Pontosan egy éve, 2011. július 23-án érkezett meg Amy Winehouse halálhíre. Ennek kapcsán érdemes újra előszedni az akkori Recorder-cikkeket: a 27 évesen alkoholmérgezésben elhunyt dalszerző-énekesnő élettörténetéről, a háza körül összegyűlt tömegről, M.I.A. 27 című daláról és a 27-es klubról, Amy utolsó ruhakollekciójáról... No és persze a halála után előkerült felvételekről, a Salaam Remi producer által közzétett Round Midnighttól az utolsóként rögzített Tony Bennett-duetten (Body And Soul) és az év végi Lioness: Hidden Treasures válogatásra összegyűjtött ritkaságokon át (Like Smoke, Halftime, Between The Cheats stb.) a három hete felbukkant Cherry Wine-ig, mely Nas vadonatúj Life Is Good albumára került fel. Természetesen Amy Winehouse halálának évfordulóján is elkerült egy eddig kiadatlan felvétel, melyből eddig csak egy néhány másodperces részletet ismerhettünk: a (Money) No More Jazz N' Blues című szám, melyet az énekesnő még tizenévesen, a kétezres évek elején írt egy bizonyos Edward Bigham társaságában, némiképp Erykah Badut idéző hangulatban.

A 2012-es londoni nyári olimpia Rock The Games dalsorozatában a Muse-féle Survival és a Chemical Brothers duó Theme From Velodrome-ja után még három brit előadótól érkezik egy-egy szám: Dizzee Rascaltól, a Delphictől és Elton Johntól (ez utóbbi az ausztrál Pnau együttessel közösen készíti el hivatalos olimpiai dalát). A Pet Shop Boys ugyan nem került be a hivatalos válogatásba, de Neil Tennant és Chris Lowe azért megcsinálták a maguk témába vágó számát Winner címmel, ráadásul a videoklipben is egy kívülálló sportot szerepeltetnek (a roller derby a dolgok mostani állása szerint legkorábban csak a 2020-as olimpiára kerülhet be hivatalos műsorszámként) és a főhős is egy igazi outsider (így a klip, melyet a Surrender Monkeys londoni kollektíva a London Rollergirls csapatának szereplésével rendezett, egyben a transznemű/transzszexuális emancipációért is síkra száll). Az új klipdal mellett bemutatjuk a már júniusban közzétett Insvisible című Pet Shop Boys-felvételt is, mely szintén rajta lesz majd a homoszex szinti-pop veteránjainak szeptember 17-én megjelenő Elysium albumán.

Kedvenc belga zenekarunk, a Keep You Close album turnéjával márciusban az A38-on klubkoncertező, de repertoárját a júniusi The Following Sea meglepetéslemezzel kibővítve az augusztusi Szigetre is visszatérő dEUS egy hete az egyik legszebb angol fesztiválhelyszínen, a kelet-angliai tengerparton lévő suffolki Southwoldben, egész pontosan a Stradbroke grófjának uradalmához tartozó Henham Parkban megrendezett Latitude Festivalon lépett fel, ahol Tom Barman és társai a szombat esti nagykoncertjük mellett nem is egy, hanem két kis akusztikus sessiont is tartottak: az egyiket szabadtéren az Off Guard Gigs videosorozat keretében, a másikat a Drowned In Sound brit zenei blog konténerében. Az utóbbinak a felvételei ma délben kerültek fel a YouTube-ra, így most itt a Recorderen már mindkét akusztikus dEUS-fellépést be tudjuk mutatni videón.

(X) Ma kezdődik az idei magyar fesztiválszezon egyik legizgalmasabb rendezvénye, a csehországi Kutná Horában 2009 óta megrendezésre kerülő Creepy Teepee hazai kistestvéreként is definiálható Rakéta Fesztivál. A hétfőtől vasárnapig, július 23. és 29. között Budapest belvárosának utcáin és különböző szórakozóhelyein zajló fesztivál fellépőinek nagy része az elmúlt két év (háló)szobazenei forradalmának szülötte, ahogy maga a Rakéta is a csináld magad jegyében indul. A cél egy olyan rendezvény alapjainak lefektetése, mely fellépési lehetőséget biztosít a nagyobb nyári fesztiválokról lemaradó, ám a jellemzően fővárosi, jellemzően az interneten szerveződő közönség által ismert és elismert, hazai és külföldi zenekaroknak. Cikkünkben a fesztivál teljes programja, illetve a fellépők egy-egy dalát tartalmazó, tegnapi beharangozó mixtape is megtalálható. Napi programajánlónkat a BB támogatja.

Amint azt pár nappal ezelőtt egy rövidhírben beharangoztuk, a Depeche Mode frontembere, Dave Gahan a hétvégén egy zárt körű koncerten élőben is elénekelte a brit Soulsavers kollektívával közösen írt és rögzített lemezének, a májusi megjelenése óta a Recorderen is meghallgatható The Light The Dead See-nek a dalait. A Rolling Stone magazin tudósítójának beszámolója szerint a Capitol lemezcég legendás hollywoodi épületének stúdiótermében mintegy 150 ember előtt tartott háromnegyed órás szombati koncerten az énekes a hattagú kísérőzenekar élén a Take Me Back Home című klipdal mellett még további hat számot adott elő (a lemezen énekelt tíz dalból), a fellépés végén pedig a Depeche Mode menedzsere, Jonathan Kessler elárulta, hogy a koncertfelvétel viszonylag rövid időn belül tévében és az interneten is látható lesz majd. Kessler ez után a jól sikerült próba után nem zárta egy-egy további hasonló koncert lehetőségét, bár hangsúlyozta, hogy Dave Gahan most elég elfoglalt ember, mivel Martin Gore-éknál, a kaliforniai Santa Barbarában rögzítik az új DM-albumot, melynek megjelenése 2013 áprilisára várható. Gahan basszusgitáros haverja, a titkos fellépés hírét a Twitteren kiszivárogtató Martyn LeNoble büszkén elújságolta, hogy koncerten kisegítő csellista nem más volt, mint saját 15 éves lánya, Marlon, Videofelvétel egyelőre nem szivárgott ki, de a Facebookra felkerült fotókból bőven tudunk mutatni.

