Két évtizede hallottuk először a poptörténelem legjobb prosztóslágerét, ami ráadásul a 21. század egyik legnagyobb trendjének, a déli hiphop hódításának is kulcspillanata. Ez a cikk először a Recorder magazin 119. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2004-ben.
„Néha csak visszatekintve tudjuk megállapítani, hogy mely dalok térítették új irányba a popzenét, de amikor a Yeah! a csúcsra került, a változás azonnali és tagadhatatlan volt” – írta Tom Breihan The Number Ones sorozatában. „Egyszerre csak popsztár lehettél azzal, hogy egy ujjal lejátszható szintiriffekre kiabáltál.” Hosszabb távon pedig a déli hiphop mainstream áttörésének kulcspillanata a Yeah!, és több mint egy évtizedes trapuralom után aligha kell magyarázni, miért olyan fontos ez poptörténetileg. Bár névleg Usher daláról van szó, Lil Jon – aki nemcsak kiabál, de producer is – nagyobb szerepet játszott abban, ami kiemelkedővé tette a számot: ő hozta az R&B-sztárnak a déli stílust, a crunkot.
Ha a Yeah!-re gondolunk, elsőként a szintimotívum fog eszünkbe jutni. Egyrészt a pofonegyszerű dallam, ami tényleg lejátszható egy ujjal, három hangból áll (G, D, Esz, el kell találni egy fekete billentyűt), mégis rögtön tudod, hogy ez a Yeah! (Ebből a szempontból olyan, mint a We Will Rock You dobja.) „Ez a legfontosabb a zenében: ahogy elindítod, rögtön be kell találnia. A dallamnak az első pillanatban ütnie kell” – mondta később a Lil Jonnal együtt dolgozó billentyűs, James “LROC” Elbert (amúgy klasszikus képzettségű zongorista). Másrészt a beleapofádba szirénázó hangzás, amit egy Novation A-Stationnel értek el, amit LROC Miamiban vásárolt. „Jártunk a sztriptízklubokba, és hallottuk ezeket a technós cuccokat. Jon tudni akarta, mivel csinálják ezeket a szintihangzásokat.”
A crunk nyilván nem a semmiből érkezett a slágerlista tetejére. A déli hiphop leginkább kluborientált műfajának eredete a Miami bass, amit Atlantában lelassítottak és beoltottak az őshiphop rövid elkántált frázisaival. Az ősforrás a Three 6 Mafia, de Lil Jonnak olyan fontos szerepe volt a műfaj népszerűsítésében, hogy joggal nevezhette magát úgy: The King Of Crunk. A kilencvenes évek középén született műfaj a 2000-es évek elején kezdett Atlantán kívül hódítani; 2003-ban Lil Jon & The East Side Boyz Get Low-ja a slágerlista második helyéig jutott.
Ezért amikor az Arista kiadó feje, LA Reid akart egy mindent elsöprő single-t Usher Confessions című lemezéhez, akkor Lil Jonhoz fordultak. Adódott még némi komplikáció: az elsőként leadott alapról Lil Jon úgy tudta, hogy azt nem használta fel a Jive kiadó, mégis megjelent Petey Pablo számában, úgyhogy gyorsan összedobtak egy másikat.
Bár Usher a Burn című (később szintén listavezető) számot akarta single-nek, Lil Jon a karácsonyi szünet alatt rádiós DJ-knek kiszivárogtatta a Yeah!-t, és a hatás perdöntő volt. Ez lett az év meghatározó slágere. Tizenkét hétig vezette az amerikai listát, számos más országban is éves szinten benne volt a top 10-ben, a Confessions pedig – aminek egészére egyáltalán nem jellemző ez a szám – a 21. század egyik legsikeresebb albuma lett.
 |
| Ludacris, Usher és Jay-Z a Confessions premierpartiján 2004-ben |
Bár a crunk és annak R&B-vel keresztezett változata (crunk&B) hozta az első világraszóló sikert a déli hiphopnak (2004 nyarán Ciara Goodies című száma is első helyre jutott), a déli hiphopból a trap lett a nagy győztes. A crunk tömény hangzása kevés variációt enged, a trapben viszont sok az üres hely, amit sok mindennel ki lehet tölteni az EDM-szintiktől az akusztikus hangszerekig, így jobban meg tudott újulni, amikor unalmassá vált egy mutációja. Ezekben az években a déli hiphop több változata is ott toporgott már a világhódítás küszöbén. T.I. definitív Trap Muzikja 2003-ban az albumlista negyedik helyéig jutott; 2004-ben Lil Wayne kiadta a Tha Cartert, aminek mindent taroló a harmadik része 2008-ban véglegessé tette a déli hiphop győzelmét.
Rónai András
Usher (feat. Lil Jon & Ludacris): Yeah!
Megjelenés: 2004. január 10.
Kiadó: Arista
Játékidő: 4:13
