Évösszegzésünkben a 2024-es külföldi és magyar lemezes, valamint a filmes és sorozatos listák után most a magazin szerzői is bemutatják kedvenc dalaikat az elmúlt évből. A 2011-es, 2012-es, 2013-as, 2014-es, 2015-ös, 2016-os, 2017-es, 2019-es, 2020-as, 2021-es, 2022-es és 2023-as felvonás után következzenek a 2024-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók egy playlistben, rövid kommentárokkal. A második dj Frank Olivér.
A 2024-es személyes kedvenc dallisták sorát Fekete Ádám nyitotta meg.
EZEK VOLTAK 2024 LEGJOBB LEMEZEI A RECORDER SZERINT
Nem tudom akad-e olyan, aki emlékszik, hogy milyenek voltak az évösszegzős listáim az elmúlt pár évben... mindenesetre ez most pont olyan lett megint: műfajilag látszólag teljesen kaotikus, soha nem lehet tudni, hogy pár számmal később éppen merrefelé kanyarodik, de ennek ellenére azért van egy íve az egésznek és nagyszerűen megfér benne egymás mellett pl. a fuvolázós kiállással terhelt ultra-suttyó ausztrál beatdown hardcore (Speed), a széttekert groovy house sláger (Catz'n'Dogz), acid technóba oltott indie-valami (Bound By Endogamy), robotos-retrós, fenyegetően atmoszférikus electro (Panorama Lineal), új punk kedvenc (Sutros) és az indonéz világzene (LAIR). Avagy indonéz világzene az egyik legkiválóbb japán pszichedelikus rockzenekar (Minami Deutsch) által újragondolva.
És ha már Japán: onnan most is csomó minden került a listába, többek közt reggae, indie-rock, post-punk, pop és R&B-szerűség, csapatós hardcore techno és metalcore, a tőlük megszokott cuki-indie hangzástól most egy szám erejéig a lebegős shoegaze felé elkalandozó Czecho No Republic, no meg némi hip-hop és trap, utóbbiak közt pár teljesen elborult darabbal (szóval... az a Hiyadam track pl. vajon mi a fene akart lenni?). Ja, és persze ott van még Amaiwana, a fiatal énekesnő, aki nagyon remélem, hogy egy Shibuya-kei revival előfutára lesz, és akinek az oldalán visszatért a Pizzicato Five-ból ismert Maki Nomiya is. Ó, meg Kai Galactic, aki a lüktető, éjsötét techno zenéivel nálam egyértelműen az év felfedezettje volt elektronikus zenei vonalon.
Vagy másfelé kanyarodva: az amerikai Cold Cave új albuma kicsit felemás lett, de azért az év goth slágerét (She Reigns Down) így is egyértelműen ők szállították. Több-kevésbé rokon irányból jutott a listába még mexikói (nagyon)minimal-synth (Esqueleto Obsoleto) is, plusz némi EBM és electro industrial, utóbbiak közt kiemelt helyen a Cold Cave-hez hasonlóan Los Angelesből érkezett és az év messze legjobb EP-jét szállító Void Palace-szel (és a projekt mögött álló, már-már nevetségesen karizmatikus énekessel, aki olyan, mintha valami tinivámpírkönyvből lépett volna ki).
Meg persze szintén goth-közeli irányból ott a Cold Contrast debütalbuma, ami garantáltan akkor is az év magyar lemeze lett volna nálam, ha a szokásos szinte-semennyinél többet hallgattam volna hazai zenéket. Mondjuk azért az év magyar topslágere, a Káltes Ekwa Folyamistennő című instant klasszikus opusza azért így is eljutott hozzám. Sajnálatos viszont, hogy a hazai közönség értelmezhetetlenül nagy hányada nem hallotta ezt az alapművet, és így az arénakoncerteken a tinik továbbra sem azt üvöltik sikítva, hogy „Nukleáris nyárra vár, Szférák mélyén cirkulál”, hanem mindenféle, arénás együtténeklésre ennél sokkal kevésbé méltó szövegeket. Ezért tart ott ez az ország, ahol!
Mondjuk két hazai előadó (DVX NVX és a csodás Pilot Voyager) azért még a playlistet záró nyugis-nyomasztós (kinek melyik) részbe is jutott a visszatérő versenyző svéd Atrium Carceri és társai mellé. A lista legelejére pedig a nálam évlemeze kategóriás (megintcsak japán) Ålborg nyugis-melankólikus csodazenéje került.
FRANK OLIVÉR KEDVENC 2023-AS DALAI ITT HALLHATÓAK
