymondatos hír: a Spin magazin honlapján tegnap közzétett interjújában Dave Gahan azt nyilatkozta, hogy a Depeche Mode már mintegy húsz dal demójával elkészült a követlező stúdióalbumhoz, melyet a legutóbbi lemezeken már bevált Ben Hillier mellett Christoffer Berg producerrel (Fever Ray, The Knife) rögzítenek, és minden a legjobban halad ahhoz, hogy a november végére kitűzött határidőre be is fejezzék a stúdiómunkát, sőt már tervbe van véve a 2013-as lemezmegjenéshez kapcsolódó turné is.
http://www.depechemode.com
http://www.spin.com

Az áprilisi Record Store Day alkalmából megjelent kiadványok közül már közreadtuk az Arctic Monkeys, a Public Image Ltd., az Animal Collective, St. Vincent, Little Boots, a Mastodon és Feist kislemezeit és EP-it, illetve a Flaming Lips sztárparádés dupla albumát, de még adósak voltunk egy különleges darabbal: Regina Spektor orosz nyelvű kislemezével! A gyönyörű fehér vinyl korongon a moszkvai születésű New York-i zongorista-énekesnő a legendás szovjet bárd, a grúz-örmény származású gitáros-énekes-költő Bulat Okudzsava (1924-1997) két dalának zongorára áthangszerelt feldolgozását adja elő, melyek május 28-án megjelenő What We Saw From The Cheap Seats című hatodik albumának deluxe kiadására is felkerülnek majd bónuszként. Márciusi nagy Regina Spektor-összeállításunkban már több szerzeményt is bemutattuk a közelgő új lemezről (az All The Rowboatshoz még videoklipet is), és most megérkezett melléjük a Small Town Moon albumverziója is, melynek tapsolós-trappolós betétjéhez az énekesnő még Mike Elizondo producer nagy csizmáját is felhúzta a cipőjére. A koncertekről már régóta ismert dal 2012-es stúdióváltozata mellett két vadonatúj szerzeményt is bemutatunk élőben (The Party, How?), továbbá egy jótékony célú Roots-számot is, melyben Regina olyanok mellett énekel, mint Jason Schwartzman, Jack Black, John Legend és a Coldplay-frontember Chris Martin!

Egymondatos hír: elkezdték feltölteni a netre a legendás brit rádiós műsorvezető, John Peel 2004-es halála után hátra hagyott óriási (26 ezer LP-ből, 40 ezer kislemezből és maxiból, továbbá számolatlan mennyiségű CD-ből álló) lemezgyűjteményéből a kezdőbetűnkénti blokkokban katalogizált albumok, vagyis hetente betűnként 100-100 (tehát a 26 betűs angol ábécéhez igazodva fél év alatt összesen 2600) darabot, melyek közül az első száz A betűs lemez tegnap óta már szabadon böngészhető és jó esetben hallgatható is a John Peel Centre For Creative Arts szerkesztésben, a BBC és az Arts Council England közösen üzemeltetett The Space nevű csatornájának alábbi interaktív oldalán (mármint azok számára hallgatható, akik iTunes- és Spotify-hozzáféréssel is bírnak).
http://thespace.org/items/s000004u

Egymondatos hír: azt már február első felében, a Foo Fighters sokszoros Grammy-diadala idején is megírtuk, hogy Dave Grohl Sound City címmel dokumentumfilmet rendez a kaliforniai Van Nuysban 1969 és 2011 között működő azonos nevű stúdióról (ahol legendás lemezek százai készültek a Neil Young-féle After The Gold Rush-tól a Nevermind című Nirvana-albumig), de a sztárinterjúkkal teli filmhez most már egy második beharangozó videót is tudunk mutatni, sőt egy hivatalos sajtóközleményt is, melyet Grohl – igazi analóg srác lévén – saját kezével vetett papírra!

Lehet, hogy nem akkora szenzáció, mint a múlt heti visszatérő új Beach Boys-dal, de simán vehetjük akkorának: egy évtized után itt az első olyan felvétel, melyet Neil Young a legnevesebb kísérőzenekara, a klasszikus felállású Crazy Horse kíséretében vett lemezre! A 66 éves kanadai dalszerző-gitáros-énekes januárban közölte a hírt, hogy ismét Frank "Poncho" Sampedro gitárossal, Billy Talbot basszistával és Ralph Molina dobossal stúdiózik, és ennek bizonyságául közzétett egy 37 perces próbatermi felvételt, majd márciusban kihirdette, hogy az új album, a június 4-én megjelenő Americana főleg folk sztenderdek, klasszikus amerikai dalok átdolgozásaiból áll majd. Az itt hallható nyitódal, az Oh Susannah az első főállású amerikai dalszerzőként emlegetett Stephen Foster (1826-1864) műveként született 1847-ben (akkoriban még egy „ötszáz nigger” lemészárlásáról szóló versszak is szerepelt benne, de ez idővel kiesett), és már többezren átdolgozták a Byrdstől a nyomorult Rednexig, de Young most nem a CSNY-cimbora David Crosby hajdani zenekarának 1965-ös verzióját vette alapul, hanem a folk-rock úttörő Tim Rose vezette The Big Three és Tim Rose And The Thorns együttesek 1963-64-es hangszerelését (The Banjo Song), melyet aztán 1969-ben Venus címmel „adaptált” listavezető világslágerré a Shocking Blue nevű holland pszichedelikus rockzenekar, élen egy magyar cigányzenész lányával, Mariska Veressel... A stílszerűen egy archív amerikai dokumentumfilmrészlettel kísért Neil Young & Crazy Horse-féle új verzió mellett az említett dalváltozatokat is bemutatjuk (és ezzel mellékesen felelevenítjük méltatlanul elhanyagolt 3 lépés sorozatunkat is).

