A Recorder magazin május végén megjelent ötödik számának fókusztémája a Vidék vs főváros címet kapta, ezen belül kiemelt helyen szerepel egy nagy cikk a miskolci Edda Művek 1983-as feloszlásáról és két évvel későbbi budapesti újjáalakulásáról. Az Edda búcsúkoncertjéről a Magyar Televízió Ifjúsági Osztálya számára Almási Tamás rendezésében Kölyköd voltam címmel dokumentumfilm is készült, melyet azonban a zenekar frontembere, Pataky Attila le akart tiltatni. A filmet végül 1985-ben bemutatta a televízió, néhány magyarországi és külföldi filmfesztiválon levetítésre került, sőt még a francia ARTE tévécsatorna is megvásárolta, de itthoni moziforgalmazásig soha nem jutott el. A Recorder június 13-án az ötödik lapszámot ünneplő Recorder 005 Partyn levetíti a ritka filmet a Toldi moziban és az vetítés után még egy beszélgetésre is sor kerül Almási Tamás rendezővel. Most pedig következzék az Eddáról szóló cikk monumentálisra kibővített háromrészes változatából – a magyar rock hetvenes évekbeli állapotával és az Edda nyolcvanas évek eleji diadalmenetével foglalkozó első fejezet után – a második rész, mely magát a búcsúkoncertet tárgyalja (holnap pedig jön a zenekar 1985-ös visszatéréséről szóló záró fejezet).

Nagy-Britannia, az USA és Magyarország eladási listái egymás mellett

Azt, hogy Fiona Apple az utóbbi két évtized egyik legzseniálisabb (ha nem a legzseniálisabb) női dalszerző-előadója, csupán harmincvalahány szerzemény alapján kellett állítanunk: az 1977-es születésű New York-i zongorista-énekesnőnek az eddig csupán három albuma jelent meg, elég nagy időbeli eltérésekkel (Tidal –1996, When The Pawn... – 1999, Extraordinary Machine – 2005), de minden dalt ő írt egyedül, és mindegyik dal briliáns volt. Azóta hét év telt el, miközben csak különféle feldolgozásokat hallhattunk tőle, de ez a hét szűk esztendő, ez az áldatlan állapot 2012-re végre véget ért: januárban jött az örömhír, hogy még idén érkezik a negyedik Fiona Apple-stúdióalbum, a márciusi South by Southwest fesztiválon a művésznő már három új szerzeményt is előadott róla, áprilisban pedig az Every Single Night kislemezdal stúdióváltozata mellett közzétette az album megjelenési dátumát (június 18.) és nagyon hosszú címét is (a 23 szavas The Idler Wheel Is Wiser Than The Driver Of The Screw, And Whipping Cords Will Serve You More Than Ropes Will Ever Do persze csak azoknak tűnik hosszúnak, akik nem tudják, hogy a '99-es lemez teljes címe egy 90 szóból álló vers volt!). Június elején aztán felgyorsultak a dolgok: Fiona gyors egymásutánban két lenyűgöző új dalt is közreadott (Anything We Want, Werewolf), tegnap az Every Single Night szürrealista videoklipjét is bemutatta, a mai napon pedig az amerikai NPR rádióhálózat honlapján közzétette a visszatérő album teljes 43 perces anyagát – mely most itt a Recorderen is meghallgatható megjelenés előtt, egy teljes héten át.

A Radioheadtől épp a hétvégén tettük közzé a Bonnaroo Festivalról élőben közvetített pénteki koncert teljes videóját (a 110 perces Coachella-fellépésnél fél órával hosszabb műsorról van szó, ráadásul egy Jack White-ra vonatkozó titokzatoskodó megjegyzés is elhangzik benne), de most megint írnunk kell Thom Yorke-ékról, ugyanis a  vásárnap éjszakai chicagói koncerten egy vadonatúj számot is eljátszottak. A Full Stop (vagy ahogy a setlisten most szerepelt: Ful Stop) című szerzeményt a Portishead-dobos Clive Deamerrel kiegészülve turnézó zenekar pár napja már elpróbálta az egyik koncert előtti beálláson, de akkkor nem született értékelhető minőségű hangfelvétel róla, a pár órával ezelőtti fellépésről azonban még egy rendes videót is tudunk mutatni a dal debütálásával.

Miközben a hétvégén az amerikai Bonnaroo fesztivál élő közvetítését néztük itt a Recorderen (lásd például a csaknem két és fél órás pazar Radiohead-koncertet!), addig a kommersz pop világában is pörögtek a turnéesemények. Madonna még csak négy fellépésen van túl az MDNA turnéból, de máris van miért botrányt kiáltani: nem elég, hogy a Nobody Knows Me című szám videoblokkjában a francia szélsőjobbos Nemzeti Front elnökasszonyát, Mariane Le Pent horogkereszttel a homlokán jelenítette meg a kivetítőkön (ha ez franciaországi koncerten is megtörténik, megígérték neki, hogy pert kap a nyakába), a konzervatív Törökországban, az isztambuli állomáson a Human Nature című dal alatt még a jobbik mellbimbóját is bemutatta a színpadról (van, aki még nem látta Madonna mellbimbóját?). Mindeközben a legjobb tanítványa, a pont feleannyi idős Lady Gaga az állóképességéről tett tanúbizonyságot: a Born This Way Ball világturné most kezdődött óceániai szakaszán, Új-Zélandon a vasárnapi aucklandi koncerten a Judas című sláger közben egyik táncosa véletlenül fejbe verte egy háromméteres oszloppal, de ő egy pillanatnyi megingás után vérprofi módon folytatta a koncertet („Bocsánatot kérek, bevertem a fejemet, és azt hiszem, talán agyrázkódást is szenvedtem. De ne aggódjatok, végig fogom csinálni a show-t!” – mondta nem sokkal a dal után).

