Oké, az elmúlt pár napban Fiona Apple lenyűgöző új videójától (Every Single Night) és hét év szünet után érkező visszatérő albumától voltunk elájulva (The Idler Wheel... – a teljes 23 szavas címet most nem írjuk ide) , de ne feledkezzünk meg a másik zseniális New York-i dalszerző-zongorista-énekesnőről, Regina Spektorról sem: épp három hete tartottuk itt a Recorderen az új albumának, az előző Fiona-lemez producerével, Mike Elizondóval felvett What We Saw From The Cheap Seatsnek a hivatalos magyarországi premierjét, és tegnap este az amerikai MTV oldalán, egy órája pedig már a YouTube-on is felbukkant a lemezhez készült harmadik klipje, melyet az All The Rowboats és a férjével közös Call Them Brothers duett után a Don't Leave Me (Ne Me Quitte Pas) című dalhoz forgatott. Ez a szerzemény már Regina 2002-es magánkiadású Songs albumán is szerepelt minimalista zongorakísérettel, de igazán örülhetünk, hogy most teljes hangszerelést és egy ilyen remek videót kapott A vicces kis etűdöt az 1982-es születesű Ace Norton rendezte, akinek nevéhez szellemes Norah Jones-, Santigold-, Sébastien Tellier-, Patrick Wolf-, LCD Soundsytem-, Scissor Sisters- és Foster The People-klipek fűződnek.

Nem indul túl biztatóan az újjáalakulását egy októberi sajtótájékoztatón bejelentő, majd nyárra a Szigetre is bejelentkező Stone Roses visszatérő turnéja: a bemelegítő májusi meglepetéskoncert után hivatalosan június 8-án Barcelonában kezdődött fellépéssorozatnak már a harmadik állomásán problémák adódtak, a dobos Reni (a képünk jobb szélén látható Alan Wren) ugyanis nem volt hajlandó befejezni a koncertet, nem tért vissza a színpadra a betervezett ráadáshoz, ami az I Am The Resurrection bő tízperces verziója lett volna, ahogy a két barcelonai bulin is (Reni köztudottan a Stone Roses nagy felállásának leggyengébb láncszeme, aki már az 1994-es The Second Coming című második album turnéja előtt kilépett a zenekarból, tehát 1990 júniusa óta nem koncertezett együtt a többiekkel). A ráadást követelő tömeg elé végül Ian Brown énekes jött vissza, és közölte, hogy „a dobos hazament. Nem viccelek, a dobos elment haza. Sajnálom... A dobos egy faszkalap" (konkrétan a cunt szó hangzott el, ami a női nemi szervet jelenti, férfira használva picsafej fordítást is kaphatott volna tőlünk, de a fejfedőiről híres dobos estében stílszerűbbnek tűnik a faszkalap). Miután az énekes is távozott, a csalódott nézők még hosszú ideig ordítoztak és feldobálták söreiket színpadra.

Tegnap Fiona Apple hét év kihagyás után megjelenő új lemezét mutattuk be, most jöjjön egy olyan sztárénekesnő, akinek 16(!) éve nem jelent meg albuma a saját neve alatt. A nyolcvancas-kilencvenes évek könnyűzenéjének egyik legizgalmasabb női egyéniségéről, Neneh Cherryről van szó, a dzsessztrombitás Don Cherry nevelt lányáról, a sztárproducer Cameron McVey feleségéről, a bristoli színtér egyik úttörőjéről, a poszt-punk/soul-dzsessz Rip Rig + Panic énekesnőjéről, akivel aztán a teljes helyi triphop mezőny (a Wild Bunch kollektíva, az abból kialakuló Massive Attack és az onnan önállósodó Tricky, továbbá a későbbi Portishead-alapító Geoff Barrow) is készített közös felvételeket. Három szólóalbuma – a Raw Like Sushi (1989), az R.E.M.-frontember Michael Stipe-ot is szerepeltető Homebrew (1992) és a Youssou N'Dourral duettben énekelt 7 Seconds című világslágert is tartalmazó Man (1996) – után azonban Neneh felhagyott a popsztársággal, csak egy évtizeddel később bukkant fel újra a Gorillaz vendégeként (a 2005-ös Demon Days sikerlemezen és az ahhoz kapcsolódó koncerteken), illetve a férjével és lányával közös CirKus nevű kis családi együttesben (két független kiadású albumuk jelent meg, a 2006-os Laylow és a  2009-es Medicine). Olyan új albumra, aminek a címlapján Neneh Cherry neve szerepel, azonban egészen 2012-ig kellett várni: a svéd-norvég The Thing együttes kíséretében felvett The Cherry Thing június 19-én kerül piacra, ám az NPR amerikai rádióhálózatnak köszönhető már most megjelenés előtt meghallgatható – itt a Recorderen is, egy teljes héten át.

