Szerdán Suzanne Ciani, a diódák dívája a Magyar Zene Házában!

Kihagyhatatlan alkalom: először játszik Magyarországon az elektronikus zene egyik úttörője, a new age-legenda Suzanne Ciani szeptember 18-án a Zene Házában, egy speciálisan neki installált, térbeli audioélményt nyújtó hangrendszeren.

„Sokat gondolkodtam azon, hogy miért volt az én utam mindig kicsit más. Ha valaki más meg tud csinálni valamit, csinálja. Én azt akarom csinálni, amit csak én tudok.” Így kezdi a róla szóló, A Life In Waves (Egy élet hullámokban) című dokumentumfilmet Suzanne Ciani, akinek a klasszikus zene volt a szenvedélye, de amikor a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen találkozott Don Buchlával, egy csapásra megváltozott az élete. Buchla a hatvanas évek ellenkultúrájában is fontos szerepet játszó zenei feltaláló volt, aki az elsők között épített moduláris szintetizátort, és a róla elnevezett Buchla óriási hatást gyakorolt Cianira.

„Úgy csinált zenét, ahogy az emberek régen telefonáltak: egymásba dugdosta ezeket a kábeleket. Nem voltak billentyűk. A legfurcsább dolog volt ez akkor a világon” – mondja Ciani egyik testvére a doksiban, akivel a lemezkiadók is egyetértettek, ugyanis New Yorkba költözve hiába kopogtatott náluk Ciani, elhajtották. „Miért nem énekelsz? Hol a gitár? Lány vagy, muszáj énekelned!” Eleinte erotikus filmekhez írt zenét, hogy fenntartsa magát (később A stepfordi feleségekben ő hozta létre a kisvárosi robotnők baljós kísérőzenéjét, de írt zenét Joel Schumacher első rendezéséhez, a Csökke-nőhöz is); kis helyeken, múzeumokban, kiállításokon játszott a Buchlájával, és próbált betörni a reklámiparba, mert ott volt kereslet az új, elektronikus zenei hangzásokra.

Amikor a legmenőbb New York-i reklámügynökség zenei részlegének vezetője már többször felültette, és nem ment el a megbeszélt találkozóra, Ciani utánament az irodába, és egyszerűen bemasírozott az ajtaján. „Kétségbe voltam esve, éheztem” – mondta a meseszerű esetről, Billy Davisék ugyanis épp az új Coca-Cola reklámon dolgoztak, amiben üresen volt hagyva egy kis rész. „Tudsz ide csinálni valamit?” – kérdezte. Én meg mondtam, hogy hogyne tudnék.”

A Coca-Cola híres szisszenését (és a kiöntött üdítő bugyogását) a Buchláján ott helyben kitaláló Ciani ezután sorra kapta a megbízásokat: csinált ikonikussá vált hanghatásokat flipperhez, mosogatógéphez, de az ő munkája volt a videojátékos Atari hanglogója is. Kiváló üzletasszonynak bizonyult: hamar a saját lábára állt és az övé lett a vezető sounddesign cég New Yorkban, de ehhez nem kellett feladnia a művészi integritását, sőt: a reklámzene az elektronikus kísérletek tökéletes terepe volt. „Volt benne valami költői, mert nem volt meg a nyelvezete annak, amit akartak, ezért olyanokat mondtak, hogy legyen a zene bolyhos.”

Ciani a reklámmunkákból szerzett biztos anyagi hátteret arra használta, hogy művészként is függetlenné váljon: kiépített magának egy házi stúdiót, és beszerezte azt az igencsak drága eszközparkot, szintetizátorokat, dobgépeket, amivel egyedül, két év alatt (hétvégente) megírta és felvette első nagylemezét, amivel aztán újra elkezdett házalni a lemezkiadóknál. Se Amerikában, se Európában nem járt sikerrel, de Japánban igen, és 1982-ben megjelent a Seven Waves, ami nemcsak Ciani, de a new age zenék egyik alapműve lett. „A Seven Wavesszel egy kifejezetten érzéki, nőies, romantikus, szenvedélyes, érzelmes zenét akartam létrehozni – gépekkel” – mondta Ciani, aki szerint a férfi szexualitás inkább „pumpáló ritmusként” jelenik meg az elektronikában, a női pedig „egy lassú, hullámszerű forma”.

„Tulajdonképpen ez egy szexuális metafora, mert a hullám formája és energiája nagyon lassan épül fel, aztán csúcsra jut és felszabadul – nevezzük ezt orgazmusnak. De ez a hullám energiaformája, és a hullám energiarendszere a hatalom tükörképe. Amikor azt mondom, hogy a hullám alakját használom, nem egy felfelé és lefelé menő skáláról beszélek. A hullám egy energiaparaméter, és ez lenyűgöző, mert a víz valójában nem mozog. A hullám egy energia, amely átáramlik a vízen és mozgásba hozza azt. A Hold befolyásolja a hullámok mozgását. Van egy ciklusa, ami szintén nőies. A nők ciklusa a Holdon alapul. Ez irányít minket – szóval minden összefügg.”

