Dögösség, álmodozás és a felfedezés öröme. New Fossils: Ecosphere (lemezkritika)

A jazzt a műfaji gettóból kiszabadító generáció egyik legismertebb zenekara harmadik lemezén merészet húz. Groove-ok, lebegő pszichedélia, rejtett részletek. Ez a kritika először a Recorder magazin 124. számában jelent meg.

A jazzutálásnak olyan komoly hagyománya van, hogy idén megjelent egy Hating Jazz című szakmunka is, úgyhogy az utóbbi évek talán legmeglepőbb fejleménye a jazzszeretés terjedése. Ennek egyik hazai éllovasa a New Fossils, akik merészet váltottak, ami túlmegy a basszusgitár és a szinti behozásán.

„A mai jazz így lesz real” – New Fossils-interjúnk

Ha vakteszten mutatnák, leginkább a Jazzbois és a Qualitons közös örömzenélésének tippelném. Vannak itt dögös, olykor komolyan megbillenő groove-ok, lebegő pszichedélia és exoticás álmodozás – és még sok minden más is, franciás cukiság Nagy Emmával, afrojazz és rockolás.

Az említettekhez képest az egyik különbség, hogy itt azért több a szóló, de ezek a jazzszeretés mellett még nem teljesen elkötelezettek számára is átélhetők. Továbbá a New Fossils szeret úgy eldugni ötleteket, hogy csak a kifejezetten figyelmes hallgatónak jöjjenek elő. Ilyen például az, ahogy a merengés + némi krimijazz alapról induló Merengo szinte pszichedelikus rockba váltó második része alatt megkezelt beszédtöredékek gazdagítják és koszosítják a hangzást. A többi felfedezésének örömét nem akarom elvenni senkitől.

Előadó: New Fossils

Cím: Ecosphere

Kiadó: Morotva

Megjelenés: 2025

Műfaj: jazz-funk

Kulcsdal: Merengo

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.