Amint azt már a múlt héten is kijelentettük, a Damon Albarn által 2012-ben kiadott három stúdióalbum közül nem a Rocket Juice And The Moon szupergrupp debütáló lemeze és nem is a Dr Dee opera anyaga lett a legjobb, hanem a több mint egy évtizednyi kihagyás után visszatérő soul legenda,a 68 éves dalszerző-gitáros-énekes Bobby Womack albuma, a tegnapi napon megjelent, de a Recorderen már egy hete meghallgatható The Bravest Man In The Universe. A Blur/Gorillaz-főnök hangszerelői, zenészi és produceri segédletével felvett új Womack-szerzemények közül már a Please Forgive My Heart, a címadó The Bravest Man In The Universe és a Lana Del Rey-jel duettben énekelt Dayglo Reflection is megelőzte az albumot, ám első videót érdekes módon a lemez egyetlen régi szerzeménye, az 1986-ban megjelent Whatever Happened To The Times című táncos funk dal 2012-es filozofikus kozmikus soul átdolgozása kapta. Az emberi lélek öreg űrutazójának elmélkedéséhez Jamie-James Medina és Yusuf Pirhasan rendezőpárosa ősrégi NASA-felvételek felhasználásával készített egy kisfilmet.

A Recorder magazin május végén megjelent ötödik számának fókusztémája a Vidék vs főváros címet kapta, ezen belül kiemelt helyen szerepel egy nagy cikk a miskolci Edda Művek 1983-as feloszlásáról és két évvel későbbi budapesti újjáalakulásáról. Az Edda búcsúkoncertjéről a Magyar Televízió Ifjúsági Osztálya számára Almási Tamás rendezésében Kölyköd voltam címmel dokumentumfilm is készült, melyet azonban a zenekar frontembere, Pataky Attila le akart tiltatni. A filmet végül 1985-ben bemutatta a televízió, néhány magyarországi és külföldi filmfesztiválon levetítésre került, sőt még a francia ARTE tévécsatorna is megvásárolta, de itthoni moziforgalmazásig soha nem jutott el. A Recorder június 13-án az ötödik lapszámot ünneplő Recorder 005 Partyn levetíti a ritka filmet a Toldi moziban és az vetítés után még egy beszélgetésre is sor kerül Almási Tamás rendezővel. Most pedig következzék az Eddáról szóló cikk monumentálisra kibővített háromrészes változatából – a magyar rock hetvenes évekbeli állapotával és az Edda nyolcvanas évek eleji diadalmenetével foglalkozó első fejezet és a búcsúkoncertet tárgyaló második rész után – a zenekar 1985-ös visszatéréséről szóló záró fejezet.

Földre szállt varázslatként élte meg e sorok írója a 2000-es évek elején, hogy a Pandora Radio az aktuális kedvenc előadó nevének bebillentyűzése után ahhoz hasonló zenéket igyekezett a továbbiakban lejátszani. Az azóta eltelt években szinte magától értetődővé vált, hogy már nem csak az emberi kéz által írott popzenei sajtó segíti a hallgatót új zenék megismerésében, hanem sok olyan technológiai fejlesztés, végletekig cizellált algoritmuson nyugvó automatizmus is, ami mögött nincs humán közreműködő. Mutatunk néhány webes és mobilalkalmazást, tableteken és okostelefonokon futó zenei élménygenerátort, amelyek előre tudják, mit hallgatsz majd idén nyáron. 

A június 21. és 23. között az Orfűi tó melletti Panoráma Camping területén zajló – és a szokásos széles hazai zenekarválaszték mellé idén már néhány brit és amerikai fellépőt (Chew Lips, Modestep, Maybeshewill, Astronautalis) is kínáló – Fishing On Orfű fesztivál szervezői a zenei programokat prózai performanszaikkal kiegészítő humoristák (pl. Badár Sándor, Litkai Gergely és Bödőcs Tibor, az ötödik Fishing On Orfű hivatalos Védőszentje) mellett most bejelentették azt is, hogy a három koncertnapot megtoldják egy ingyenes levezető nappal „egy fesztelen, ízig-vérig falunapi vasárnappal” (június 24-én a tóparti parkolóban délután 5-től a dumaszínházas Aranyosi Péter, 6-tól Maszkura és a Tücsökraj, este 8-tól pedig az Állami Népi Együttes vezető prímása, Szalonna és Bandája szórakoztatja a közönséget), sőt az interneten is elérhetővé tették a pécsi Uránia moziban pár hete már levetített Fishing On Orfű – A film anyagát. A fesztivál elmúlt négy évét összefoglaló filmben – mely Egyedi Péter (Óriás, IHM) riporteri és társrendezői közreműködésével készült – az alapítók (Lovasi András, Rátgéber László és Kálocz Tamás) mellett több tucat zenész is megszólal, a Quimby, A Kutya Vacsorája, Hiperkarma, Kispál és a Borz, Kiscsillag és La Fanfare En Pétard együttesek pedig koncertfelvételekkel is szerepelnek. Az orfűi Kispál és a Borz-koncertfilm után most ennek a bő egyórás fesztiválfilmnek az internetes premierjét is itt a Recorderen tartjuk.

