Rodrigo Amarante 5 nagy pillanata

Ő írta a Narcos című sikersorozat főcímdalát, de Rodrigo Amarante jóval többet tud ennél: szülőhazájában, Brazíliában óriási rocksztár, csinált kultzenekart a Strokes dobosával, játszott Norah Jonesszal, Gilberto Gillel, és a furatrubadúr Devendra Banharttal, október 5-én, szombaton pedig gyönyörű szólódalait adja elő egy szál gitáron a Zene Házában.

Wagner Moura mint Pablo Escobar a Narcosban.

 1. Tuyo, a Narcos főcímzenéje

Rodrigo Amarante gyerekkorában filmrendező akart lenni, így nem csoda, hogy álommelója egyben a legismertebb száma lett. Nagy rajongója, a Narcos egyik rendezője, az Elit halálosztók révén saját jogán is kultikus José Padilha kérte fel, hogy írja meg a Netflix-sorozat főcímdalát, amin Amarante igazi rendezőként kezdett el gondolkodni, és elképzelte, hogyan született meg a mindenen átgázoló drogbáró, Pablo Escobar személyisége. A Tuyoval azt a bolerót írta meg, ami akár Escobar anyjának a kedvenc száma lehetett volna: Amarante úgy képzelte, hogy rajongott Carlos Gardelért, a nagy argentin tangósztárért, aki a harmincas évek közepén halt meg repülőbalesetben, a kolumbiai Medellinben, ahol Escobar is felnőtt. Ezért hangzik úgy a Tuyo, mintha a 30-as években született sztenderd volna, amit az ötvenes években vettek újra fel, és ezért becsapósan romantikus a szövege is.

Első blikkre szép szerelmes szám a Tuyo, de a végére nyilvánvalóvá válik, hogy egy drogbáró mindent felzabáló, kisajátító, megfojtó szerelme dolgozik mögötte: amire ránéz, az az övé. Amarante el is képzelte hozzá a jelenetet: a 8 éves Pablo az édesanyjával hallgatja a rádiót, ez a szám szól, és az anya, aki arról álmodozik, mennyire más élete lehetett volna egy olyan férfival, mint Gardel, belecsöpögteti a csalódottságát, a frusztrációját a fiúba a szegénységben: senkiben se bízzál, csak az a tiéd, amit elveszel magadnak.

A Narcos nagy hangsúlyt fektetett a főcímdalára, már a forgatás előtt felkérték Amarantét, aki az első epizód forgatkönyvét is megkapta, és a dal annyira tetszett az alkotóknak, hogy bele is forgatták a nyitórészbe, amiben Escobar egyszer dúdolja is a Tuyót. Ahogy a sorozat, úgy a dal is hatalmas siker lett, Amarante szólózenészként is keresett lett, Padilha pedig később már komplett filmzenét íratott vele (a 7 vérfagyasztó nap című terrorista-thrilleréhez). Legutóbb Amarante Az apa három lánya című film zenéjét szerezte.

NEMSZAMBA - BRAZÍLIAI HAGYOMÁNYOS POP ÉS ROCK.

2. Brazil rocksztárság a Los Hermanosszal

Rodrigo Amarante a szülei szambaiskolájában nőtt fel, de amikor gitárt fogott a kezébe, már Johnny Marr akart lenni a Smithsből. Mivel a filmrendezői álom nem jött össze (messze volt a suli és drága), újságírást tanult Rióban, és amikor az énekes-gitáros Marcelo Camelo hívta, belépett az egyetemi zenekarába. Ebből lett a Los Hermanos, Brazília egyik legnépszerűbb, stadionokat megtöltő, reprezentatív rockzenekara.

