Meddig lehet elmenni a kaszabolással? ZULI: Lambda (lemezkritika)

Az egyiptomi ZULI a dekonstruált klubzene egyik legismertebb producere. Új lemezével váratlan húzott: érzelmes dalokra ereszti rá az arzenálját. Ez a kritika először a Recorder magazin 117. számában jelent meg.

ZULI 2018-as Terminal című lemezével lett ismert, ami a dekonstruált klubzene egyik legjobbja. Ezen az egyiptomi (már Berlinben élő) producer a trap, breakbeatek satöbbi mellett arab elemeket is szerepeltetett szétcincált, instabil formákba újra összerakott zenéjében, de ennél jóval többről volt szó – a 2021-es Bro!-n jól be is szól azoknak, akik „arabic fusionnek” címkézik őt.

A Lambda látszólag egészen más, de valójában mégsem. ZULI romantikus, érzelmes (és részben most is arabos) dalokra ereszti rá az arzenálját: idegenszerű effektek, torzulások, megakadások, túltelítettség, felborított struktúrák satöbbi. A hasonló megközelítésű alkotókra (például Arca, Lotic) általában a túlfeszített dráma jellemző, a Lambda viszont lassabb és kicsit visszafogottabb, sokszor a dobokat is elhagyja.

Mintha ZULI azt vizsgálná, meddig lehet elmenni a darabolással-kaszabolással, hogy közben mégis valami maradjon a dalszerűség lényegéből – és ezzel paradox módon ráerősít a drámaiságra, sokszor kifejezetten megrázó lesz a zene. 

Előadó: ZULI

Cím: Lambda

Kiadó: Subtext

Megjelenés: 2024. 

Műfaj: dekonstruált dalok

Kulcsdal: 10000 (Papercuts pt. 1) ft. MICHAELBRAILEY

8/10

Rónai András