Itt az ideje, hogy megünnepeljük a hét legjobb rocklemezét, ami persze aztán simán lehet a hónapé vagy később akár az évé is: az amerikai Délről, a georgiai Savannah városából származó Baroness együttes új dupla albumáról, a Yellow & Greenről van szó, mely a sludge és prog-metal gyökerektől a klasszikus rockzene felé elrugaszkodó kvartettet könnyen Georgia állam másik hasonszőrű csúcszenekarának, a Mastodonnak a szintjére emelheti (főleg a szorosan vett metáltáboron túlnyúló crossover népszerűség tekintetében). Ha ismerjük a Baroness-vezér John Baizley ritmusgitáros-énekes klasszikus hagyományokra épülő –  még az előző századforduló Art Nouveau irányzata és főleg a cseh Alphonse Mucha ihlette – festő-grafikusi művészetét (mely saját együttesének kiadványai emellett számos haverzenekar lemezborítóiról, turnéplakátjairól és pólóiról visszaköszön), nem meglepő, hogy a Mastodon első négy lemezének négy őselem tematikájával párhuzamosan ők színekre építették fel lemezsorozatukat: a 2007-es Red Album és a 2009-es Blue Record után Yellow és Green címen készítették el harmadik és a negyedik anyagukat, melyeket dupla albummá egybekapcsolva adtak ki 2012. július 16-án. A Yellow & Green mindkét fele egy-egy instrumentális bevezető tétellel indul (már az Eula című központi hétperces csúcsdal nagy fináléja is jelzi, hol a határ a két félidő között), sőt az energikus Yellow komplementereként működő lazább Greennek mintegy az egyharmada tisztán hangszeres szerzemény (még poszt-rock textúrák felé is elkalandoznak!), de a dallam- és ötletgazdagság végig lenyűgöző ezen a 75 perces anyagon – mely most itt a Recorderen is végighallgatható!

(X) A vasárnapokat általában nem szokás szeretni, a hétvégi lazítás és az éjszakányi közelségből fenyegető hétfői munkakezdés kontrasztja általában joggal nyomasztja az embert. De még mennyire nyomasztja, ha ráadásul magyar! Az "öngyilkosok himnusza", Jávor László és Seress Rezső Szomorú vasárnapja óta nálunk már-már mitikus, baljóslatú köd övezi a hét utolsó napját  – ha körülnézünk a magyar popzenében, talán ezért is láthatjuk, milyen gyakran nyúltak a témához a hazai előadók. Persze az obligát komorság mellett, főleg a kilencvenes években, kifejezetten bugyuta alkotások is születtek, a hiphop-vonal pedig a későbbi számok esetében jócskán felülreprezentált; következzenek tehát a vasárnapi dalok, az Omega, az Animal Cannibals, a Hősök, a Honeyball, Korom Attila és társaik előadásában, kommentár nélkül. Napi programajánlónkat a BB támogatja.

Friss listák Magyarországról

Már többször leírtuk, hogy a brooklyni Chairlift együttes jegyzi az idei év eddigi legjobb art-pop lemezét (a Recorderen végig is hallgatható Somethingot) és az év legjobb videoklipjét (az interaktív Met Before-t), a csodálatos énekesnőtől, Caroline Polachektől pedig az utóbbi hetekben két friss kollaborációt is bemutattunk: egy Leonard Cohen-feldolgozást a Girl Crisis női szupergupp élén (Dance Me To The End Of Love) és egy duettet a francia Sébastien Tellier-vel (In The Crew Of Tea Time). Most itt egy újabb vendégszereplés tőle: a szintén New York-i The Pains Of Being Pure At Heart indie pop zenekar dobosa, Kurt Feldman július 30-án jelenteti meg másik együttesének, a nyolcvanas évek szintetizátoros popzenéjében fogant Ice Choir projektnek a bemutatkozó albumát (Afar), és ennek zárószáma egy Caroline-nal közös duett, az Everything Is Spoilt By Use. A Noisey oldalán ma közzétett közös felvétel mellett a megjelenés előtt álló Ice Choir-album anyagának már több mint a felét meg tudjuk mutatni, és ráadásként melléteszünk egy múlt heti Chairlift-koncertet is az Arte televízió jóvoltából. (FRISSÍTÉS: július végére az Afar album teljes anyaga megérkezett, így cikkünk közepén már meg is hallgatható!)

(X) Szombat estére két helyszínen három különböző programot kínál az A38 Hajó. Este nyolctól a Tetőteraszon a Bin-Jip két tagja, Harcsa Veronika énekesnő és Gyémánt Bálint gitáros ad koncertet, finom elektronika helyett ezúttal a jazz virtuózabb oldalára helyezve a hangsúlyt. Őket követi a nyolcvanas évek vége óta töretlen népszerűségnek örvendő Depeche Mode Klub, a sötét tónusú brit újhullám legendáinak szerteágazó életművéből válogatva. Eközben a koncertteremben elkezdődik a Naga által alapított Hairy kiadó bulija, ahol a basszusközpontú elektronikus tánczene rajongóit az est húzóneve, Kovács Krisztián, azaz SanFranciscoBeat és társai, Andras Toth, Andras Bader (aka Andre) és Zajac szórakoztatják hajnalig. Napi programajánlónkat a BB támogatja.