Poptörténelmi diadalmenet előtt a halandóságról elmélkedni. Azahriah: skatulya I (lemezkritika)

Azahriah nem sokkal a tripla arénázás előtt adta ki skatulya I című EP-jét, ami nagyrészt arról szól, hogy nem a siker számít, hanem valami egészen más. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

Azahriah annyira meghatározó lett a magyar popban, hogy már észre sem vesszük, valójában mennyire nem természetes – és mennyire örvendetes –, hogy a mainstream legközepén reggae-t, latin popot, afrobeatset hallunk; hogy ska-ízekkel gazdagodik nála a mulatós, vagy éppen a System Of A Downhoz nyúl ihletért; vagy hogy ügyes hangdizájnnal játékos kis pattogásokkal dobja fel a három részből álló (részben a klasszikus hiphophoz is visszanyúló) cipoe-t.

Hab a tortán, hogy poptörténelmi diadalmenete (Puskás Aréna) előtti kiadványának fő témája a halandóság és etikai következménye: a gazdagság, siker mit sem számít, csak az, hogy önazonos és egyenes ember vagy-e. A felhasznált stílusok és az énekstílus radikális sokfélesége könnyen elfedi, de a skatulya I azt is bizonyítja, hogy Azahriah single-ök helyett nagyobb egységekben gondolkodik: az egyes számokat megemeli az, ahogy megkapják a helyüket a valószínűtlen könnyedséggel egybefolyó egészben.

AZAHRIAH: „MÉG CSAK MOST FOGOM MEGÍRNI A LEGNAGYOBB SLÁGEREKET”

Előadó: Azahriah

Cím: skatulya I

Kiadó: Supermanagement

Megjelenés: 2024. április 18.

Műfaj: pop

Kulcsdal: cipoe

8/10

Rónai András