Nem jön a végén a feloldozás. Дeva: Avar (lemezkritika)

Дeva második lemeze hozza a védjegyszerű népzenés-elektronikus hangzást, többszólamú énekkel, aprólékos kidolgozottsággal. Mégis egészen más: szomorú és magányos, a reményről is lemondó, bátor album. Ez a kritika először a Recorder magazin 121. számában jelent meg.

Дeva második albuma hozza az immár védjegyszerűnek nevezhető hangzást: többszólamú, népzenéből táplálkozó, gazdag ének; hipnotikus, középtempós elektronikus zene; etnikus hangszerek, aprólékosan kidolgozott finom hangocskák.

Mégis, az Avar egészen más. A szintik hideglelősebbek, jobban szétterülnek a hangzástérben; kevesebb a réteg; az énekhang, hiába többszörözött, sokszor mintha magára maradna a zenei szövetben. Ezek az elmozdulások önmagukban talán nem tűnnek nagynak, de az összhatást jelentősen megváltoztatják. Mélységesen szomorú és magányos lemez az Avar, miközben továbbra sem lehet mást mondani rá, mint hogy nagyon szép.

Persze a Csillagon is volt bőven szomorúság, de egyrészt a végén jött a feloldozás, másrészt áthatotta az utópikus vágy az azonosulásra a természettel, az ősi tisztasággal. Az Avar még erről a reményről is lemond: „Hiába sír az őszi szél, nem értem meg, amit beszél / pedig egykor megértettem, vele együtt keseregtem” (Hiába).

A korai dalok slágeressége után bátor húzás volt a kevésbé direkt, albumként értelmezendő Csillag; az Avar pedig abban az értelemben is kompromisszummentes, hogy Дeva nem enged magának könnyű kiutakat, ha azok a művészi őszinteség kárára mennének.

Cím: Avar

Kiadó: Move Gently

Megjelenés: 2025. január 31.

Műfaj: folktronica

Kulcsdal: Hiába

9/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.