Ciani igazi úttörő volt az elektronikus zenében, ahol eleinte nehezített terep volt számára nőként érvényesülnie: „Akkor még nem voltunk egyenlőek. Nem is tudom, el lehet-e képzelni, milyen volt akkoriban. Tényleg nem lehet. Ez még azelőtt volt, hogy a nőket emberszámba vették volna” – mondja Ciani, akinek a lemezkiadós visszautasításokon túl is sok sztorija van erről. Buchla cégétől például az első nap kirúgták, mert találtak egy rossz forrasztást, és kérdés nélkül azt feltételezték, hogy az új lány a hibás. Másnap csak azért is visszament dolgozni, és ottragadt, de amikor az ő javaslatára tartottak egy órát, ahol szabadon lehetett kérdezni az amúgy szűkszavú zseni Buchlától, azt mondták neki, ne vegye magára, de úgy döntöttek, az órákat ezentúl lányok nem látogathatják. „Hogy ne venném magamra? Én voltam az egyetlen lány!”

„Az, hogy nem tekintettek velük egyenlőnek, arra sarkallt, hogy még több energiát fektessek bele. Ezt csinálták a nők akkoriban. Jobbak voltak. Ha egy férfi jól tudott valamit csinálni, a nő megcsinálta még jobban, és így érdemelte ki, hogy észrevegyék” – mondta Ciani, aki a 70-es, 80-as években tényleg éjt nappallá téve dolgozott, aminek az vetett véget, hogy mellrákkal diagnosztizálták, ő pedig a pörgős New Yorkból egy óceánparti kisvárosba, Bolinasba költözött, ahol egész nap hallgathatta a fő inspirációját adó víztömeg hullámzását.

Ciani a Seven Waves után kijött a Vangelis-szólókkal megtűzdelt The Velocity of Love-val (1986), amin talán legismertebb dala (a címadó) is helyet kapott, a '90-es évekre pedig fokozatosan visszatért az akusztikus hangszerekhez, csinált zongoraalbumokat, komponált nagyzenekarra. Az ambient, a new age és a neo-klasszikus zenék között mozgó szintihősnőt a 2010-es években aztán megkereste a Finders Keepers, hogy kiadná korai elektronikus zenei anyagait, és Ciani iránt megnőtt az érdeklődés, és elkezdett újra aktívan koncertezni a Buchlával. Ciani, aki tipikus példája azoknak a művészeknek, akik a szakmájukban legendásak, de szélesebb körben méltatlanul kevesen ismerik őket, ekkorra végleg kanonizálódott, és ma már a „diódák dívájaként”, az elektronikus zene ötszörös Grammy-jelölt pionírjaként járja a világot, tart előadásokat, és koncertezik. (Első, 50 éve adott Buchla-koncertjének hanganyaga épp most nyáron jelent meg.)

Ciani szeptember 18-án lép fel először Magyarországon, a Zene Házában, ahol a kvadrofón hangzás szenvedélyes kutatója egy speciálisan erre az alkalomra installált, Magyarországon szintén először hallható Adamson Immersive Audio hangrendszeren játszik majd. Előtte fellép a Дevaként ismerős Takács Dorina és Zahár Fanni elektronika-ének-fuvola duója, akik egy ősi mantrákat életre keltő, folyamatzenés szertartással készülnek, valamint elektroakusztikus szólókoncertet ad Szende Natalie.

"HA ELKAP A FLOW, AZ GERJESZTI AZ ENERGIÁT" – INTERJÚNK ZAHÁR FANNIVAL

A Zene Háza dívaévadába is illeszkedő esemény a Sisters with Transistors című dokumentumfilm vetítésével kezdődik (18 órától, szintén a koncertteremben), amely az elektronikus zene női úttörőinek történetét meséli el, és Suzanne Ciani-koncertjeggyel ingyenesen megtekinthető.

Suzanne Ciani
Előzenekar: Takács Dorina & Zahár Fanni, Szende Natalie
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2024. szeptember 18. (szerda) 20.00-22.30
Belépő: 5900 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.

Ciani mesél tömören-frappánsan a Buchla működéséről:

Ciani 1980-ban David Lettermannál, aki a népszerű late-night show-jában bohóckodik vele:

A Zene Házában is vetített dokumentumfilm előzetese:

nyitókép: Katja Ruge