Megérkezett a világ legjobban várt dala. Amiből már akkor idéztek és amit már akkor parodizáltak, mikor még csak pár sor volt publikus belőle. A 2010-es év legtöbb lemezt eladó és legtöbb díjat kaszáló, veterán avantgardisták által kanonizált és egyetemi tananyagként elemzett előadója, Lady Gaga 2011 májusában érkező új albumának a beharangozó címadó dala, azzal a populista üzenettel, hogy származásra, etnikai háttérre és szexuális orientációra való tekintet nélkül mindenki tökéletes, ragyogó szupersztárnak született. Lényegében a Madonna-féle Express Yourself magas energiatartalmú változata (vagy mintha a Christina Aguilera-féle Beautiful nem vigaszdalnak, hanem partihimnusznak született volna), egyetlen igazán eredeti ötlet nélkül, de a meglévő alapelemekből példás arány- és stílusérzékkel dolgozva, kemény munkával, elég jó hatásfokkal, és ami a legfontosabb, nagyon szórakoztatóan.
A dal megjelenését maga Lady Gaga hozta a héten előre a tervezettnél is hamarabbra, a honlapján mától meghallgatható, de a világ leghíresebb Kolin-rajongója, Perez Hilton még magánál Gagánál is hamarabb tehette ki, és az ő oldaláról biztos nem fogják törölni, úgyhogy onnan vesszük át mi is. Íme:
ja, és persze nem Gaga fenti szerzeménye az első Born This Way című melegpárti partihimnusz, hanem ez az 1999-es house sláger a franciás Pour Homme alkalmi fedőnév mögé rejtőző brit Stuart Price-tól, aki pár évvel később... Madonna társszerző-producere lett:
de maga a Pour Homme-szám sem előzmények nélkül való, a fő hangmintája ebből az 1977-es Carl Bean-diszkódalból jött, mely még az I Was Born This Way címet viselte:
de maga a Carl Bean-verzió is feldolgozás, a gyökerek ugyanis egészen eddig az 1975-ös eredetiig nyúlnak vissza, melyet Valentino énekelt:
összeállította: Déri Zsolt