Szegény Lady Gaga vasárnap éjjel az új-zélandi koncertjén kapott egy csúnya ütést a fejére egy nagy rúddal, de fájdalmait bizonyára enyhíti, hogy pár órával később a világ másik végén egyik nagy példaképe tisztelgett előtte és az ő dalával zárult a hétvége legfontosabb zenei rendezvénye: az amerikai Bonnaroo Festivalról adott élő közvetítést Alice Cooper koncertje zárta, és a veterán horror-rocker egy Lady Gaga-feldolgozással a fejezte be műsorát, sőt a Born This Way kissé átírt szövegű rock-diszkó verziója alatt egy három és fél méteres szörny, FrankenGaga is megjelent a színpadon. Alice Cooper fellépését a tegnapi napon kétszer is lehetett látni itt a Recorderen, egyszer a hajnali élő adásban, majd pedig a délutáni ismétlésben, de most a Radiohead-koncerthez hasonlóan a Born This Way-átiratok e legújabb díszpéldánya is kap nálunk egy külön posztot. A fesztiválról szóló cikkünk alatt e pillanatban harmincvalahány előadótól több mint száz szám megnézhető a háromnapos közvetítésből, de ez a videó nincs köztük, és tegnap nem is tudtuk kiposztolni nap közben, mert ha fel is bukkant a YouTube-on, hamar el is tűnt onnan – estére azonban már magának Alice Coopernek a hivatalos YouTube-csatornájára is felkerült, úgyhogy onnan már stabilan be tudjuk mutatni.

Szerencsés véletlen, hogy itt a Recorderen ma reggel a napot épp a hisztiző Glenn Danziggal nyithattuk, aki épp Misfits-dalokból összeállított blokkal turnézik – mára betervezett dalpremierünk ugyanis épp egy feldolgozás Danzig első legendás zenekarának, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján működő horror-punk Misfitsnek az egyik számából, a Return Of The Fly-ból! A feldolgozó együttes nem más, mint a magyar The Moog, melynek a februári Seasons In The Underground album és a márciusi amerikai kiutazás óta ez az első stúdiófelvétele, és egy Misfits-tribute album részeként fog megjelenni, de a világpremierjét már most megtartjuk – és nem is egy, hanem rögtön két verzióban (a válogatásra kerülő változat mellett egy remixet is mutatunk, melyet a zenekar dobos-vokalistája, Dorozsmai Gergő kevert). És ha már a Moog megkeresett minket ezzel a dallal, hát megkértük Szabó Tamás (Tonyo) billentyűs-énekes frontembert, hogy mesélje el, mi történt velük az elmúlt három hónapban.

Toldi Mozi, 2012. június 13.

Egy különleges filmvetítéssel és a Recorder magazinhoz közel álló dj-kkel ünnepli ötödik lapszámának megjelenését a Recorder szerda este a Toldi Mozi klubjában. A legújabb nyomtatott Recorder fókusztémája a Vidék vs főváros címet kapta, ezen belül kiemelt helyen szerepel egy nagy cikk a miskolci EDDA Művek 1983-as feloszlásáról és Budapestre költözéséről. A monumentális írás három részletben kerül fel az oldalra, a búcsúkoncertről szóló második itt olvasható. Az Edda búcsúkoncertjéről Kölyköd voltam címmel dokumentumfilm is készült a Magyar Televízió Ifjúsági Osztálya számára Almási Tamás rendezésében, melyet azonban a zenekar frontembere, Pataky Attila le akart tiltatni. A filmet végül 1985-ben bemutatta a televízió, néhány magyarországi és külföldi filmfesztiválon levetítésre került, sőt még a francia ARTE tévécsatorna is megvásárolta, de itthoni moziforgalmazásba soha nem került. A Recorder most levetíti a ritka filmet és a vetítés után még egy beszélgetésre is sor kerül a film készítőjével, Almási Tamással. (Kérdez: Fábián Titusz és Dömötör Endre.)