Furcsán gyönyörű zenét játszik, és magyar kötődése is van John Mausnak, ami nem merül ki annyiban, hogy az egyik száma szólt a Külön falkában. A szintis-gótos-posztpunkos lofi zenész július 27-én lép a Hajó fedélzetére.
Az 1980-as születésű amerikai John Maus egy rövid ideg az Animal Collective-alapító Panda Bear billentyűse is volt, de könnyűzenei pályáját az Ariel Pink’s Haunted Graffiti projektben kezdte, harmadik lemezével pedig lepipálta egykori főnökét: a We Must Become The Pitiless Censors Of Ourselves a Recorder 2011 legjobb lemezeit összegző, év végi listájára is könnyedén felkerült. Maus zenéje „valahol a Végtelen történet képzeletbeli felnőtt verziója, a Joy Division, a nyolcvanas évek darkos szinti-popja és az űrben játszódó gagyi sci-fik között, azoktól nagyjából egyenlő távolságra helyezkedik el. 2011-ben az amerikai indie popban mindenki a nyolcvanas évek korábban cikisnek tartott hangszíneivel játszott, és ez egyszerre a legeredetibb, legautentikusabb, legviccesebb és legmegrázóbb módon John Mausnak ment” – írtuk kritikánkban arról az albumról, ami a zenészt érő, gúnyos kritikáknak is elejét vette.
A hypnagogic pop előfutáraként is számon tartott, sosemvolt nyolcvanas évekbeli nosztalgiazenét játszó lofi-zenész pályaképe sem mindennapi, ezt így összegeztük 2017-es lemezéről, a Screen Memory-ről szóló kritikánkban: „John Maus összerakott egy rakás magánkiadású felvételt (ezek nem rosszak), majd két földalatti, alig ismert, rendesebb nagylemezt (ezek nagyon jók), aztán kiadott két albumot, amelyekkel nagy kultusza lett (az egyik zseniális stúdiólemez, a másik szuper reszligyűjtemény).
Mindezzel 2012-ben hagytuk magára hősünket, aki ekkor elment befejezni a doktoriját politikai filozófiából. Meg épített pár modulár szintit, amikkel felvette új albumát. A negatív emléket elfogadhatóbbal elnyomó screen memory pszichológiai szakkifejezés elég pontos erre a sokrétegű, mégis egységes, maszatolós anyagra, amit minden korábbinál erősebben lengi be a Maus szerint rá amúgy közvetlenül nem is ható nyolcvanas évek szelleme. Oké, egy Cure-lemezen soha nem szerepelhetett volna annyira röhejesen karikatúraszerű előadás és sor, mint itt a síri hangon ismételgetett „a háziállataid el fognak pusztulni”. Amilyen komoly, annyira vicces, mint az LP és Maus maga.”
Az egy évvel később megjelent Addendum című albuma egyfajta könnyedebb kiterjesztése volt a Screen Memoriesnak. Élőben azóta viszont ritkán lehetett látni: 2018 nyarán, a Maus-turné lettországi koncertje előtt, mindössze 30 éves korában elhunyt a testvére, a zenekarában basszusgitáron játszó Joseph Maus, akinek halálát diagnosztizálatlan szívbetegsége okozta. Maus később többször is botrányba keveredett Amerikában, legutóbb azért, mert Ariel Pinkkel együtt részt vett a 2020-as elnökválasztás utáni Trump-tüntetésen, ami a Kapitólium ostromához vezetett (bár a zavargásokban egyikük sem vett részt, Maus pedig a Bibliát idéző, rejtélyes Twitter-üzenetkben határolódott el mindenféle szélsőséges eszmétől). 2023-ban ő lett volna az ElectriCON fesztivál egyik headlinere, de fellépését végül törölték; gázsijának egy részét rasszizmus- és fasizmusellenes civil szervezeteknek ajándékozta.
Maus 2019 februárja óta először indul nagyszabású (európai) turnéra, amelynek a cseh Pop Messe Fesztivál után az A38 Hajón lesz a második állomása. Mausnak egyébként van magyar kötődése: felesége a Karádi Krisztina néven született, absztrakt festőként és grafikusként ismert Kika Karadi. Koncertje előtt a sötét és fülbemászó poszt-punkot játszó Vidal melegít.
John Maus
Előzenekar: Vidal
Helyszín: A38 Hajó
Időpont: 2024. július 27. (szombat) 20.00
Belépő: 7900 Ft (elővételben)
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.