Sikerüket az Anna Júlia című szuperslágernek köszönhették, az ezredfordulón ez ömlött mindenhonnan, rádióból, tévéből Brazíliában, ők pedig 80 ezres tömegeknek játszhattak hatalmas fesztiválokon. (Később a Brazíliába költözött Traffic-alapító, Jim Capaldi is feldolgozta a számot angolul, a gitárszólót George Harrison játssza.) A Los Hermanost, bár kicsit megrengette, nem törte meg a hirtelen jött siker, nem maradtak egyslágeres banda: a Grammy-jelölésig jutó debütlemezük után váltottak, értek, finomodtak, és a kezdeti skás, punkos indie-zenéjükbe egyre több brazil ritmust, szambát, bossa novát, MBP-t csempésztek.

ZENEI SZIVÁRVÁNY – A BRAZIL MBP TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG

Ez egybeesett azzal, hogy a punk/hardcore felől induló Los Hermanosban egyre nagyobb teret kapott dalszerzőként Amarante, aki a második, kásás-kazettás demón (Chora, 1998) még csak fuvolázott és énekelt, a zenekar csúcsműveinek tekintett nagylemezeken, a Bloco do Eu Sozinhón és a Venturán viszont már több slágert is ő szerzett (Último Romance, Sentimental stb.).

A Los Hermanos 2005-ben adta ki utolsó lemezét (4), de időről időre összeállnak nosztalgiázni, és a mai napig megtöltik a brazil stadionokat. Ez egy hangulatos koncertfilmjük 2004-ből, szuperlelkes, mindent éneklő közönséggel; a Los Hermanos pedig zeneileg ekkoriban volt a csúcson.

3. Little Joy: egy kis boldogság a Strokes dobosával

Amikor a kétezres évek közepén a Los Hermanos szétszéledt, a New York-i indie poszterzenekara, a Strokes is épp szünetet tartott. A csapat brazil-amerikai dobosával, Fabrizio Morettivel jó barátságot ápolt Amarante, mivel a két zenekar korábban játszott is együtt Portugáliában. És amikor Amarante egy másik barátja, a furafolk-trubadúr Devendra Banhart elhívta Los Angelesbe, hogy játsszon és hangszereljen az aktuális lemezén (Smokey Rolls Down Thunder Canyon), akkor Fabrizióval is összejöttek dalokat írni. Bevették a Strokes-dobos akkori barátnőjét, az énekes-dalszerző Binki Shapirót, és ez lett a Little Joy, ami néha tényleg olyan, mintha összeeresztenénk a Los Hermanost a Strokesszal (hallgasd meg pl. ezt a dalt), de azért több is annál.

Ez is az angolszász gitárpop és a brazil zenék között mozog, de ott van benne életük legszebb nyara, annak minden gondtalan öröme, napfénye és nosztalgiája is. Olyan felhőtlenül írtak együtt dalokat, ami meglepte Amarantét, mert a Los Hermanosban nem volt ilyen élménye (ott mindenki hozta a saját számát, amiken aztán keveset csiszoltak zenekarként), és ez tökéletesen érződik a Little Joy-on, aminek a neve is telitalálat: nincs itt semmi egetrengető, de bármikor felrakod, egy kis örömöt csempész az életedbe.

A triónak egyetlen lemeze jelent 2008-ban, a Rough Trade-nél, és bár nekiálltak a folytatásnak, és született is pár dal, az több tényező miatt sem tudott megvalósulni (Moretti és Shapiro szakítottak, újra összeállt a Strokes), Amarante pedig úgy döntött, megírja inkább élete első szólólemezét.

EZEK A LEGJOBB BRAZIL ZENÉK LAZULÁSHOZ MAGYAR DJ-K SZERINT

4. Drama: az érzékeny férfivá válás lemeze

Ez lett a gitárra, zongorára és Amarante elragadó énekhangjára írt Cavalo, amit 2021-ben követett a brazil mellé argentin, mexikói, Puerto Ricó-i és salvadori zenéket is beemelő, gazdagabban hangszerelt Drama, amit Amarante eredetileg a legpuritánabb lemezének szánt. A Drama koncepciója egy emlékből született meg, amikor Amarante apja lenyírta a fiú fejét, hogy megkímélje a hosszú, folyton összekoszolódó hajjal járó „drámától”, az énekes-dalszerző pedig ennek kapcsán kezdett el szembenézni azzal, milyen mintákat kapott arról, hogy mit jelent férfinak lenni, kontrollálni az érzelmeidet, és megpróbálni mindig nyugodtnak, objektívnek, racionálisnak maradni.