A legutóbb bejelentett Sziget-fellépők közül itt a Recordernél legjobban az angol Saint Etienne triónak örültünk: Sarah Cracknell énekesnő és a két zenész-producer, Bob Stanley és Pete Wiggs bő két évtizeddel bemutatkozó albumuk, az 1991-es Foxbase Alpha óta stabilan tartják magukat a brit popzene legszínvonalasabb produkciói között, életművükben jól megférnek egymás mellett az elragadó dance-pop slágerek és a konceptlemezes kísérletezés. Hét évvel legutóbbi sorlemezük, a Tales From Turnpike House után 2012. május 21-én Words And Music by Saint Etienne címmel adják ki nyolcadik albumukat, melyről az év elején már bemutattuk a Tonight című első klipdalt, a tegnapi napon pedig már felkerült SoundCloud-oldalukra a második kislemezszám, az I've Got Your Music is, melyet a Tonighthoz hasonlóan a Xenomania-producercsapatban nevet szerzett Tim Powell-lel (Kylie Minogues, Pet Shop Boys, Sugababes stb.) rögzítettek. A vadonatúj Saint Etienne-szerzemény mellett közreadjuk friss Wouldn't It Be Nice feldolgozásukat is a MOJO magazin e havi számának CD-mellékleteként megjelenő Beach Boys-tribute albumról (melyről a múlt héten már bemutattuk a Flaming Lips-féle God Only Knows átiratot).

Bár az elmúlt hét Jack White jegyében telt a Blunderbuss album megjelenésétől az UNSTAGED koncertig, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a héten Beck is előállt egy új felvétellel. Az 1970-es születésű amerikai dalszerző-énekes immár négy éve várat minket új albummal, de egy-egy új filmbetétdal (legutóbb a Looking For A Sign) elpottyantása mellett feldolgozásokra például bármikor könnyen kapható – lásd a többrészes Record Club lemezsorozatot vagy az alig két hete közzétett I Only Have Eyes For You átiratot. Most ismét egy nyolc évtizeddel ezelőtti amerikai klasszikust dolgozott fel, de nem a populáris varieté, hanem a folk-blues vonalról: a Corinna Corinna című tradicionális dalt 1928-ban rögzítették először lemezre, hoyg aztán Bob Dylan hatvanas évekbeli eladása után kapjon új lendületet. Beck a mostani átiratátát az egykori szupermodell Christy Turlington vezette Every Mother Counts alapítvány május 1-jén megjelenő jótékony célú lemezéhez rögzítette: a szülő nők védelméért és a gyermekágyi halálozás visszaszorításáért világszerte küzdő szervezet második válogatásalbumára több jeles művész is adott új felvételeket – Beck feldolgozása mellett már be tudjuk mutatni a Mother című vadonatúj Edward Sharpe And The Magnetic Zeros-számot, sőt Eddie Vedder ma közzétett Skipping című szerzeményét is, melyet a Pearl Jam vezére a kislányának, a dalban is hallható Oliviának írt.

Nagy-Britannia, az USA és Magyarország eladási listái egymás mellett

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

Bár a hét vírusvideója címet már odaadtuk a kanalaival Black Keys-dalt játszó kenguruetető nagymamának, tegnap egy másik ausztráliai produkció felvételei is elkezdték körbeszáguldani az internetet: míg szombaton a Creamfields technofesztivál melbourne-i állomásán a rendőrség rekordszámú letartóztatást eszközölt drogokkal kapcsolatban (mintegy kétszáz látogatót vezettek el), addig a David Guetta, Alesso és hasonszőrű társaik nevével jegyzett óriásrendezvény vasárnapi napján Sydney-ben a fő szenzáció az volt, hogy egy rövidnadrágos félmeztelen bulihuligán felmászott a színpad melletti – a nyilvánvalóan túlzó helyi hírforrások szerint – mintegy 20 méteres állványzatra és onnan egyensúlyát vesztve a mélybe zuhant. Nemcsak hogy túlélte, de az orvosi vizsgálatok után rögtön ott is hagyta a St Vincent's Hospitalt, hogy visszamenjen bulizni. A Recorder az alábbi videókhoz csak annyit tud hozzáfűzni: Ne drogozzatok! És ne hallgassatok szar zenét!