A BBC Sound Of 2012 listáján és Recorder év eleji áttekintésében is 2012 legesélyesebb befutói közt emlegetett brooklyni Friends még tavaly ősszel lopta be magát a szívünkbe az I'm His Girl című klipdallal, de azóta egy áprilisi összeállításunkban már bemutattuk a kvintett összes kislemezdalát (A- és B-oldalakat egyaránt), májusban pedig a Mind Control pazar videóját (amit Hiro Murai rendezett), most júniusban pedig jöhet a teljes bemutatkozó album is. A két gyerekkori barátnő, a szőke Samantha Urbani énekesnő és a basszista-vokalistalány Lesley Hann köré alakult, három fiúval – Nikki Shapiro gitárossal, Matthew Molnar billentyűssel és Oliver Duncan dobossal – felálló együttes tipikusan New York-i zenét játszik, mely eszünkbe juttatja a nyolcvanas évek hajnalának helyi új hullámát és olvasztótégely-esztétikáját, a Blondie, a Talking Heads és társaik kísérletezését a funkkal, a diszkóval és akkoriban formálódó urban hangzásokkal (a Friends mindegyik zenésze ütőhangszeresként is hozzátesz ezt-azt a közös hangzáshoz). A Daniel Schlett hangmérnökkel felvett és a brit sztárproducer Paul Epworth (Bloc Party, Plan B, Florence + The Machine, Foster The People stb.) által megkevert bemutatkozó album, a héten megjelent Manifest! pár napig itt a Recorderen is meghallgatható elejétől végéig, ráadásként pedig egy londoni Friends-koncertről is mutatunk egy videoösszeállítást.

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

Az utóbbi két évtized talán legnagyobb tehetségű női dalszerző-előadójától, a New York-i zongorista-énekesnő Fiona Apple-től a 2005-ös Extraordinary Machine album után évekig csak különféle feldolgozásokat hallhattunk, de 2012-ben végre fényesen visszatér: a márciusi South by Southwest (SXSW) fesztiválon adott óriási sikerű koncertjén három új szerzeményt is bemutatott, június 18-ra pedig meghirdette negyedik nagylemezét, a hosszú című The Idler Wheel Is Wiser Than The Driver Of The Screw, And Whipping Cords Will Serve You More Than Ropes Will Ever Do-t. A közelgő korongról a hét elején egyszerre két remek dalt is közreadtunk (Anything We Want, Werewolf), de a mai napon közzétett első videoklip az albumot nyitó Every Single Night kislemezdalhoz készült. Az énekesnő fejére halott polipot, hátára élő csigákat pakoló rendező nem más, mint a New York-i születésű, de huszonévesen Prágában a nagy cseh szürrealista filmesnél, Jan Svankmajernél tanuló (az Ottóka című 2000-es filmben bábkészítőként és színészként is szereplő), másik nagy mentorának pedig a brit Brothers Quay ikerpárt tekintő Joseph Cahill, aki Franciaországban letelepedve saját filmjei mellett eddig főleg francia előadóknak forgatott videókat – az új Fiona Apple-klip mellett néhány korábbi munkáját is bemutatjuk.

A Radiohead kapcsán legutóbb Thom Yorke-nak a Modeselektorral közös This/All Buttons In kislemezét és közös Coachella-fesztiválfellépésüket mutattuk be (és azon poénkodtunk, hogy a német elektronikus duónak az idei Szigetre meghirdetett koncertjén biztos nem lesz ilyen illusztris vendégénekes, ám azóta kiderült, hogy Modeselektor sem lesz a Szigeten), sőt korábban már közreadtuk a Radiohead teljes 110 perces Coachella-fellépését is. Most annál az áprilisi koncertnél is sokkal jobbat kínálunk: a Recorderen e hétvégén élőben nézhető amerikai Bonnaroo Music & Arts Festival keretében a Portishead-dobos Clive Deamerrel hattagúra kiegészülve fellépő Radiohead a turné eddigi leghosszabb (és a rajongótábor szerint a legjobb) műsorát játszotta, 140 percben nem kevesebb mint 26 szerzeményt. A koncertet eddig kétszer lehetett látni nálunk, egyszer a ma hajnali élő egyenes adásban, majd a délutáni ismétlésben, de most iderakjuk a közvetítés HD-minőségű videofelvételét is teljes egészében, hátha valaki lemaradt róla, vagy újra szeretné nézni valamelyik részletét (ameddig el nem tűnik a YouTube-ról). Külön figyeljük oda arra, mit mond Thom Yorke a 99. perc táján, az első ráadásblokkban a Supecollider című szám előtt: „Ezt a dalt Jack White-nak ajánljuk. Tegnap láttuk őt. Nagy köszönettel tartozunk neki, de hogy miért, azt most még nem fogjuk elárulni nektek. Majd rájöttök!”

Friss listák Magyarországról