A SZAMBÁTÓL AZ AVANTGÁRDIG ÉS VISSZA – A SAO PAULÓ-I CLUBE DE ENCRUZA-SZÍNTÉR

„A drámának sokféle jelentése van. Angolul egy műfajt is jelöl: a drámával azt is választod, hogy konfrontálódsz valamivel. Ez szól a legkevésbé a szórakozásról; azért választod, hogy érezz valamit. [...] Ugyanakkor a dráma túlzás is. Az érzelmek felesleges eltúlzása. Valami, ami kellemetlen. Számomra ez volt a szó jelentése gyerekként. Azt nevelték belém fiúként, hogy nem láthatnak drámázni. Nem lehettem olyan érzékeny, amilyen voltam. Meg kellett szabadulnom az érzéseimtől” – mesélte Amarante egy podcastban, akinek az volt a terve, amikor elkezdte írni a lemezt, hogy kerülni fogja „a modulációkat, a szofisztikált akkordmeneteket, a zenei piruetteket”.

„Szinkópált ritmusokat akartam, kétakkordos dalokat, refrén nélküli számokat. Van, ami rá is került a lemezre. De a lemez készítése közben rájöttem, hogy még mindig erre reagálok. Próbálok úgy férfi lenni, ahogy apám tanította. Nem engedem meg magamnak, hogy azzá váljak, aki szerintem vagyok. Rájöttem, hogy pont az ellentétét kéne csinálnom. 16 hegedű? Jöjjön! Csembaló-kontrapunkt? Naná! Eldöntöttem, hogy a súlyos érzéseimről fogok írni, a gyengeségeimről, amikről nem szabadna másnak tudnia. Ezért lett a címe Drama” – mesélte a zenész, aki maga is meglepődött, hogy mennyire megkönnyebbült a lemez után. 

„Nagyon jó volt, hogy végre megnyugodhattam, és kiengedhettem ezeket a dolgokat. Ami kijött, abból sok minden komor és melankolikus, de sok öröm is van ebben. Mint amikor sírás után elneveted magad, mert végre megszabadultál attól, ami nyomasztott. Észre se vettem, mennyi terhet cipeltem magammal.”

5. „Szabadnak lenni annyi, mint tartozni valahova”: A közreműködések

Amarante a Draman is megfogalmazza életfilozófiáját: szabadnak lenni annyi, mint tartozni valahová, közösséget alkotni és építeni, pláne a politikai-társadalmi megosztottságnak ebben a vészterhes korában. Ehhez pedig zenészként is tartja magát: ha hívják, megy hangszerelni, gitározni, énekelni, dalt írni vagy kipofozni. Hogy csak párat mondjunk, játszott Norah Jonesszal, Tom Zével és Natalie Lafourcade-dal, viccből tátogott Kevin Morby egyik klipjében (akivel van egy szép live sessionje is), Devendra Banharttal pedig három lemezén is dolgozott (sőt, Caetano Velosót is játszottak együtt).

HELYBŐL LŐTT TIZENEGYES: A BRAZIL TROPICÁLIA TÖRTÉNETE

Amaranténak a közreműködései is izgalmasak, szépen hozzák az ars poeticáját: „Megpuhítani valaki szívét 3 percre? Ez minden, amit akarok."

Ez pedig egy csodás NPR-koncert az első szólólemeze, a Cavalho idejéből. Talán ez áll a legközelebb ahhoz, amit a Zene Házás szólóestjén is láthatunk majd tőle (a lejátszás a rossz YouTube-cover ellenére működik):

Rodrigo Amarante
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2024. október 5. (szombat) 19.30-21.00
Belépő: 10900 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

nyitókép: Julia Brokaw